felfut, fölfut szinonimái

ige
  • felszalad, felrohan
  • felugrik, meglátogat
  • emelkedik, nő
  • felkúszik, felkapaszkodik, feltekergőzik
  • felér, felnyúlik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

döf

ige
  • szúr, márt, merít, mélyeszt, bök, öklel, gyak (régies)
  • lök, taszít, taszajt (tájnyelvi), meglódít
  • (bizalmas): sért, megbánt

munkaközvetítő

főnév
  • állásközvetítő, munkaközvetítő hivatal, helyszerző (régies), cselédszerző (régies), cupringer (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felfut, fölfut szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fázis

főnév
  • szakasz, időszak, ciklus, korszak, intervallum, periódus
  • állapot, stádium, etap, mozzanat, fok
  • (szaknyelvi): vezetékág, (elektromos) ág

elsorvad

ige
  • elsenyved, elpusztul, lefogy, kiaszik, csonttá-bőrré aszik, elszárad, tönkremegy, lesoványodik, elfonnyad, meggyengül, elgyengül, fogy, megcsappan, erejét veszti, elhal, elenyészik, elerőtlenedik, emésztődik (régies), eleped (régies), degenerálódik (szaknyelvi)
  • hanyatlik

előfizet

ige
  • járat, megrendel, abonál (régies), prenumerál (régies)

egyfelől

határozószó
  • egyik irányból, egy irányból
  • egyrészt, egyoldalúlag

felcsap, fölcsap

ige
  • felnyit, felránt
  • feltesz, feldob, felhajít
  • magasba szökik, magasba csap
  • beáll, elszegődik, elszerződik
  • (tájnyelvi): meggazdagodik, feltör

festői

melléknév
  • szemléletes, színes, színpompás, festeni való, festő ecsetjére való, pittoreszk (idegen), képszerű, dekoratív

nagybirtokos

főnév
  • földesúr, földbirtokos, mágnás, nábob (régies), főnemes, főúr, hűbérúr (régies)
  • arisztokrata

csókol

ige
  • csókolgat, csókdos (bizalmas), puszil (bizalmas), puszilgat (bizalmas), csőröz (szleng), pusszant (szleng), smárol (szleng), smacizik (szleng), pusziz (régies, bizalmas), apol (régies), édesel (régies), csócsil (tájnyelvi)
  • szeretkezik, ölel, ölelkezik

cserebere

főnév
  • csere, cserélgetés, adásvétel, adásvevés, árucsere, csereüzlet, csereügylet, csakli (tájnyelvi)

alezredes

főnév
  • óbesterlajtinánt (régies), ales (bizalmas)

dedikáció

főnév
  • ajánlás

flamand

melléknév
  • flandriai (régies), holland

gágog

ige
  • gágál (tájnyelvi), gágározik (tájnyelvi), gigágog (tájnyelvi), gebeg (tájnyelvi)
  • (pejoratív): beszél, jártatja a száját, dumál (szleng), rizsázik (szleng)

ihatnék

főnév
  • szomj, szomjúság

harmadjára

határozószó
  • harmadszorra, harmadízben, harmadszor

felgyülemlik, fölgyü

ige
  • felhalmozódik, sokasodik, összegyűlik, feltorlódik, összetorlódik, felduzzad
  • csoportosul, aggregálódik (idegen), összesereglik, odatódul, összeverődik, tömegbe verődik, összeáll

farkatlan

melléknév
  • csonka, suta (tájnyelvi)

feltétlen, föltétlen I.

melléknév
  • teljes, abszolút, tökéletes, rendíthetetlen, feltétel nélküli, fenntartás nélküli, minden kétséget kizáró, korlátlan, korlátozatlan, ellentmondást nem tűrő, elkerülhetetlen, elengedhetetlen, múlhatatlan (régies)

hangszín

főnév
  • tónus, árnyalat, hangárnyalat, hanghordozás, hangzás, orgánum (választékos), hangorgánum (választékos), tonalitás (szaknyelvi), intonáció
  • hangnem, beszédmód, modor

féllábú

melléknév
  • egylábú, csollák (tájnyelvi), gama (tájnyelvi)
  • (szleng): másodidőszakos (katona), félidős (katona)

eltart

ige
  • tart, gondoz, gondoskodik (valakiről), gondot visel (valakire), gondját viseli (valakinek), fenntart, ellát, élelmez, eltáplál (régies), elruház (tájnyelvi), kitart (pejoratív)
  • kitart, elegendő, kifut, elszolgál (tájnyelvi)
  • (esemény): tart (valameddig), folyik (valameddig), elhúzódik, beletelik (vmennyi időbe), belenyúlik (valamibe)

fennmarad

ige
  • (valamiből valami): megmarad, hátramarad, hátravan, visszamarad
  • tovább él, perszisztál (választékos), megőrződik, hagyományozódik, szájról szájra száll

harcmező

főnév
  • csatamező, csatatér, harctér, front, hadszíntér, küzdőtér, küzdhely (régies), ütközethely (régies), vérmező (régies), csatasík (régies), vívótér (régies)