égető szinonimái
melléknév
- perzselő, forró, parázsló, izzó, égő, lángoló, tűző, tüzes, tikkasztó, hevítő, rekkenő, fullasztó, fojtó, sütős (tájnyelvi)
- égő, sajgó, kínzó, mardosó, maró, csípő, csípős, kausztikus (idegen)
- sürgős, sürgető, szorongató, határidős, fontos, akut, halasztást nem tűrő, életbe vágó, alapvető, kényszerítő, szükséges, nyomasztó, flagráns (idegen)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
dobál
ige
- hajigál, hány, lövöldöz, hint, szór, vagdal, csapkod, dobigál (tájnyelvi), lódigál (tájnyelvi), górál (tájnyelvi)
- lökdös, hány-vet, hánytorgat
ciki I.
melléknév
- veszélyes, veszedelmes, kockázatos, rázós (szleng), kényelmetlen, szorult, húzós (szleng), meredek (szleng), meleg (bizalmas), izgi (bizalmas), rizikós (bizalmas)(szleng)
búsul
ige
- búsong (választékos), búslakodik, búnak ereszti a fejét, szomorkodik, kesereg, sóhajtozik, bánkódik, el van szontyolodva, le van lombozódva (bizalmas), el van kenődve (bizalmas), maga alatt van (szleng), le van hervadva, el van kámpicsorodva, lógatja az orrát, emészti magát, emésztődik (régies), árválkodik (tájnyelvi), búskodik (tájnyelvi), búsonkodik (tájnyelvi), bozsenkol (tájnyelvi), öli a bánat, marcangolja a bánat, nyomja a szívét (valami) Sz: örül, mint az ablakos, mikor hanyatt esik; száraz ágon ül; örül, mint akinek az orra vére csepeg
bepörög
ige
- (bizalmas): megdühödik, feldühödik, dühbe gurul
- (bizalmas): megőrül, megzavarodik, megháborodik (választékos), elmegy az esze
dulakodik
ige
- tülekszik (régies), birkózik, verekedik, hadakozik, küzd, hajba kap, ölre megy, ökölre megy, birokra kel, tusakodik, viaskodik, győzködik (tájnyelvi), külekedik (tájnyelvi), hatajkodik (tájnyelvi)
elfogult
melléknév
- részrehajló, szubjektív, pártos (régies), előítéletes, tendenciózus (választékos), kivételező, diszkriminatív (választékos), igazságtalan, szemellenzős, szűk látókörű, elvakult, korlátolt
- (régies): elfogódott
leszakít
ige
- letép, leválaszt, leszakajt (tájnyelvi), lecihel (tájnyelvi), leszed
- defloreál (idegen)
átkozódik
ige
- átkokat szór, szitkot szór, szitkozódik, gyalázkodik, mocskolódik (tájnyelvi), piszkolódik, káromkodik, mennydörög, káromol, pokolba küld, fenyegetőzik, kápolódik (tájnyelvi), átkolódik (tájnyelvi), átkózik (tájnyelvi), átkozolódik (tájnyelvi)
elismert
melléknév
- híres, neves, hírneves, jónevű, kiváló, illusztris, nagyszerű, tiszteletreméltó, tisztelt, nagyrabecsült, megbecsült, sikeres, tekintélyes, menő (szleng)
- bevett, elfogadott, megszokott
- jóváhagyott, engedélyezett, szentesített
elszegényedik
ige
- lerongyolódik, elnyomorodik, lecsúszik, tönkremegy, pauperizálódik (szaknyelvi), elszegényül (régies), kifürdik (tájnyelvi), lecseppen (tájnyelvi), levetkőzik (tájnyelvi), megszegényül (tájnyelvi) Sz: árnyékszolgára szorul; átalvetőre szorul; beleütött az erszényébe a lapos guta; csizmában kereste, mezítláb költötte; két táskára szerződik; kihajtja az egeret; kiverte az ág a szemét; kocsin kezdi, targoncán végzi; koldusbotra jut; koldustarisznyát akaszthat a nyakába; Kun László szekerére szorul; lefelé jár a rúdja; lovon jött, gyalog jár; szárazra jutott; taligára szorul; tarisznyára szorul
- elérctelenedik (szaknyelvi), kimerül (szaknyelvi)
feldagad, földagad
ige
- felpuffad, felduzzad, felhólyagzik (régies), felpüffed, megdagad, dudorodik, evődik (régies), felguvadik (tájnyelvi), feljön (tájnyelvi), felnő (tájnyelvi), felpöcced (tájnyelvi)
égszínkék
melléknév, főnév
- égkék, világoskék, azúrkék, azúr, lazúrkék, nefelejcskék, halványkék, kékes, kék
diszkréció
főnév
- titoktartás, hallgatás, szótartás (tájnyelvi)
- tapintat, tapintatosság, kímélet, tartózkodás, finomság, gyengédség, udvariasság, odafigyelés, óvatosság, körültekintés, diplomácia
élcelődik
ige
- tréfálkozik, viccelődik, viccel, csipkelődik, adomázgat, szellemeskedik
- cukkol (bizalmas), heccel, ugrat, gúnyolódik, csúfolódik
fejmosás
főnév
- hajmosás
- (bizalmas): dorgálás, szidás, szidalom, feddés, regnálás (tájnyelvi), leckéztetés, intés, intelem, megrovás, korholás, pirongatás, szapulás, lehordás (bizalmas), letolás (bizalmas), prédikáció (bizalmas)
egyházi
melléknév
- papi, templomi, gyülekezeti, szerzetesi, monostori, szent, szakrális (idegen), klerikális
cizellál
ige
- dombormintáz, kivés
- (művet): csiszol, finomít, javítgat, tökéletesít, palléroz (választékos)
eleped
ige
- belepusztul, emészti magát, elsenyved, elsorvad, elfogy (régies), megaszik (régies), meghal
- vágyakozik, sóvárog
felborul, fölborul
ige
- feldől, felbillen, felbukik, felfordul, oldalára billen, összerogy, elesik, kidől, elvágódik, elnyal (szleng), összeesik, összecsuklik, összeroskad
- felbomlik, megbomlik (választékos), meghiúsul, szétzilálódik, összekuszálódik