feltétlen, föltétlen I. szinonimái

melléknév
  • teljes, abszolút, tökéletes, rendíthetetlen, feltétel nélküli, fenntartás nélküli, minden kétséget kizáró, korlátlan, korlátozatlan, ellentmondást nem tűrő, elkerülhetetlen, elengedhetetlen, múlhatatlan (régies)

feltétlen, föltétlen II. szinonimái

  • feltétlenül, föltétlenül, okvetlenül, mindenesetre, persze, természetesen, múlhatatlanul, elengedhetetlenül, mindenképpen, igazán, biztosan, bizonyosan, mindenáron, kétségkívül, kétségtelenül, ha törik, ha szakad
  • feltétel nélkül, ellenvetés nélkül

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vackor

főnév
  • vadkörte, vadalma, vadóka (tájnyelvi)

dönt

ige
  • billent, megbillent, fektet, támaszt
  • taszít, juttat, visz
  • borít, önt, folyat
  • határoz, elszánja magát (valamire), döntést hoz, ítélkezik, döntésre jut, állást foglal, választ, ítél, megítél, odaítél, kijelöl, rendelkezik, diszponál Sz: dűlőre viszi az ügyet; dűlőre jut; kenyértörésre viszi a dolgot; elveti a kockát (választékos); kimondja a végső szót
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feltétlen, föltétlen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felhörpint, fölhörpi

ige
  • kiiszik, felhajt, lehajt, felszippant, felhörpent (tájnyelvi), felszörpent (tájnyelvi)
  • lerészegedik, felönt a garatra, berúg, leissza magát, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), beseggel (durva)

engesztelhetetlen

melléknév
  • kiengesztelhetetlen, kérlelhetetlen, hajthatatlan, merev, kőszívű, hajlíthatatlan, bosszúvágyó, bosszúszomjas, gyűlölködő, ellenséges, antagonisztikus, halálos, esküdt (ellenség), kibékíthetetlen, megbékíthetetlen
  • csillapíthatatlan, vad, ádáz, könyörtelen, kíméletlen, kegyetlen, bősz, ordas (választékos), szilaj, fékezhetetlen

elugrik

ige
  • elpattan, elrugaszkodik, elszökik (tájnyelvi)
  • elszalad, átruccan, átrándul

élés

főnév
  • létezés, élet, fennmaradás
  • (régies): étel, élelem, élemény (régies), eledel, eleség, étek, ennivaló
  • (tájnyelvi): gabona, búza, élet (tájnyelvi)

félreeső

melléknév
  • távoli, távollevő, távol eső, távol fekvő, eldugott, rejtett, félrevaló (régies), messzi, elhagyatott, kies (régies), isten háta mögötti, magányos
  • elzárt, elszigetelt, lakatlan

forrong

ige
  • kitörni készül, lázadozik, lázad, zendül, zavarog, mozgolódik, ellenszegül, zúgolódik, tombol, tiltakozik, nyugtalankodik
  • dühöng, mérgelődik, háborog, tajtékzik, őrjöng

névutó

főnév
  • posztpozíció (szaknyelvi)

dezorganizál

ige
  • szétzülleszt, szétbomlaszt(bizalmas)

dagaszt

ige
  • (tésztát): gyúr, nyomkod, degeszt (tájnyelvi), dagasztal (tájnyelvi), gyömöszköl (tájnyelvi), pempetyel (tájnyelvi), pohaszt (tájnyelvi)
  • duzzaszt, puffaszt
  • (érzés): eltölt, átjár, áthat

ápoló

főnév
  • betegápoló, gondozó

döntetlen

főnév
  • remi, eldöntetlen (játszma), holtverseny, patthelyzet
  • (szleng): vécé (szleng), budi (szleng), retyó (szleng), retyi (szleng), rötyi (szleng), klozet (bizalmas), kló (szleng), slózi (szleng)

frivol

melléknév
  • könnyelmű, komolytalan, kacér, léha, ledér, könnyűvérű, felelőtlen, szemérmetlen, erkölcstelen
  • szeméremsértő, illetlen, sikamlós, illemsértő, pikáns
  • tiszteletlen, kegyeletsértő, cinikus
  • megbotránkoztató

gratulál

ige
  • felköszönt, szerencsét kíván, üdvözöl
  • megtapsol, megéljenez, elismer

istápol

ige
  • segít, gyámolít, gondoz, gondoskodik (valakiről), segélyez, véd, gondja van (valakire), gondját viseli (valakinek), törődik (valakivel), pártfogol, patronál, támogat, felkarol, segítségére van
  • gyógyít

hengerít

ige
  • gördít, forgat, hengerget, gurít, gurdít (tájnyelvi), hempelyget (tájnyelvi), gorgolyít (tájnyelvi), gömbörget (tájnyelvi), henderít (tájnyelvi)

feltüntet, föltüntet

ige
  • felír, kiír, megad, közöl, jelez
  • részletez, felsorol
  • (valamilyennek): ábrázol, mutat, beállít, megrajzol, kikiált, minősít, nyilvánít, felharangoz (tájnyelvi)

felgyújt, fölgyújt

ige
  • lángra lobbant, lángra gyújt, lángba borít, felizzít, hevít, fellobbant, feléget, felperzsel
  • felkattint, felkapcsol, felcsavar, meggyújt
  • fellelkesít, felvillanyoz, fölhevít, fölgerjeszt, fellángít (régies), feltüzel, tűzbe hoz, felajz, felfokoz, életre kelt, serkent, ösztönöz, ösztökél, bátorít, ingerel, gerjeszt, szít

fogadott

melléknév
  • elvállalt, szerződött, szerződtetett, alkalmazott
  • megígért
  • (gyermek): adoptált (idegen), örökbe fogadott, nevelt

hazulról

határozószó
  • otthonról, otthonából (valakinek), lakásából, hazúl (tájnyelvi), onnathazul (tájnyelvi)

fényesít

ige
  • csiszol, fényez, políroz (szaknyelvi), lakkoz, politúroz, (padlót) vikszel, (cipőt) bokszol, (cipőt) kefél, (fémtárgyat) szidoloz, csutakol, dörzsöl, suvikszol (tájnyelvi), glancol (bizalmas), pampucol (tájnyelvi)

érdemjegy

főnév
  • osztályzat, jegy, kalkulus (idegen)

folyamodvány

főnév
  • kérvény, pályázat, kérelem, beadvány, petíció, kérelmezés, igénylés, instancia (régies)

helyreigazít

ige
  • visszahelyez, visszaállít, visszatesz, visszarak, helyrerak, reponál (szaknyelvi)
  • helyesbít, kijavít, kiigazít, korrigál, rektifikál (régies), restituál (szaknyelvi), emendál (régies)