élő I. szinonimái

melléknév
  • életben lévő, eleven, létező, viruló
  • érvényes, működő, aktív, tevékeny, termékeny, ható, hívó (szokás), tartózkodó, tenyésző
  • lakó
  • élethű, valós, valóságos, reális, életszerű
  • (adás): egyenes, helyszíni

élő II. szinonimái

főnév
  • élőlény, eleven

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

alapfok

főnév
  • positivus (szaknyelvi)
  • kezdő szint, alapszint

barbakán

főnév
  • kapuerőd, elővédmű, védőmű (szaknyelvi), kapuvédő bástya, őrtorony, kapuelővár
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a élő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elhisz

ige
  • elfogad, hitelt ad (valaminek), bevesz (bizalmas), készpénznek vesz, szentírásnak vesz, ráharap, megeszik (szleng), megkajál (szleng), beszop (szleng), beugrik, lépre megy, bedől (valakinek) (bizalmas), felül (valakinek) Sz: bedől, mint maci a málnásba; bekapja a horgot (bizalmas); bekapja a csalit (szleng); beveszi a kefét (szleng)
  • (elhiszi magát) (tájnyelvi): elbízza magát, elbizakodik, vérszemet kap, felbátorodik

dioptria

főnév
  • fénytörésfok, fénytörő erő

dátum

főnév
  • dátumozás, keltezés, kelet
  • időpont

cáfolhatatlan

melléknév
  • tagadhatatlan, kétségbevonhatatlan, kétségtelen, biztos, elvitathatatlan, megtámadhatatlan, letagadhatatlan, vitán felül álló, megdönthetetlen, apodiktikus (szaknyelvi)

ellentétes

melléknév
  • ellenkező, szembenálló, antagonisztikus, antonim (szaknyelvi), poláris (szaknyelvi), differens (szaknyelvi), disszonáns (szaknyelvi), kontroverz (régies)
  • összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen, ellenkező(választékos)
  • fordított, inverz (szaknyelvi), reciprok (szaknyelvi), ellentett (szaknyelvi)

emlő

főnév
  • mell, kebel (választékos), cici (bizalmas), didi (bizalmas), didkó (szleng), csecs, csöcs, tőgy (durva)

megfordít

ige
  • irányt vált, fölcserél, reverzál (idegen), átfordít, invertál (idegen), elfordít, felborít, felfordít
  • kifordít, visszájára fordít

bérlemény

főnév
  • bérlakás
  • haszonbérlet, bérlet, árenda (régies)

beleszalad

ige
  • belefut, belerohan
  • belehajt, beleütközik, nekimegy, nekiütődik, nekicsapódik, összeütközik, karambolozik, megnyomja a fenekét (szleng)
  • összefut (valakivel), összetalálkozik (valakivel), beleütközik (valakibe)
  • (kés): belemegy, belefúródik

bíbic

főnév
  • libuc (tájnyelvi)

erdőgazdaság

főnév
  • erdészet, erdőgazdálkodás, erdőművelés, fakitermelés, erdőkitermelés

faszén

főnév
  • faparázs, cérkó (tájnyelvi)

hadgyakorlat

főnév
  • hadmozdulat (régies), manőver, harcjáték (régies), gyaksi (szleng)

folytatólagos

melléknév
  • folyamatos, megszakítás nélküli, szakadatlan, hozzákapcsolt, folytonos, folyószámos (szaknyelvi), permanens, rendszeres, kiapadhatatlan

előbbi

melléknév
  • megelőző, előző, korábbi, régebbi, egykori, azelőtti, hajdani, régmúlt, régvolt, előbbeni (régies)
  • fent említett, fenti, föntebbi

elhalálozik

ige
  • meghal, elhuny, eltávozik, eltávozik az élők sorából, elhal (régies), halálát leli, kiadja a lelkét, elköltözik a másvilágra, elmegy (bizalmas), jobblétre szenderül (bizalmas), elpihen (választékos), exitál (szaknyelvi)

eltökél

ige
  • elhatároz, eldönt, feltesz, fejébe vesz, megfogad

fogat1

ige
  • felszerszámoztat, befogat

előszed

ige
  • elővesz, előhúz, előkerít, előkapar, előkotor, előhoz, kiszed, kiemel, megkeres
  • felidéz, felhánytorgat
  • kérdőre von, felelősségre von, elővesz

dokk

főnév
  • hajómedence, hajójavító, kikötőmedence
  • kikötő, moló

elvont

melléknév
  • elvonatkoztatott, absztrakt, elméleti, akadémikus (választékos), spekulatív, teoretikus

folyamatos

melléknév
  • folytonos, összefüggő, megállás nélküli, állandó, szakadatlan, szüntelen, tartós, folyó, permanens, megszakítatlan, sorozatos, szünet nélküli, nonstop