megrajzol szinonimái

ige
  • lefest, megfest, lerajzol, ábrázol, szemléltet, megmintáz, felvázol, leskiccel
  • leír, érzékeltet, ecsetel, bemutat, megmutat, megvilágít, kifejez, körülír

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gúnyolódik

ige
  • csúfolódik, csúfolkodik, kigúnyol, kifiguráz, kiviccel, parodizál, csúfot űz (valakiből), a nyelvét köszörüli (valakin), nevetség tárgyává tesz, ugrat, kipellengérez, bökölődik (tájnyelvi), gusztálkodik (tájnyelvi)
  • viccelődik, évődik, heccel, kötekedik, ironizál, élcelődik, csipkelődik

meglök

ige
  • meglódít, ellök, megtaszít, megbillent, félrelök, megbök, megnyom, megtom (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megrajzol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

meghatalmazott

főnév, melléknév
  • megbízott, kiküldött, képviselő, kirendelt, feljogosított, jogosult, felhatalmazott, illetékes, ügyvivő, közbenjáró, küldött, követ (választékos), teljhatalmú (választékos), teljhatalmazott (régies), prokurátor (régies), mandatárius (idegen), kinevezett, autentikus

leszakít

ige
  • letép, leválaszt, leszakajt (tájnyelvi), lecihel (tájnyelvi), leszed
  • defloreál (idegen)

leitat

ige
  • lerészegít, berúgat, becsípet, felöltöztet (tájnyelvi)
  • felitat, felszárít

kötés

főnév
  • bandázs (idegen), pólya, kötszer, sebkötő, kötözés
  • kötelék
  • könyvkötés, könyvborító, könyvborítás, fedőlap
  • rögzítés, ereszték, illesztés, forrasztás
  • hurok, hurkolás, bog, csimbók, csomó
  • kötőív (szaknyelvi), ligatúra (szaknyelvi)
  • (régies): szerződés, szövetség, egyezség, kontraktus (régies), megegyezés, megállapodás, szövetkezés
  • üzletkötés
  • (jelzőként): köteg, kötegnyi

megmarkol

ige
  • megfog, megragad, megszorít, elkap, kézbe vesz, megmarékol (tájnyelvi)
  • nyakon csíp, fülön fog, megszerez

mérvadó

melléknév
  • irányadó, iránymutató, mértékadó, standard
  • normatív, fontos, lényeges, elemi, alapvető, jelentős
  • illetékes, jogosult, hozzáértő, szakértő, kompetens (szaknyelvi), hiteles, autentikus

x-edik

számnév
  • n-edik, sokadik, valahányadik

kiözönlik

ige
  • kitódul, kizúdul, kicsődül, kiáramlik, kiárad

kikerget

ige
  • eltávolít, kidob, kiutasít, kitesz, kihajít, kirúg, kiűz, elűz, kizavar, kicsap, kipenderít, kirak, kitúr, kitaszít, kiebrudal, kipofoz (bizalmas), kiseprűz, kikorbácsol, kikancsukáz (régies), kirudal (régies), kidorongol (régies), kicokigat (tájnyelvi), kicúcál (tájnyelvi)
  • (ellenséget): kiver, kiűz

hapsi

főnév
  • (szleng): férfi, ember, pasas (bizalmas), fickó, pasi (bizalmas), pali (szleng), pacák (szleng), krapek (szleng), alak, tag, csávó (szleng), ürge (szleng), pók (szleng), fazon (szleng), hapi (szleng), ipse (bizalmas), manusz (szleng), mandzsó (szleng), muksó (szleng), mócsing (szleng)

kitol

ige
  • kimozdít, kihúz, kivon, kijuttat, kitaszít, kituszkol
  • kinyom (súlyt), kiszorít (súlyt)
  • kidug, kiölt (nyelvet)
  • (mozdony, szerelvény): kitolat, kijár
  • kinyom, kiszúr, kilök
  • elhalaszt, meghosszabbít, késleltet, elnapol, halogat, elodáz, későbbre tesz, haladékot ad, húz-halaszt, prolongál, felfüggeszt
  • (bizalmas): rászed, megtréfál, elbánik (valakivel), kifog (valakin), kiszúr (valakivel), kibaszik (valakivel) (durva), túljár az eszén (valakinek), kibabrál (bizalmas), kikukoricáz (tájnyelvi), csőbe húz (szleng), kifírundcvancigol (bizalmas), kibábozik (tájnyelvi), kibagózik (tájnyelvi), kibigéz (tájnyelvi), kikutyapicsáz (tájnyelvi)

mindazonáltal

kötőszó
  • mindamellett, mégis, azonban, de azért, ellenére, dacára, ámde, egyébiránt

nagyol

ige
  • előmunkál, előmar
  • elnagyol, összecsap, összevág, összefércel, hevenyész, elnagyjáz (tájnyelvi), halámol (tájnyelvi), senderít (tájnyelvi), rögtönöz, elkapkod, összegór (tájnyelvi), összehány, összerúg, elsiet, rittyent (tájnyelvi)

csalatkozik

ige
  • csalódik, kiábrándul
  • (régies): megtévelyedik

poláris

melléknév
  • sarki, sarkvidéki
  • (különbség, ellentét): sarkalatos, alapvető, szöges, szélsőséges, végletes

önkéntes II.

főnév
  • karpaszományos (régies)

megreked

ige
  • megakad, fennakad, akadozik, megtorpan, eltömődik, eldugul, megszorul, beragad, beékelődik, pang
  • elakad, kátyúba jut, zsákutcába jut, megfeneklik, pang, vesztegel, stagnál, tesped

meggyógyul

ige
  • felgyógyul, felépül, kigyógyul, lábra áll, talpra száll (tájnyelvi), rendbe jön, megmarad (tréfás), erőre kap, kikupálódik (tájnyelvi), megjobbadul (tájnyelvi), helyrejön
  • (seb): begyógyul, összeforr, beforr, összenő

mellette

határozószó
  • szomszédban, elmenőben, tőszomszédságában
  • érdekében, pártján, részén

óv

ige
  • oltalmaz, őriz, véd, védelmébe vesz, védelmez, kímél, félt, biztosít, vigyáz, fedez
  • óvást emel, óvást tesz, megóv, megvétóz, megkérdőjelez, fellebbez

megszív

ige
  • megszí, beleszí, beleszippant, teleszív, teleszí
  • (szleng): pórul jár
  • (megszívja magát): megnedvesedik, átnedvesedik
  • teleszívja magát
  • (megszívja magát): leissza magát, lerészegedik

levegő

főnév
  • lég, légáram, légáramlás, légtömeg (szaknyelvi), légtest (szaknyelvi), levegőég (régies), ég (tájnyelvi), ájer (régies), luft (idegen), pneuma (idegen)
  • szabad, természet, zöld, erdő-mező
  • hangulat, közhangulat, szellem, közszellem, közvélemény, tömeghangulat, légkör, atmoszféra, miliő
  • üresség, űr, semmi

mentség

főnév
  • kifogás, ürügy, kibúvó, igazolás, alibi, mentegetőzés, védekezés, exkuzálás
  • kiút, kiskapu (bizalmas)
  • (régies): megmenekülés, szalmaszál, menedék

önéletrajz

főnév
  • önéletírás, autobiográfia (idegen), emlékirat, memoár (választékos), visszaemlékezés, napló
  • curriculum vitae (választékos), életrajz, CV (bizalmas)