feketekávé szinonimái

főnév
  • kávé, fekete (bizalmas), dupla (bizalmas), mokka (régies), presszókávé, eszpresszókávé, szimpla (régies), feketeleves (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

transzplantáció

főnév
  • (szaknyelvi): átültetés, szervátültetés

bolondít

ige
  • szédít (bizalmas), bódít, maszlagol (bizalmas), kormoz (szleng), etet (szleng), elhitet (valakivel valamit), félrevezet, megtéveszt, kijátszik, megcsal, becsap, rászed, lóvá tesz, beugrat, bepaliz (bizalmas), átejt (bizalmas), átver (bizalmas), átdob (szleng), hülyít (bizalmas), szórakozik (valakivel) (bizalmas), átráz (bizalmas), javátít (tájnyelvi)
  • ámít, áltat, hiteget
  • (magába bolondít): elcsábít, behálóz, befűz (bizalmas), elcsavarja a fejét
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feketekávé szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ezennel

határozószó
  • most, mindjárt, jelenleg, ezént (tájnyelvi), ezenteg (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): rögtön, azonnal, tüstént

előhírnök

főnév
  • előfutár, előőrs, hírmondó, futár (régies), szálláscsináló, előharcos, éllovas, úttörő
  • előjel

ellanyhul

ige
  • lanyhul, enyhül, gyengül, alábbhagy, csökken, megfogyatkozik

dülleszt

ige
  • kidülleszt, kidomborít
  • (tájnyelvi): támaszt

fátyolos

melléknév
  • (tekintet): homályos, ködös, párás, elmosódott, bizonytalan
  • (hang): rekedtes, rekedt, érdes, tompa, gyenge

feltételez, föltétel

ige
  • feltesz, valószínűsít, elképzel, gondol, hisz, gyanít, sejt, szupponál (régies), preszupponál (idegen), vélelmez (szaknyelvi), posztulál (szaknyelvi)
  • követel, megkövetel, kiköt, megkíván

mulandó

melléknév
  • múló, múlékony, átmeneti, véges, tiszavirág-életű, kérészéletű, efemer (idegen), pusztuló, pillanatnyi, rövid, ideiglenes, tünékeny, röpke, futó, tovasuhanó (választékos)
  • halandó, veszendő

csengő, csöngő I.

melléknév
  • csilingelő, pengő, zengő, zengzetes, bongó
  • érces, éles, tiszta, metsző, hallatos (régies), hangzó, sonorus (idegen)

csakugyan

határozószó
  • valóban, igazán, tényleg, ténylegesen, komolyan, igazából, igazában, okvetlenül, kétségtelenül, kétségkívül, persze, igaziból (bizalmas), igazándiból (bizalmas), csakugyanvalóst (tájnyelvi)

akármerre

határozószó
  • bármerre, akárhova, bárhova, akárhol, bárhol

csoportnyelv

főnév
  • zsargon, rétegnyelv

fenyít

ige
  • büntet, büntetéssel sújt, fegyelmez, kásztigál (régies), kordáz (régies)
  • fedd, int, dorgál

frank

melléknév, főnév
  • (régies): francia, gall, franciaországi

hűbéres

melléknév
  • feudális

hallószerv

főnév
  • fül

fékező

melléknév
  • visszatartó, visszafogó, lassító, gátló, késleltető, akadályozó, represszív (idegen)

evidens

melléknév
  • nyilvánvaló, szemmel látható, magától értetődő, világos, kétségtelen, kétségbevonhatatlan, kézenfekvő, szembetűnő, szembeszökő, kézzelfogható, egyértelmű

felmondás, fölmondás

főnév
  • előadás, beszámoló, elbeszélés, ismétlés, eléadás (régies)
  • elmozdítás, elbocsátás, elküldés, felmentés, eltávolítás, menesztés, kirúgás (bizalmas), lapátra tétel (szleng), kicsapás
  • lemondás, leköszönés, távozás, visszavonulás

hajótörés

főnév
  • hajókatasztrófa, hajókár, hajószerencsétlenség
  • sikertelenség, bukás

felélénkül, fölélénk

ige
  • felvidul, megélénkül, megelevenedik, felbuzdul, nekihevül, tűzbe jön, fellelkesedik, erőre kap

előrukkol

ige
  • előhozakodik, előáll, indítványoz, előhoz (valamit), kirukkol
  • (régies): előlép

felség, fölség

főnév
  • (megszólításként is): uralkodó, fenség, majesztás (idegen), sire (idegen)
  • méltóság, magasztosság, fennköltség, emelkedettség
  • (régies): fensőbbség, tekintély

hall1

ige
  • felfog, érzékel, érez, ért, neszez (régies), megneszel, neszét veszi, fülel, fülét hegyezi, halldokol (tájnyelvi)
  • értesül, megtud (valakiről valamit), hírül vesz(valami elől)
  • hallgat, meghallgat