hanghordozás szinonimái

főnév
  • akcentus, ejtésmód, hangsúly, hangszín, hangnem, tónus, hanglejtés, intonáció (szaknyelvi), hangvétel
  • beszédmód, beszédmodor, kiejtésmód

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jellemes

melléknév
  • karakteres, becsületes, állhatatos, gerinces, egyenes, szilárd, határozott, következetes

siet

ige
  • igyekszik, iparkodik, törtet, tüsténkedik, csipkedi magát (bizalmas)
  • (pejoratív): kapkod, elhamarkodik
  • szalad, rohan, fut, száguld, kilép, repül, szedi a lábát, lohol, nyargal, trappol (bizalmas), teker (szleng), tűz (szleng), tép (szleng), húz (szleng), söpör (szleng), pucol (szleng), sprintel (szleng), spurizik (szleng), iszkol, kotrecel (tájnyelvi) Sz: szikrázik a patkó; alig látni a lábát; mintha levelet vinne
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hanghordozás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hadakozik

ige
  • háborúskodik, háborúzik, hadat visel, küzd, harcol, viaskodik, tusakodik, csatáz, verekszik
  • viszálykodik, birkózik, dulakodik, vitézkedik (régies)
  • perlekedik, vitázik, veszekedik, veszekszik

főfoglalkozás

főnév
  • főállás

fogat2

főnév
  • hintó, kocsi, szekér, ekvipázs (régies), fiáker

felcsattan, fölcsatt

ige
  • felhangzik, felzeng, felzúg
  • kifakad, haragra lobban, felfortyan, felgerjed, felhorkan, felpattan (tájnyelvi), felkiált

halandó I.

melléknév
  • anyaszülte (lény), mulandó, gyarló, esendő

hiábavalóság

főnév
  • haszontalanság, fölöslegesség, értéktelenség, jelentéktelenség, hívság (régies), hiúság, meddőség (választékos)
  • szélmalomharc
  • apróság, csekélység, lirumlórum (tájnyelvi), frinc-franc (tájnyelvi), szir-szar (tájnyelvi)

pityke

főnév
  • fémgomb, rézgomb, sárgaréz gomb

emelkedett

melléknév
  • ünnepélyes, fennkölt, fenséges, ünnepi, magasztos, szárnyaló, magasröptű, választékos (stílus), nemes (gondolkodás), méltóságteljes, patetikus
  • (kedv, hangulat): eleven, vidám, önfeledt, virgonc, víg, szertelen, lelkes, lelkesült, örömteli, örömittas, megittasult (választékos), mámoros, felajzott, ujjongó, rózsás

éltes

melléknév
  • idős, koros, élemedett, élemetes (régies), étemes (régies), meglett, tisztes korú, hajlott korú, előrehaladott korú, öreg, öregecske, agg (választékos), aggott (választékos), elaggott, vén, vénecske

borostyán2

főnév
  • borostyánkő, szukcinit (idegen)

erő

főnév
  • munkaerő, izomerő, erőnlét, kondíció, tetterő, teherbírás, energia, szufla (bizalmas), kakaó (szleng), kajak (szleng)
  • hatásfok, intenzitás, ráhatás, erősség, hathatósság
  • lelkierő, akaraterő, életerő, vitalitás (választékos)
  • erőfeszítés, erőkifejtés, erőlködés, lendület, erőbedobás
  • csípősség, zamat, tűz
  • haderő, hadierő (régies), fegyveres erő, katonaság, karhatalom
  • hatalom, uralom, befolyás, súly
  • erőszak, kényszer, kényszerítés, nyomás

hitelintézet

főnév
  • hitelbank, bank, bankház, pénzintézet

igen I.

határozószó
  • nagyon, túlságosan, nagymértékben, jelentősen, tetemesen, rendkívül, szerfelett, rettentően, igencsak (tájnyelvi), ugyancsak, igazán

kitanul

ige
  • elsajátít (szakmát), kiképezi magát, képesítést szerez, kiműveli magát
  • megismer, kiismer, eligazodik, beavatódik
  • (valamiből): elfelejt, kijön a gyakorlatból

kebel

főnév
  • mell, emlő, csecs, csöcs, cici, didi (bizalmas), duda (szleng), begy (tájnyelvi), tőgy (durva)
  • mellüreg, szívtájék
  • szív, lélek

hangoskodik

ige
  • nagyhangúskodik, kiabál, ordítozik, lármázik, ricsajoz, zajong, zajt csap, hőbörög, handabandázik, kurjong (tájnyelvi), pofázik (durva)
  • nacsorál (tájnyelvi), csicsereg (tájnyelvi)
  • méltatlankodik, lázít

gyümölcsöztet

ige
  • hasznosít, felhasznál, kamatoztat, alkalmaz, megforgat (szaknyelvi)

háziorvos

főnév
  • kezelőorvos, körzeti orvos, körorvos, ordinárius (régies)

karizom

főnév
  • bicepsz, muszkli, béka (bizalmas), malacka (tájnyelvi)

harmadjára

határozószó
  • harmadszorra, harmadízben, harmadszor

fráter

főnév
  • ember, férfi, pasas (bizalmas), fickó, alak, krapek, pali (bizalmas), muksó (bizalmas), mókus (bizalmas), ürge (bizalmas)
  • tökfej, semmirekellő, csirkefogó, tökfilkó
  • szerzetes, testvér, barát

helyreigazít

ige
  • visszahelyez, visszaállít, visszatesz, visszarak, helyrerak, reponál (szaknyelvi)
  • helyesbít, kijavít, kiigazít, korrigál, rektifikál (régies), restituál (szaknyelvi), emendál (régies)

kattog

ige
  • kopog, ropog, zakatol, zörög, csattog, pattog, katat (tájnyelvi), csatarázik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): kotkodácsol, kotkodál, kárál, kotyog