cserebere szinonimái

főnév
  • csere, cserélgetés, adásvétel, adásvevés, árucsere, csereüzlet, csereügylet, csakli (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

odaint

ige
  • hív, odahív, magához hív
  • jelez, jelt ad

dús

melléknév
  • sűrű, buja, burjánzó, tenyésző, busa (szemöldök)
  • (kebel): duzzadó, telt
  • bőséges, bő, pazar, fényűző, kiadós, pompás, busás
  • értékes, gazdag
  • (régies): dúsgazdag, vagyonos, tehetős, jómódú
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a cserebere szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cinkos

főnév
  • bűnrészes, bűntárs, bűnsegéd (szaknyelvi), tettestárs, cinkostárs, bajtárs, szövetséges, kollaboráns (idegen), haver (bizalmas), segítőtárs, kebelbarát, pajtás, cimbora, raló (tájnyelvi)
  • (régies): játékos, alakos, komédiás, táncos

beszállít

ige
  • bevisz, behoz, befuvaroz, behord

belevész, beleveszik

ige
  • belepusztul, belehal, beledöglik (durva)
  • eltűnik, elenyészik
  • (bizalmas): beleszeret, belebolondul, belehabarodik (bizalmas), belepistul (bizalmas), beleesik (bizalmas)
  • belemélyed, belemerül, belebonyolódik, belefeledkezik, belefelejtkezik, beletemetkezik

átfon

ige
  • átsző, átfűz
  • átölel, körülfog, karjába zár, átkarol, átnyalábol

csata

főnév
  • harc, összecsapás, összetűzés, összeütközés, ütközet, küzdelem, viaskodás, viadal, tusa, villongás, csetepaté, kötélhúzás, verekedés

dicsekedik, dicseksz

ige
  • kérkedik, henceg, hetvenkedik, büszkélkedik, fitogtat (valamit), felvág, fennhéjáz, hivalkodik, anzágol (bizalmas), dicsérkedik (tájnyelvi) Sz: tömjénezi magát (szleng); adja a bankot (szleng); játssza az eszét (szleng); döngeti a mellét; féltéglával veri a mellét

közellátás2

főnév
  • rövidlátás, miópia (szaknyelvi)

akadékoskodó

melléknév
  • kötözködő, kötekedő, gáncsoskodó, tudálékos, okoskodó, háklis, bakafántos (régies), akadékos, akadékvető (régies), kicsinyeskedő, kukackodó, szőrszálhasogató, szőröző (bizalmas), fontoskodó, okvetetlenkedő, kukacoskodó, hepciás (bizalmas), szekánt (bizalmas), szekáns (bizalmas), bojtorjános (tájnyelvi), hapciás (tájnyelvi), hapciáskodó (tájnyelvi)

adalék

főnév
  • adat, hozzáadás, hozzátétel, kiegészítés, járulék
  • adalékanyag

alig-alig

határozószó
  • alig, kevéssé, kicsit, éppen hogy csak, félig-meddig, szegről-végről (ismer), távolról (ismer), aligis-alig (tájnyelvi), aligos-alig (tájnyelvi), aligocska (tájnyelvi), éllel-féllel (tájnyelvi)

dohány

főnév
  • bagó, burnót (régies), tubák (régies), kapadohány, ördög tömjénje (régies), cigaretta (bizalmas)
  • (szleng): pénz, pénzmag, guba (szleng), lóvé (szleng), korpa (szleng), suska (szleng), lé (szleng), zseton (szleng), steksz (szleng), mák (szleng), zsozsó (szleng), mani (szleng)

ékeskedik

ige
  • (régies): díszlik, díszeleg

félholt

melléknév
  • alig élő, élőhalott, holteleven (tájnyelvi), féldöglött (tájnyelvi)
  • elvert, agyonvert

elvonul

ige
  • eltávozik, elmegy, (madárraj) elhúz
  • elhalad, elléptet, eldefilíroz (régies), elmasírozik (régies), elmenetel
  • félrevonul, félrehúzódik, elkülönül, begubózik, visszahúzódik, félrehúzza magát (régies), elvonja magát (régies), elzárkózik, eltemetkezik (valahol)
  • (tájnyelvi): eltűnik, tovatűnik

cserfa

főnév
  • cser, csere, cserefa, csertölgy

ciki II.

főnév
  • (bizalmas): baj, gond, nehézség, bökkenő, gubanc (szleng)

dagaszt

ige
  • (tésztát): gyúr, nyomkod, degeszt (tájnyelvi), dagasztal (tájnyelvi), gyömöszköl (tájnyelvi), pempetyel (tájnyelvi), pohaszt (tájnyelvi)
  • duzzaszt, puffaszt
  • (érzés): eltölt, átjár, áthat

eltökéltség

főnév
  • elszántság, határozottság, céltudatosság, rezolúció (régies)

csípős

melléknév
  • erős, maró, égető, borsos, eszős (tájnyelvi), szúrós, orrfacsaró (szag), pikáns (íz), karcos (bor), fanyar, fűszeres
  • (hideg, szél): metsző, átható, éles, fogas (tájnyelvi), körmös (tájnyelvi)
  • (régies): fanyarú, savanyú, fojtós (régies), ízetlen
  • csipkelődő, bosszantó, bántó, sértő, gúnyos, gunyoros, gúnyolódó, csúfondáros, csúfolódó, fullánkos, epés, rosszmájú, rosszindulatú, bisszig (bizalmas), pikírt (bizalmas), szúrós, harapós, szarkasztikus (választékos), szatirikus, metsző (gúny), maliciózus (idegen)

betol

ige
  • benyom, belök, betaszít, betaszigál, becsúsztat, bedöf

demilitarizál

ige
  • lefegyverez, leszerel, fegyvermentesít

élvezetes

melléknév
  • élvezhető, kellemes, kellemetes (régies), jóleső, gyönyörűséges, örömteli, mennyei, kéjes, szórakoztató, ízes, jóízű, ínycsiklandozó