felforgató, fölforga szinonimái

melléknév, főnév
  • lázító, rendbontó, felbujtó, bujtogató, zavarkeltő, uszító, izgató, agitáló, bajkeverő, bajcsináló, provokátor, szubverzív (elem), diverzáns (idegen), néplázító

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

már

határozószó
  • immár (választékos), immáron (tájnyelvi)
  • valamikor, régebben, egykor
  • tudniillik, mármint, azaz, vagyis

csavargó II.

főnév
  • vándor, tekergő, vagabund (régies), vagabundus (régies), országfutó (régies), hobó (szleng), bitang, flaszterkoptató (bizalmas), sehonnai, jöttment, naplopó, hajléktalan, csőlakó, csövező, csöves (szleng), csövi (szleng), utcagyerek, utcakölyök, lóti-futi (tájnyelvi), falukolonca (tájnyelvi), faluseprője, lőcsöngörcs (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felforgató, fölforga szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

favágó

főnév
  • fejszés (régies), baltás (régies), fahasogató (régies), baltadzsi (régies), fatelepi munkás, rönkvágó
  • (régies): harkály, favágómadár

elsiklik

ige
  • mellőz, elmellőz, elhanyagol, átsiklik (valami fölött)(valamivel)
  • (tájnyelvi): elcsúszik (tájnyelvi), elesik (tájnyelvi)

előbb-utóbb

határozószó
  • előbb vagy utóbb, nemsokára, maholnap, hamarosan, csakhamar

egyezik

ige
  • összeillik, összehangzik, egybevág, egybeesik, fedi egymást, egálban van, azonos, hasonlít (valamihez), megy (valamihez), passzol (bizalmas), klappol (idegen), kvadrál (régies), korrespondeál (régies), harmonizál(valamitől)
  • (tájnyelvi): egyetért, megfér (valakivel), összefér (valakivel), jóban van (valakivel), kijön (valakivel)
  • (régies): egyezkedik, alkudozik, tárgyal

felbosszant, fölboss

ige
  • felpaprikáz, felhergel, feldühít, felháborít, felhúz (bizalmas), felheccel, felcukkol (szleng), felborsol (régies), felidegesít, megharagít, fölingerel, felizgat, felmérgesít, kihoz a sodrából, indulatba hoz, bosszúságot okoz, ugrat, zabosít (szleng), begurít (szleng), begerjeszt (szleng), bepöccent (szleng), felpipít (bizalmas), felösztökél (tájnyelvi), begyújt (tájnyelvi), felmérgel (tájnyelvi) Sz: kihúzza a gyufát

fess

melléknév
  • csinos, helyre, nyalka jól öltözött, szemrevaló, tetszetős, mutatós, guszta (bizalmas), elegáns

nagyapa

főnév
  • nagyatya (választékos), nagypapa, nagyapó, apóka (bizalmas), apó, tata (bizalmas), nagytata (bizalmas), öregapa, papa, papi (bizalmas), ópapa (tájnyelvi), nagyapi (bizalmas), mágó (tájnyelvi), apócska (tájnyelvi), bapó (tájnyelvi), deda (tájnyelvi), epapa (tájnyelvi), másikapa (tájnyelvi)

csodálat

főnév
  • elragadtatás, hódolat, bámulat, ámulat, tisztelet, imádat, rajongás

cseppnyi, csöppnyi

melléknév
  • kicsi, kicsiny, kicsike, pici, picike, piciny, pirinyó, icipici, parányi, apró, apróka, pöttöm, szikrányi, szemernyi, csipetnyi, liliputi, pindurka, picurka, pincurka, piti, bagatell, mini (bizalmas), miniatűr, satnya, csenevész, törpe, hitványka, mikroszkopikus, cseppinkó (tájnyelvi), cseppintés (tájnyelvi), cseppke (tájnyelvi), csepptényi (tájnyelvi), eleső (tájnyelvi), krükk (tájnyelvi)

áldozás

főnév
  • odaadás, szentelés
  • szentáldozás, úrvacsora, communio (szaknyelvi)

de I.

határozószó
  • nagyon, mennyire, annyira

fizetési

melléknév
  • kiegyenlítési (meghagyás) (szaknyelvi), vagyoni (mérleg) (szaknyelvi)

fűző

főnév
  • míder (régies), korzett, vállfűző, váll
  • cipőfűző, cipőzsinór, zsinór, pertli, szalag, szíj, galand (régies)

igric

főnév
  • énekmondó, énekes, dalnok, dalos, regös (régies), hegedős (régies), lantos, bárd

harkály

főnév
  • fakopács, fakopáncs, favágó (régies), székács (tájnyelvi), herkály (tájnyelvi), harkács (tájnyelvi), fakopogtató (tájnyelvi), kéregkopogtató (tájnyelvi), csokenyitor (tájnyelvi), ágnesmadár (tájnyelvi)

felfuvalkodik, fölfu

ige
  • felfújja magát, kevélykedik, gőgösködik, pöffeszkedik, dölyfösködik, begyeskedik (tájnyelvi), kérkedik, hivalkodik
  • önérzeteskedik, feldúz (tájnyelvi)

fáradtság

főnév
  • elfáradás, kimerültség, gyöngeség, erőtlenség, bágyadtság, ernyedtség, álmosság, levertség, törődöttség

feltép

ige
  • felszakít, felránt, felhasít, felszaggat, felszakaszt (tájnyelvi), felrepeget (tájnyelvi)
  • (levelet): felbont, felnyit(régies)

hangoskodik

ige
  • nagyhangúskodik, kiabál, ordítozik, lármázik, ricsajoz, zajong, zajt csap, hőbörög, handabandázik, kurjong (tájnyelvi), pofázik (durva)
  • nacsorál (tájnyelvi), csicsereg (tájnyelvi)
  • méltatlankodik, lázít

felkínál, fölkínál

ige
  • felajánl, offerál (régies), átnyújt, odaad, nyújt, odanyújt, odatart
  • áldoz, áldozatot mutat be
  • meghirdet

eltakarodik

ige
  • elmegy, elkotródik, eloldalog, elsomfordál, elsompolyog, elkullog, elinal, eliszkol, elszelel, elfut, elhúzza a csíkot (szleng), elpucol (szleng), elpusztul (valahonnan), eltűnik, elviszi az irháját, elhordja az irháját, eleblábol (tájnyelvi), eltisztul, elpiszkódik (tájnyelvi), elkufercol (tájnyelvi), elsipircel (tájnyelvi)

fennáll

ige
  • létezik, egzisztál (idegen), szubszisztál (idegen), megvan, megmarad, fennforog, működik, tart
  • áll, érvényben van, előfordul

harapnivaló

főnév
  • ennivaló, étel, étek, eleség, eledel, elemózsia, kaja (bizalmas), sörkorcsolya (bizalmas), borkorcsolya, abrak (szleng), zaba (szleng), kaja (szleng), moslék (szleng), nyalánkság (szleng), siló (szleng), takarmány (szleng)