felbillen, fölbillen szinonimái

ige
  • feldől, ledől, felfordul, felborul, felbukik
  • (egyensúly) megbomlik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tessék-lássék I.

határozószó
  • kelletlenül, kedvetlenül, ímmel-ámmal, nyűglődve, vonakodva, lustán, nagy nehezen, húzódozva, nyámmogva (régies), úgy-ahogy, nagyjából, tél-túl (tájnyelvi), felületesen, slendriánul

tucat

főnév
  • (jelzőként): jó néhány, sok, csomó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felbillen, fölbillen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fagylaltozó

főnév
  • fagyizó (bizalmas), jégbüfé, cukrászda

előnyös

melléknév
  • jutányos, jövedelmező, gazdaságos, gyümölcsöző, kifizetődő, nyereséges, kedvező, hasznot hajtó, hasznos, rentábilis (szaknyelvi), termelékeny, produktív, hathatós, célravezető, célszerű
  • kedvező, tetszetős, vonzó, kellemes, hívogató, megnyerő, rokonszenves, szerencsés, üdvös, alkalmas, jótékony hatású, kecsegtető

ellentmond

ige
  • ellenszegül, szembeszáll, tiltakozik, megkontráz, ellenvet, óvást emel, kétségbe von, vitat, ellenkezik, ellenáll, opponál (szaknyelvi), affektál (tájnyelvi), megcáfol, visszautasít
  • felesel, visszabeszél, visszaszól, visszapofázik, replikázik
  • eltér, elüt, különbözik, meghazudtol

edzés

főnév
  • tréning, gyakorlat, gyakorlás, gyakorlatozás, begyakorlás, testedzés, edzőmunka, iskolázás, idomítás, trenírozás
  • hőkezelés, keményítés, acélozás, nádolás (régies)

fegyveres II.

főnév
  • katona, harcos, kardos (régies)

felvidék, fölvidék

főnév
  • felföld, hegyvidék

munkásnegyed

főnév
  • szegénynegyed, proletárnegyed, nyomornegyed
  • iparnegyed

csevegés

főnév
  • csevej, társalgás, beszélgetés, fecsegés, locsogás, terefere, eszmecsere, pletykálkodás, diskurálás, elmefuttatás, pusmogás, szájjártatás, letyepetye (bizalmas), latyapaty (tájnyelvi), csacsogás, gágogás, gagyogás, konverzáció (régies), purparlé (régies), traccs (bizalmas), triccs-traccs (bizalmas), dumaparti (szleng), plausch (idegen), kaszinózás, csicserkélés (tájnyelvi), csiripolás (tájnyelvi), csáfor (tájnyelvi), csevet (tájnyelvi)

csapol

ige
  • csapra ver, csapra üt
  • ereszt, folyat, enged, szivattyúz

akvarell

főnév
  • vízfestmény, vízfestés
  • vízfesték

csörömpöl

ige
  • csörög, zörög, zakatol, kerepel, zötyög, dörög, zurbol (tájnyelvi), lármázik, csirimpel (tájnyelvi), csörinkel-bölinkel (tájnyelvi), kelamol (tájnyelvi), lömötöl (tájnyelvi)

fertőz

ige
  • inficiál (szaknyelvi)
  • szennyez, mocskol
  • (választékos): bomlaszt, zülleszt, szétzilál, megront, mételyez (régies)

furcsaság

főnév
  • különösség, különlegesség, szokatlanság, ritkaság, különcség, kuriózum, kuriozitás, érdekesség, furaság (bizalmas), bizarrság, bohóság, bohózat, hóbort
  • rendellenesség, sajátság, eredetiség, originalitás (idegen)

idegen

melléknév
  • ismeretlen, külföldi, kívülálló, távol álló (valakitől), külhoni, külországi, peregrinus (régies), jövevény, átutazó, jöttment
  • szokatlan
  • nyugtalanító, visszatetsző
  • tartózkodó, közömbös, hideg (magatartás)

hamvaszt

ige
  • porrá éget, fölemészt, eléget

felbosszant, fölboss

ige
  • felpaprikáz, felhergel, feldühít, felháborít, felhúz (bizalmas), felheccel, felcukkol (szleng), felborsol (régies), felidegesít, megharagít, fölingerel, felizgat, felmérgesít, kihoz a sodrából, indulatba hoz, bosszúságot okoz, ugrat, zabosít (szleng), begurít (szleng), begerjeszt (szleng), bepöccent (szleng), felpipít (bizalmas), felösztökél (tájnyelvi), begyújt (tájnyelvi), felmérgel (tájnyelvi) Sz: kihúzza a gyufát

ezredes1

melléknév
  • évezredes, ezredéves, millenáris (idegen)

felpiszkál, fölpiszk

ige
  • feltúr, felkotor, felszít
  • felizgat, izgalomba hoz, feldühít, felbosszant, felmérgesít, felbőszít, feldúl, felzaklat, felkavar, megzavar, felingerel, megráz

halandó I.

melléknév
  • anyaszülte (lény), mulandó, gyarló, esendő

felfeszít, fölfeszít

ige
  • felnyit, feltör
  • megfeszít, keresztre feszít

elpucol

ige
  • elinal, elfut, elrohan, elszáguld, elmenekül, odébbáll, kereket old, elszökik, meglép, meglóg (bizalmas), elszelel, lelécel (szleng), olajra lép (szleng), felszívódik (szleng), elillan, megpattan (szleng), elhúz (szleng), eltakarodik
  • (valamit): elkölt, elherdál, elpocsékol

felszólal, fölszólal

ige
  • előad, hozzászól, szólásra emelkedik, szót kér, átveszi a szót, beszédet mond, szónokol, szpícsel (szleng), interpellál (idegen), remonstrál (idegen)
  • beleavatkozik, közbeveti magát, közbenjár, pártfogol
  • tiltakozik (valami ellen), szembehelyezkedik, szembeszáll, ellenszegül, ellenez

hám2

főnév
  • kültakaró (szaknyelvi), külhártya, felhám, hámszövet, epidermisz (szaknyelvi)