eltart szinonimái

ige
  • tart, gondoz, gondoskodik (valakiről), gondot visel (valakire), gondját viseli (valakinek), fenntart, ellát, élelmez, eltáplál (régies), elruház (tájnyelvi), kitart (pejoratív)
  • kitart, elegendő, kifut, elszolgál (tájnyelvi)
  • (esemény): tart (valameddig), folyik (valameddig), elhúzódik, beletelik (vmennyi időbe), belenyúlik (valamibe)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

prédikáció

főnév
  • szentbeszéd, beszéd, egyházi beszéd, igehirdetés, homília (idegen), hitszónoklat, intelem (régies)
  • (bizalmas): lelkifröccs (bizalmas), kioktatás, fejmosás (bizalmas), dörgedelem, korholás, dorgálás, megrovás, papolás, hegyi beszéd (szleng)

amatőr

melléknév
  • műkedvelő, laikus, dilettáns, avatatlan
  • öntevékeny
  • fuser (szleng), botcsinálta, pancser (szleng), kontár
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eltart szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előállítás

főnév
  • elővezetés (szaknyelvi), letartóztatás, bekísérés, őrizetbevétel
  • készítés, gyártás, termelés, termesztés, fabrikálás, összeállítás, összeszerelés, megszerkesztés, megépítés, színrevitel, rendezés, kiállítás, létrehozás, alkotás, feldolgozás, felállítás, megszövegezés, teremtés, kidolgozás, kiadás, kialakítás, megformálás, megfogalmazás, megvalósítás, produkálás (idegen)

ébenfa

főnév
  • ében

domborít

ige
  • trébel (szaknyelvi), belenyom, prégel, kikalapál, dombormintáz
  • (szleng): büszkélkedik

csapóajtó

főnév
  • lengőajtó, lappancs (tájnyelvi)

elrémül

ige
  • megijed, elborzad, elszörnyed, elképed, elijed, elretten, megrendül

esküdt I.

melléknév
  • hites (régies)
  • (ellenség): ádáz, engesztelhetetlen, halálos, kibékíthetetlen

megnyugvás

főnév
  • megállapodás, megpihenés, beletörődés, rezignáció, elégültség, megelégedés, elégedettség, nyugalom, béke, rend, megbékülés, csillapodás, megkönnyebbülés, enyhülés

bitumen

főnév
  • szurok, aszfalt, aszfaltkőzet

betol

ige
  • benyom, belök, betaszít, betaszigál, becsúsztat, bedöf

borlap

főnév
  • borjegyzék, italjegyzék, itallap

évfolyam

főnév
  • osztály, cötus (régies)

felfordul, fölfordul

ige
  • felborul, feldől, felbillen, fejére áll, oldalára billen, felbukik, felhenteredik (tájnyelvi), felkarul (tájnyelvi), felhömpölyödik (tájnyelvi)
  • kimúlik, elhullik, meghal, elpusztul, megdöglik (durva), bekrepál (szleng), kinyuvad (durva), feldobja a bakancsot (szleng), elpatkol (durva), kinyiffan (szleng), kipurcan (szleng)

hangszalag

főnév
  • hangszál (szaknyelvi)
  • magnetofonszalag, magnószalag, kazetta, magnókazetta

füles

főnév
  • szamár, csacsi
  • nyúl, tapsifüles
  • (tájnyelvi): kancsó
  • (bizalmas): pofon, nyakleves, tasli (bizalmas)
  • (szleng): értesülés, előrejelzés, jóslat, tipp, drót (szleng)
  • hír, információ, pletyka
  • (bizalmas): fülhallgató, fejhallgató

eltemet

ige
  • elhantol (választékos), elföldel, örök nyugalomra helyez (választékos), végső nyugalomra helyez (választékos), megadja a végtisztességet (valakinek), utolsó útjára kísér, elbúcsúztat, eltakarít, sírba tesz, sírba helyez, visszaadja a földnek, inhumál (régies), elás, elkapar (pejoratív), elsírol (tájnyelvi), elhomlít (tájnyelvi)
  • betemet, beborít, maga alá temet, elnyel, magába fogad
  • elrejt, elfed, elleplez, palástol, elkendőz, eltitkol

elnőiesedik

ige
  • effeminálódik (pejoratív)

érdemjegy

főnév
  • osztályzat, jegy, kalkulus (idegen)

fröcsköl

ige
  • spriccel, fröcsög, fröccsent, fecskendez, permetez, locskol (tájnyelvi)

elvetődik

ige
  • eljut, elkerül, elsodródik, kiköt, elbotlik (tájnyelvi), kilyukad (valahova, valahol)
  • elveti magát, eldobja magát (bizalmas), elvágódik, elterül, elesik

egyben

határozószó
  • egészben, osztatlanul
  • (régies): nyomban, rögtön, tüstént, legott (régies), íziben (tájnyelvi), mindjárt, azonnal, egyszeriben
  • együtt, egyúttal, egyszersmind, ugyanakkor, egyidejűleg

érsek

főnév
  • főpüspök, archiepiscopus (idegen)
  • hercegprímás (régies), prímás, érsekprímás (régies)

függés

főnév
  • lógás, csüngés, fityegés
  • függőség, kiszolgáltatottság, alárendeltség, alattvalóság (régies), alávetettség, dependencia (idegen), függelem (szaknyelvi)