felfeszít, fölfeszít szinonimái
ige
- felnyit, feltör
- megfeszít, keresztre feszít
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
egyszer-másszor
határozószó
- egyszer-máskor (régies), néha, néha-néha, néhanapján, néhanap, nagy néha, időnként, ritkán, nagy ritkán, kivételesen, alkalomadtán, alkalmilag, esetenként, némelykor, egynémelykor, némelynap, olykor, olykor-olykor, véletlenül, imitt-amott, hébe-hóba, hébe-korba, elvétve, egyedszer-egyedszer (tájnyelvi)
fatális
melléknév
- végzetes, végzetszerű, sorsszerű, fátumszerű, bekövetkező, elkerülhetetlen, kivédhetetlen, kikerülhetetlen, megelőzhetetlen, halálos, katasztrofális, tragikus, ominózus
- kellemetlen, sajnálatos, kínos, szerencsétlen, átkos, gyászos, jóvátehetetlen, javíthatatlan
elront
ige
- tönkretesz, megrongál, összecsap, megcsonkít, deformál, összekutyul (bizalmas), elfuserál (bizalmas), gajra tesz (szleng), eldringol (szleng), elbakaláz (tájnyelvi), elcseszterel (tájnyelvi), eldíbol (tájnyelvi), eldézmál (tájnyelvi), elhibáz, elhirtelenkedik, elkapkod, elfőz, elpuskáz (bizalmas), elcsellóz (bizalmas), eltol (bizalmas), elszúr (bizalmas), elpaccol (bizalmas), pacsmagol (tájnyelvi), elpüffent (tájnyelvi), elsedrél (tájnyelvi), elcsesz (szleng), elbaszik (durva), elbaltáz (szleng) Sz: bead neki, mint János deák az isteni tiszteletnek
- elkényeztet, félrenevel, elnevel
- babusgat
egyesült
melléknév
- összekapcsolt, egybekapcsolt, egyesített, összeolvadt, koalíciós, eggyé vált, együttes, kevert, kombinált, összetett, társult, összekötött, társas, föderált
- (egyesült erővel): közösen, együtt, együttesen, karöltve, vállvetve
csizmadia
főnév
- csizmadiamester, varga, csiszka (tájnyelvi), cseszkó (tájnyelvi), csiszli (tájnyelvi), csiszlik (tájnyelvi), foltozóvarga, nyehó (tájnyelvi, tréfás), suszter, cipész
csépel
ige
- (termést): kiver, hadar (tájnyelvi)
- nyomtat
- ver, üt, üt-ver, páhol, eltángál, elagyabugyál, elfenekel
- szid, csepül, ócsárol, szapul
- (bizalmas): ismétel, hajtogat, mondogat, darál
fiú
főnév
- fiúgyerek, fiúgyermek, gyerek (tájnyelvi), gyerekcse (tájnyelvi), csimota (tájnyelvi)
- fi (régies), srác, skac (szleng), gyerkőc, gyerkőce (tájnyelvi), lurkó, kölyök, legényke, kisfiú, gézengúz (bizalmas), nebuló, ördögfióka, pubi (bizalmas), krapek (szleng), fickó, kamasz, tacskó (bizalmas), siheder, suttyó (tájnyelvi), fattyú (tájnyelvi), surbankó (tájnyelvi), süvölvény
- (birtokszóként): udvarló, jövendőbeli
igényes
melléknév
- alapos, nagyigényű, akkurátus (bizalmas, pejoratív)
- finnyás, válogatós, akadékoskodó, kicsinyes, kicsinyeskedő, hiperkritikus (pejoratív)
- kényes, érzékeny, odafigyelést igénylő
- drága, különleges, értékes, becses
- kifinomult, csiszolt, pallérozott, színvonalas, választékos
harcmező
főnév
- csatamező, csatatér, harctér, front, hadszíntér, küzdőtér, küzdhely (régies), ütközethely (régies), vérmező (régies), csatasík (régies), vívótér (régies)
felforgató, fölforga
melléknév, főnév
- lázító, rendbontó, felbujtó, bujtogató, zavarkeltő, uszító, izgató, agitáló, bajkeverő, bajcsináló, provokátor, szubverzív (elem), diverzáns (idegen), néplázító
hanghordozás
főnév
- akcentus, ejtésmód, hangsúly, hangszín, hangnem, tónus, hanglejtés, intonáció (szaknyelvi), hangvétel
- beszédmód, beszédmodor, kiejtésmód
elszór
ige
- elhullat, széjjelszór, szétszór
- elhány, eldobál, széthány, szétgór (tájnyelvi), elveszít, elhagy
- elherdál, elpazarol, elpocsékol, elfecsérel, elprédál, eltékozol, elveszteget
- (gabonát): elvet
- elhint, széthint