invariábilis jelentése

  • változatlan, állandó
  • latin invariabilis ‘ua.’: in- ‘nem’ | variabilis ‘változékony’ ← variare ‘váltakozik’

További hasznos idegen szavak

excesszív

  • kicsapongó, féktelen, mértéktelen
  • német exzessivfrancia excessif ‘ua.’, lásd még: excedál

reduktor

  • villamosság feszültségcsökkentő transzformátor
  • műszaki nyomáscsökkentő szelep
  • német Reduktor ‘ua.’, lásd még: redukál
A invariábilis és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

illokúció

  • nyelvtan a nyelvi megnyilvánulás szándéka és irányulása a beszélő szemszögéből (a beszédaktus-elméletben)
  • tudományos latin illocutio ‘ua.’: in- ‘bele’ | locutio ‘beszéd’ ← loqui, locutus ‘beszél’

rigorozitás

  • kérlelhetetlen erkölcsi szigor
  • latin rigorositas ‘ua.’, lásd még: rigorózus

eritriázis

  • orvosi az újszülött bőrének pirossága
  • tudományos latin erythriasis ‘ua.’: görög erüthrosz ‘vörös’ | -ázis (tünetre utaló toldalék)

parakardiális

  • anatómia a szív melletti
  • tudományos latin paracardialis ‘ua.’, lásd még: para-, kardiális

apponál

  • hivatalos hozzátesz, csatol, mellékel
  • latin apponere ‘ua.’: ad- ‘hozzá’ | ponere ‘tesz’

helicitás

  • fizika csavarodás, az elemi részecskék spinjének a mozgás irányára eső vetülete
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← helica ‘tekeredés’ ← görög heliké ‘ua.’ ← helix, helikosz ‘csavar, csigavonal’

menzurális

  • zene a hangjegyek egymáshoz viszonyított időmértékének feltüntetésén alapuló (középkori hangjegyírás)
  • középkori latin mensuralis ‘ua.’, lásd még: menzúra

anizodimenziós

  • fizika a tér három irányában más-más kiterjedésű
  • angol anisodimensional ‘ua.’, lásd még: anizo-, dimenzió

biocönológia

  • biológia az egy területen élő növény- és állatközösségek, társulások egyensúlyviszonyaival foglalkozó résztudomány
  • lásd még: bio-, cönológia

pirokatechin

  • kémia kétértékű fenol, fakátrányokból előállítható színtelen kristályos anyag, fényképészeti előhívó
  • angol pyrocatechin ‘ua.’: görög pür ‘tűz, hevítés’ | katechu ‘a kesudió tudományos neve’ (e dió száraz lepárlása útján állították elő) | -in (vegyületre utaló toldalék)

appropriál

  • jogtudomány kisajátít
  • latin appropriare, tkp. ad-propriare ‘ua.’: ad- ‘hozzá’ | proprius ‘saját’

konszolidál

  • megerősít, megszilárdít, rendbe hoz
  • latin consolidare, consolidatum ‘megszilárdít’: con- ‘együtt, össze’ | solidus ‘tömött, szilárd’
  • lásd még: szolid