eltűnik szinonimái
ige
- eltávozik, tovatűnik, sudamlik (régies), szétfoszlik, szertefoszlik, elenyészik, belevész (valamibe), nyoma vész, híre-hamva sincs, elvész a szeme elől (valakinek), köddé válik, semmivé válik, elpárolog (szleng), lelécel (bizalmas), felszívódik (szleng), felszivárog (szleng), elszivárog (szleng), kámfort játszik (szleng), kámforrá válik, elkámforog (tájnyelvi), elcsellen (tájnyelvi), földetlenné lesz (tájnyelvi) Sz: bottal üthetik a nyomát; csak hűlt helyét lelték; ég nyelte-e el, vagy a föld, nem tudni; egyszeriben oda lett; elenyészett, mint a füst; elment iszli-muszliba; eloszlik, mint a buborék; elpárolog, mint a kámfor; eltűnik, mint a szürke szamár a ködben; eltűnik, mint Petőfi a kukoricásban; huzatot kap; szőrén-lábán elvész; világgá ment, mint a tót asszony pulykája
- elrejtőzik, elillan, sunnyog (szleng), koltászol (szleng)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
feloszlik, föloszlik
ige
- felbomlik, elrohad, szétmállik, elkorhad, elporlad, szétporlad, szétesik, széthull, széthullik, taplósodik, purhásodik (tájnyelvi), pudvásodik (tájnyelvi), revesedik, revül (tájnyelvi), porhad, elenyészik
- szétszóródik, szétszéled, szétoszlik
- szétdarabolódik, megsemmisül, felszámolódik, megszűnik, tönkremegy
égető
melléknév
- perzselő, forró, parázsló, izzó, égő, lángoló, tűző, tüzes, tikkasztó, hevítő, rekkenő, fullasztó, fojtó, sütős (tájnyelvi)
- égő, sajgó, kínzó, mardosó, maró, csípő, csípős, kausztikus (idegen)
- sürgős, sürgető, szorongató, határidős, fontos, akut, halasztást nem tűrő, életbe vágó, alapvető, kényszerítő, szükséges, nyomasztó, flagráns (idegen)
dörej
főnév
- dörrenés, dörgés, durranás, dördülés, detonáció, moraj, robaj, robbanás, pukkanás, csattanás, becsapódás
csavaros
melléknév
- tekervényes, tekergős, kanyargó, kanyargós, csigavonalú, kagylódad (régies), kacskaringós, facsaratos (tájnyelvi)
- furfangos, fortélyos, ravasz, körmönfont, csalafinta, nyakatekert, agyafúrt, fondorlatos, cseles, facsintos (tájnyelvi)
elszakadás
főnév
- szétszakadás, kettészakadás, kettéválás, szétválás, széthasadás, elhasadás, elfeslés, szétfeslés
- elválás, búcsúzás, elhatárolódás, elszabadulás, kiválás, különválás, kivonulás, kilépés, válás, elfordulás, elpártolás, elkülönülés, szecesszió (szaknyelvi), szeparálódás
észrevétel
főnév
- megjegyzés, megállapítás, reflexió, hozzászólás, felszólalás, vélemény, kommentár, meglátás, fölismerés, obszerváció (régies), értelmezés, interpretáció, reklamáció
- adalék
megrajzol
ige
- lefest, megfest, lerajzol, ábrázol, szemléltet, megmintáz, felvázol, leskiccel
- leír, érzékeltet, ecsetel, bemutat, megmutat, megvilágít, kifejez, körülír
blamál
ige
- (bizalmas): megszégyenít, szégyent hoz (valakire), szégyenbe hoz, szégyenbe ejt (választékos), kompromittál, lejárat, leéget (bizalmas)
bevesz
ige
- behúz, beemel
- (orvosságot): beszed, bekap, lenyel
- elhisz, bedől (valaminek), beugrik (valaminek), bekapja a horgot, lépre megy
- (pénzt): bevételez, beszed
- (várat, várost): elfoglal, megszáll
- felvesz, befogad
- besoroz
- beilleszt, beiktat, betold, bedolgoz, beszúr
- (vki beveszi magát vhova): elrejtőzik, elbújik, meghúzódik, meghúzza magát
- (vmi beveszi magát vmibe): átitat, átjár, beleivódik (valamibe)
bosszant
ige
- (valakit valami): bánt, piszkál, idegesít, nyugtalanít
- (valakit valaki): zaklat, ingerel, idegesít, molesztál, nyaggat, háborgat, haragít, nyúz, szurkál, piszkál, bökdös, hergel, dühít, mérgesít, gyötör, ugrat, bánt, kellemetlenkedik, macerál (bizalmas), szekál (bizalmas), szekíroz (bizalmas), bizgat (tájnyelvi), böllenkedik (tájnyelvi), szurkapiszkál, frocliz (bizalmas), pikíroz (régies), cukkol, húz (szleng), zrikál (szleng), buzerál (szleng) Sz: borsot tör az orra alá; tormát reszel az orra alá; zongorázik az idegein; trambulinnak nézi az idegeit
felhoz, fölhoz
ige
- felhúz, felhord, felcipel, felvonszol, felcűgöl (tájnyelvi), felszállít, felemel, kiemel
- (labdát) felvezet
- előhoz, felidéz, felelevenít, hivatkozik, idéz, említ, szóba hoz, szóvá tesz, előáll (valamivel), említést tesz, utal, céloz, felvet, érint, előáll, előhozakodik, felhozakodik (tájnyelvi)
haragos I.
melléknév
- bosszús, bősz, mérges, felindult, dühödt, dühös, ingerült, haragvó, zsémbes, paprikás kedvű, zabos (szleng)
- indulatos, harapós, morózus, kardcsörtető, neheztelő, veszett, dúló-fúló, ádáz, haragtól izzó, kapcás (tájnyelvi), dorzsanyós (tájnyelvi), durmanyós (tájnyelvi), komparodott (tájnyelvi), darazsas (tájnyelvi) Sz: bokájában is tűz van; közel van a füstje a lánghoz; nehezen köszönt ma neki a nap; rosszul imádkozott; szeme-szája vérzik; széna van a szarván; tűz van a ház közepén; tűzről pattant gesztenye; úgy áll a szeme, mint a vasvilla
- (természeti jelenség): félelmet keltő, félelmetes, fenyegető
fűzfapoéta
főnév
- (pejoratív): költőcske, versfaragó, verselő, verskoholó, rímfaragó, rímgyártó, rímkovács, poetaszter (idegen), verzifikátor (idegen)
elutasítás
főnév
- visszautasítás, megtagadás, kosár, kikosarazás, elvetés, repudiáció (idegen), ellenzés
futólagos
melléknév
- sietős, rövid, múlékony, pillanatnyi, átmeneti, efemer, ideiglenes, röpke, hamari (tájnyelvi)
- felületes, odavetett, hevenyészett, felszínes, mellékes
egyezség
főnév
- egyetértés, békesség, béke, szövetség, összetartás, összhang, harmónia, egység, barátság
fűszerüzlet
főnév
- fűszerkereskedés, csemegekereskedés, élelmiszerüzlet, szatócsbolt (régies), vegyesbolt