frivol jelentése

  • léha, ledér, felelőtlen, könnyűvérű
  • sikamlós, illetlen, illemsértő
  • tiszteletlen, kegyeletsértő, megbotránkoztató
  • német frivolfrancia frivole ‘ua.’ ← latin frivolus ‘hitvány, semmi, értéktelen’ ← friare ‘szétmorzsol’

További hasznos idegen szavak

paratípus

  • biológia azon tulajdonságok összessége, amelyeket az élő egyed saját élete során és az alkalmazkodás révén szerzett
  • lásd még: para-, típus
A frivol és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

mannschaft

kiejtése: mancsaft
  • katonai legénység, rangfokozat nélküli katonák összessége
  • német, ‘ua.’: Mann ‘férfi’ | -schaft (összefoglaló értelmű német toldalék)

rituálé

  • vallás szertartáskönyv
  • vallás a vallási szertartáshoz tartozó cselekmények rendje
  • latin semlegesnemű rituale ‘a szertartáshoz tartozó dolog’, lásd még: rituális

irrevokábilis

  • visszavonhatatlan
  • latin irrevocabilis ‘ua.’: in- ‘nem’ | revocabilis ‘visszavonható’, lásd még: revokál

pontifikál

  • vallás főpapi szertartást végez (pápa, érsek, püspök)
  • középkori latin pontificare ‘ua.’, lásd még: pontifex

gáláns

  • lovagias, udvarias, előzékeny
  • udvarló, bókoló
  • szerelmes, szerelmi (esemény, kaland)
  • nagyvonalú, bőkezű
  • francia galant ‘udvarias, szerelmes, szerető’ ← ófrancia galer ‘vigad, szórakozik’, lásd még: gála

perisztilium

  • építészet görög és római lakóház oszlopokkal körülvett belső udvara
  • latin peristyliumgörög perisztülion ‘ua.’: lásd még: peri- | görög sztülosz ‘oszlop’

heteronómia

  • idegen hatalom törvényeinek való alávetettség
  • filozófia erkölcsbölcseleti felfogás, amely szerint az erkölcsi törvények nem az egyénből, hanem rajta kívül álló, felsőbb hatalmaktól származnak
  • német Heteronomie ‘ua.’, lásd még: heteronóm

szimultán

  • melléknév egyidejű, egy időben, egyszerre történő, párhuzamos
  • határozószó egyidejűleg
  • főnév egy időben több ellenféllel folytatott sakkmérkőzés
  • német simultan ← késő latin simultaneus ‘egyszerre történő’ ← simul ‘egyszerre, egy időben’ ← semel ‘egyszer’

mágnes

  • kémia vasat s néhány más fémet magához vonzó anyag
  • fizika ilyen anyagból készített természetes eszköz, vagy lágyvasból készült elektromos mágnesező eszköz
  • tudományos latin magnes, magnetis ‘ua.’ ← (lapis) Magnes ‘mágnes(kő)’ ← görög Magnétisz (lithosz) ‘magnésziai (kő), mágnes(kő)’ ← Magnész, Magnetosz, thesszáliai város (a mágneskő ókori lelőhelye)

szubverzív

  • politika felforgató (tevékenység, akció)
  • német subversiv ‘ua.’, lásd még: szubverzió

autokatalízis

  • kémia olyan vegyi folyamat, amely maga hozza létre gyorsító (katalizáló) anyagát
  • lásd még: auto-, katalízis

labilis

  • fizika a súlypont alatt megtámasztott, könnyen felboruló, ingatag egyensúlyú
  • ingatag, dülöngélő, tántorgó
  • átvitt értelemben bizonytalan, határozatlan, döntésképtelen
  • lélektan szeszélyes, változékony, kiszámíthatatlan (kedély, lelkiállapot)
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← labi ‘esik, csúszik’ (tkp. labi-bilis lenne, a ~ tehát egyszerejtéses alak az ellentétes értelmű sta-bilis mintájára)
  • lásd még: lapszus

debilitás

  • orvosi gyengeség, enyhe szellemi fogyatékosság
  • latin debilitas ‘ua.’, lásd még: debilis