hanghordozás szinonimái
főnév
- akcentus, ejtésmód, hangsúly, hangszín, hangnem, tónus, hanglejtés, intonáció (szaknyelvi), hangvétel
- beszédmód, beszédmodor, kiejtésmód
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
felbukkan, fölbukkan
ige
- előtűnik, felmerül, előbukkan, feltör, feltetszik (tájnyelvi), felszínre jön, kiemelkedik, kibuggyan (tájnyelvi)
- előkerül, előjön
- nyilvánosságra kerül, napfényre kerül, napvilágra kerül, kibontakozik
- feltűnik, láthatóvá válik, előlép, ott terem, megjelenik
törik-szakad
határozószó
- mindenáron, mindenképpen, mindenképp, okvetlenül, föltétlenül, inde-unde (tájnyelvi), ha törik, ha szakad
hadakozik
ige
- háborúskodik, háborúzik, hadat visel, küzd, harcol, viaskodik, tusakodik, csatáz, verekszik
- viszálykodik, birkózik, dulakodik, vitézkedik (régies)
- perlekedik, vitázik, veszekedik, veszekszik
felcsattan, fölcsatt
ige
- felhangzik, felzeng, felzúg
- kifakad, haragra lobban, felfortyan, felgerjed, felhorkan, felpattan (tájnyelvi), felkiált
hiábavalóság
főnév
- haszontalanság, fölöslegesség, értéktelenség, jelentéktelenség, hívság (régies), hiúság, meddőség (választékos)
- szélmalomharc
- apróság, csekélység, lirumlórum (tájnyelvi), frinc-franc (tájnyelvi), szir-szar (tájnyelvi)
emelkedett
melléknév
- ünnepélyes, fennkölt, fenséges, ünnepi, magasztos, szárnyaló, magasröptű, választékos (stílus), nemes (gondolkodás), méltóságteljes, patetikus
- (kedv, hangulat): eleven, vidám, önfeledt, virgonc, víg, szertelen, lelkes, lelkesült, örömteli, örömittas, megittasult (választékos), mámoros, felajzott, ujjongó, rózsás
éltes
melléknév
- idős, koros, élemedett, élemetes (régies), étemes (régies), meglett, tisztes korú, hajlott korú, előrehaladott korú, öreg, öregecske, agg (választékos), aggott (választékos), elaggott, vén, vénecske
erő
főnév
- munkaerő, izomerő, erőnlét, kondíció, tetterő, teherbírás, energia, szufla (bizalmas), kakaó (szleng), kajak (szleng)
- hatásfok, intenzitás, ráhatás, erősség, hathatósság
- lelkierő, akaraterő, életerő, vitalitás (választékos)
- erőfeszítés, erőkifejtés, erőlködés, lendület, erőbedobás
- csípősség, zamat, tűz
- haderő, hadierő (régies), fegyveres erő, katonaság, karhatalom
- hatalom, uralom, befolyás, súly
- erőszak, kényszer, kényszerítés, nyomás
igen I.
határozószó
- nagyon, túlságosan, nagymértékben, jelentősen, tetemesen, rendkívül, szerfelett, rettentően, igencsak (tájnyelvi), ugyancsak, igazán
kitanul
ige
- elsajátít (szakmát), kiképezi magát, képesítést szerez, kiműveli magát
- megismer, kiismer, eligazodik, beavatódik
- (valamiből): elfelejt, kijön a gyakorlatból
kebel
főnév
- mell, emlő, csecs, csöcs, cici, didi (bizalmas), duda (szleng), begy (tájnyelvi), tőgy (durva)
- mellüreg, szívtájék
- szív, lélek
hangoskodik
ige
- nagyhangúskodik, kiabál, ordítozik, lármázik, ricsajoz, zajong, zajt csap, hőbörög, handabandázik, kurjong (tájnyelvi), pofázik (durva)
- nacsorál (tájnyelvi), csicsereg (tájnyelvi)
- méltatlankodik, lázít
fráter
főnév
- ember, férfi, pasas (bizalmas), fickó, alak, krapek, pali (bizalmas), muksó (bizalmas), mókus (bizalmas), ürge (bizalmas)
- tökfej, semmirekellő, csirkefogó, tökfilkó
- szerzetes, testvér, barát
helyreigazít
ige
- visszahelyez, visszaállít, visszatesz, visszarak, helyrerak, reponál (szaknyelvi)
- helyesbít, kijavít, kiigazít, korrigál, rektifikál (régies), restituál (szaknyelvi), emendál (régies)
kattog
ige
- kopog, ropog, zakatol, zörög, csattog, pattog, katat (tájnyelvi), csatarázik (tájnyelvi)
- (tájnyelvi): kotkodácsol, kotkodál, kárál, kotyog