elszakadás szinonimái
főnév
- szétszakadás, kettészakadás, kettéválás, szétválás, széthasadás, elhasadás, elfeslés, szétfeslés
- elválás, búcsúzás, elhatárolódás, elszabadulás, kiválás, különválás, kivonulás, kilépés, válás, elfordulás, elpártolás, elkülönülés, szecesszió (szaknyelvi), szeparálódás
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
válaszfal
főnév
- közfal, választófal, válasz (régies), rabicfal, rekeszfal
- akadály, gát
- diafragma (szaknyelvi)
restell
ige
- átall, szégyell, rühell (bizalmas), bán
- vonakodik, döglik (tájnyelvi)
- (restelli magát): szégyenkezik, restelkedik, szégyenli magát
elmúlt
melléknév
- befejeződött, véget ért, megszűnt, lejárt, letelt, előbbi, régebbi, egykori, letűnt, befejezett, elvesztett, elpusztult, eltávozott, eliramlott, a minapi, néhai, egyszeri, korabeli, meglett (régies)
dulakodik
ige
- tülekszik (régies), birkózik, verekedik, hadakozik, küzd, hajba kap, ölre megy, ökölre megy, birokra kel, tusakodik, viaskodik, győzködik (tájnyelvi), külekedik (tájnyelvi), hatajkodik (tájnyelvi)
disszonancia
főnév
- diszharmónia, széthangzás, kakofónia (szaknyelvi), hangzavar
- nézeteltérés, nézetkülönbség
csak
határozószó
- csakis, csupán, csupáncsak, egyedül, egyesegyedül, kizárólag, kizárólagosan, egymagában, önmagában, mindössze (választékos), pusztán, összesen, száz százalékban, tisztán, csupa (tájnyelvi), csupádon (tájnyelvi), csupádon csupa (tájnyelvi)
- hadd, bárcsak, legalább
előterjesztés
főnév
- beterjesztés, javaslat, javaslattétel, indítványozás, indítvány, expozé (szaknyelvi), bejelentés, jelentés, jelentéstétel, propozíció (idegen), referátum (szaknyelvi)
érthetetlen
melléknév
- felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, megfejthetetlen, megfoghatatlan, rejtélyes, rejtelmes, áttekinthetetlen, talányos, enigmatikus (idegen), ködös, homályos, zavaros, zagyva, kusza, obskúrus (idegen), értelmetlen, összefüggéstelen, összevissza, magas (valakinek) (bizalmas) Sz: világos, mint a vakablak
megmarkol
ige
- megfog, megragad, megszorít, elkap, kézbe vesz, megmarékol (tájnyelvi)
- nyakon csíp, fülön fog, megszerez
ésszerűsít
ige
- racionalizál, megreformál, célszerűsít, egyszerűsít, átszervez, változtat, újít, javít
felelés
főnév
- beszámolás, kollokvium, vizsga, számonkérés, gyónás (szleng), homorítás (szleng), makogás (szleng)
- válaszolás, válaszadás
- (régies): felelősség
elszán
ige
- (elszánja magát): eltökél, elhatároz, elhatározza magát, feltesz (valamit), rászánja magát
elmaradottság
főnév
- tudatlanság, műveletlenség, provincializmus, korlátoltság, maradiság, beszűkültség, fejletlenség
eltűnik
ige
- eltávozik, tovatűnik, sudamlik (régies), szétfoszlik, szertefoszlik, elenyészik, belevész (valamibe), nyoma vész, híre-hamva sincs, elvész a szeme elől (valakinek), köddé válik, semmivé válik, elpárolog (szleng), lelécel (bizalmas), felszívódik (szleng), felszivárog (szleng), elszivárog (szleng), kámfort játszik (szleng), kámforrá válik, elkámforog (tájnyelvi), elcsellen (tájnyelvi), földetlenné lesz (tájnyelvi) Sz: bottal üthetik a nyomát; csak hűlt helyét lelték; ég nyelte-e el, vagy a föld, nem tudni; egyszeriben oda lett; elenyészett, mint a füst; elment iszli-muszliba; eloszlik, mint a buborék; elpárolog, mint a kámfor; eltűnik, mint a szürke szamár a ködben; eltűnik, mint Petőfi a kukoricásban; huzatot kap; szőrén-lábán elvész; világgá ment, mint a tót asszony pulykája
- elrejtőzik, elillan, sunnyog (szleng), koltászol (szleng)
éretlen
melléknév
- zöld, fanyar, savanyú, gyenge
- kifejletlen, kialakulatlan, fejletlen, fiatal, serdülő, gyermekes, gyerekes, gyermeteg, infantilis, gyermekded, gyakorlatlan, tapasztalatlan, kezdő, mazsola (bizalmas), tacskó (bizalmas), tejfelesszájú, zöldfülű, nyálasszájú (durva), taknyos (bizalmas), takonypóc (durva), csipás (pejoratív), hátulgombolós (pejoratív) Sz: alig bújt ki a földből; csecs még a szájában; még tejes a szája; még az anyja teje a száján; még ott a tojáshéj a fenekén; nem nőtt még be a feje lágya; pép való még a szájába
- kiérleletlen, zsenge, kiforratlan, elhamarkodott, korai, sületlen, tökéletlen
funkció
főnév
- működés, tevékenység
- feladat, tisztség, megbízatás, állás, beosztás, poszt
- hivatás, rendeltetés, szerep, hatáskör, feladatkör
- (szaknyelvi): függvény
- (szaknyelvi): vegyérték