elront szinonimái

ige
  • tönkretesz, megrongál, összecsap, megcsonkít, deformál, összekutyul (bizalmas), elfuserál (bizalmas), gajra tesz (szleng), eldringol (szleng), elbakaláz (tájnyelvi), elcseszterel (tájnyelvi), eldíbol (tájnyelvi), eldézmál (tájnyelvi), elhibáz, elhirtelenkedik, elkapkod, elfőz, elpuskáz (bizalmas), elcsellóz (bizalmas), eltol (bizalmas), elszúr (bizalmas), elpaccol (bizalmas), pacsmagol (tájnyelvi), elpüffent (tájnyelvi), elsedrél (tájnyelvi), elcsesz (szleng), elbaszik (durva), elbaltáz (szleng) Sz: bead neki, mint János deák az isteni tiszteletnek
  • elkényeztet, félrenevel, elnevel
  • babusgat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

eloson

ige
  • (választékos): elillan, eltűnik, elsuhan, elszökik, kiszökik, elmegy, ellopódzik, eloldalog, elsomfordál, megszökik, meglép (bizalmas), lelép (bizalmas), lelécel (szleng), elpárolog (bizalmas), meglóg (bizalmas), kereket old, felszedi a sátorfáját, elsurran, ellábal (régies), elsuttyan (tájnyelvi), elosont (tájnyelvi), elsullog (tájnyelvi), elsullankodik (tájnyelvi), ellábít (tájnyelvi)

sorváltó

főnév
  • soremelő (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elront szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elmar

ige
  • elűz, elkerget, elzavar, elüldöz, eltávolít
  • (szleng): elvesz, ellop, megkaparint, elhajt, elidegenít

drámaíró

főnév
  • színpadi szerző, dramatikus, színműíró, színdarabíró

diploma

főnév
  • oklevél, jeleslevél (régies), képesítőlevél (régies), képesítés, bizonyítvány
  • leirat, rendelet

colos

melléknév
  • (bizalmas): magas, nyurga, langaléta, nyakigláb, hórihorgas, coli (bizalmas)

előnyös

melléknév
  • jutányos, jövedelmező, gazdaságos, gyümölcsöző, kifizetődő, nyereséges, kedvező, hasznot hajtó, hasznos, rentábilis (szaknyelvi), termelékeny, produktív, hathatós, célravezető, célszerű
  • kedvező, tetszetős, vonzó, kellemes, hívogató, megnyerő, rokonszenves, szerencsés, üdvös, alkalmas, jótékony hatású, kecsegtető

erős

melléknév
  • izmos, acélos, szívós, edzett, erőtől duzzadó, életerős, erőteljes, masszív, tagbaszakadt, keménykötésű, vasgyúró, muszklis (bizalmas), munkabíró, díjbirkózó, vállas, izomkolosszus, kisportolt, deltás (bizalmas), stramm (bizalmas), muszklimiska (bizalmas), izompacsirta (tréfás), deltamatyi (szleng), kajakos (szleng), markos (tájnyelvi), jókötésű (tájnyelvi), erősfájú (tájnyelvi), agyas-fejes (tájnyelvi) Sz: a dűlő hegyet vállával megtámaszthatná; csupa acél, csupa vas; egyik kezével a bika szarvát tartja, a másikkal agyonüti azt; ember a gáton; ember a talpán; erős, mint fában a görcs; erős, mint a vas; erős, mint az acél; erős, mint a bika; erős, mint a bástya; erős, mint a bivaly; erős, mint a medve; erős, mint a szikla; erős, mint az ökör; erős, mint a zsidó vallás; erős, mint a somfa; erős, mint a római vallás; fejszével kell agyonütni, hogy meghaljon; kemény fából faragták; kétszer kell agyonütni; kicsinyes mennykő sem árt neki; magyar apának a fia; markában hordozza a lelkét; nekiesik a folyó derekának; (gyerekről) olyan erős, mint egy kis vasék; olyan ereje van, mint Sámsonnak; olyan, mint a cövek; sárkánytejet szopott; Toldi Miklós unokája; úgy áll, mint a Sion hegye
  • (testrész): kövérkés, telt, vaskos, vastag, dús, dundi
  • szilárd, tartós, teherbíró, kemény, elszakíthatatlan, stabil
  • méregerős, csípős, maró, égető, pikáns, fűszeres, tüzes (bor)
  • (hang): érces, harsány, harsogó, velőtrázó
  • nagyfokú, nagymérvű, intenzív, heves, nagy erejű, erőteljes
  • határozott, szigorú, erélyes, vaskezű, rendíthetetlen
  • (tréfa): túlzó, durva, borsos, vaskos, otromba

megkötés

főnév
  • kikötés, előírás, korlát, korlátozás, szabályozás, feltétel, kívánság, követelés, megszorítás, záradék, toldalék, biztosíték, kondíció (szaknyelvi)

bevételez

ige
  • beszed, bezsebel, zsebre rak, zsebre tesz, zsebre vág, bevesz, inkasszál (szaknyelvi), elkönyvel

besötétedik

ige
  • esteledik, beesteledik, alkonyodik, bealkonyodik, alkonyul, bealkonyul (választékos), leszáll az este, szürkül
  • beborul, befelhősödik, elfeketedik, elszomorodik (választékos), elhomályosodik

bojtorján

főnév
  • bogáncs, szamártövis

estefelé

határozószó
  • estendőn (tájnyelvi), estendén (tájnyelvi), szürkületkor, alkonyattájt, alkonyatkor, este

felcsap, fölcsap

ige
  • felnyit, felránt
  • feltesz, feldob, felhajít
  • magasba szökik, magasba csap
  • beáll, elszegődik, elszerződik
  • (tájnyelvi): meggazdagodik, feltör

hallat

ige
  • hangot ad
  • hangoztat, megszólaltat, kinyilvánít, előad, szóvá tesz
  • hírt ad, életjelt ad

frizura

főnév
  • hajviselet,
  • haj, hajzat, toll (szleng)

elsiklik

ige
  • mellőz, elmellőz, elhanyagol, átsiklik (valami fölött)(valamivel)
  • (tájnyelvi): elcsúszik (tájnyelvi), elesik (tájnyelvi)

ellennyugta

főnév
  • bizonylat, nyugta, számla, belég (bizalmas)

énekesnő

főnév
  • énekművésznő, dalénekesnő, népdalénekesnő, dalnoknő (régies), dalárnő (régies), dizőz (idegen)

főfoglalkozás

főnév
  • főállás

eltemetkezik

ige
  • elvonul, visszavonul, eltemeti magát
  • beletemetkezik (valamibe), belemélyed, belemerül, beleássa magát

dűlőút

főnév
  • szekérút, földút, gyepút, marhahajtó út (tájnyelvi), kabalaút (tájnyelvi), lénia (régies)

érdektelen

melléknév
  • unalmas, száraz, szürke, jellegtelen, jelentéktelen, szokványos, banális, sivár, kietlen, semleges, közömbös, vérszegény, színtelen, egyhangú, monoton, sablonos, sekélyes, üres, sótlan, semmitmondó, lényegtelen, lapos, elcsépelt, mechanikus (régies)
  • apatikus, közönyös, közömbös, passzív, fásult

francia

melléknév, főnév
  • frank (régies), franciaországi, gall