Idegenszótár

astérisque jelentése

kiejtése: aszteriszk
  • nyomdászat a csillag mint nyomdai jel: *
  • francia, ‘ua.’, tkp. ‘csillagszerű’ ← görög asztér ‘csillag’

További hasznos idegen szavak

seol

  • vallás az alvilág, a halottak birodalma a zsidó mitológiában
  • héber, ‘ua.’
A astérisque és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

statív

  • háromlábú állvány, tartó, láb
  • német Stativ ‘ua.’ ← újkori latin stativus ‘szilárdan álló’ ← stare, statum ‘áll’
  • lásd még: stáció

asszimiláció

  • biológia növényi táplálékképzés
  • szociológia idegen (nyelvű) népcsoport beolvadása
  • nyelvtan hasonulás
  • latin assimilatio ‘hasonítás’, lásd még: asszimilál

hidrológus

  • geológia a víztan szakembere, tudósa
  • magyar, ‘ua.’, lásd még: hidrológia (a biológia–biológus és hasonló szópárok mintájára)

szubszumál

  • tudomány alárendel, besorol
  • újkori latin subsumere ‘ua.’: latin sub- ‘alá’ | sumere ‘fog, vesz’

exa-

kalligrafikus

  • művészi kézírással készült, szépírásos
  • német kalligraphisch ‘ua.’, lásd még: kalligráfia

delimitáció

  • határ megvonása
  • elhatárolás
  • határkiigazítás
  • latin delimitatio ‘ua.’, lásd még: delimitál

atomisztikus

  • filozófia az atomisztikával kapcsolatos
  • német atomistisch ‘ua.’, lásd még: atomisztika

pezetairosz

  • történelem az ókori makedón nehézgyalogság katonája
  • görög, ‘ua.’, tkp. ‘gyalogos társ’: pedzosz ‘gyalogos’ ← pedza ‘lábfej’ | hetairosz ‘társ’
  • lásd még: hetéra, hetéria

halon

  • kémia a halogénezett szénhidrogének gyűjtőneve
  • lásd még: halo- | -on (vegyi származékra utaló toldalék)

bibliofilia

  • könyvszeretet, könyvgyűjtés
  • angol bibliophily ‘ua.’, lásd még: bibliofil

duális

  • főnév nyelvtan kettős szám, néhány nyelvben, főleg ősibb állapotukban fellelhető nyelvtani kategória, amely az egyes és többes szám között állt, s két cselekvőre vonatkozott
  • melléknév tudomány kettéosztott, két elkülönült csoportból vagy kategóriából álló
  • politika kettős berendezkedésű, két hatalmi központtal bíró (államalakulat)
  • latin dualis ‘kettős’ ← duo ‘kettő’
  • lásd még: dualizmus, dubitál, dubiózus, duett, duó, duodénum, duola, duopólium, duplex, dupondius, duumvirátus

effuzív

  • geológia lávakiömlésből eredő (kőzet)
  • angol effusive, francia effusif ‘ua.’, lásd még: effúzió