hajótörés szinonimái

főnév
  • hajókatasztrófa, hajókár, hajószerencsétlenség
  • sikertelenség, bukás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fül

főnév
  • hallóérzék, hallószerv, hallműszer (régies), hallóka (régies, bizalmas), halló (bizalmas, tájnyelvi), legyező (szleng), lapát (szleng), vitorla (szleng)
  • hallás
  • fogó, fogantyú, fogató (régies)
  • nyél, markolat
  • akasztó
  • (szleng): besúgó, júdás, spicli, kagyló (szleng)

silbakol

ige
  • őrködik, őrt áll, strázsál
  • álldogál, várakozik, ácsorog, szobrozik (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hajótörés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gyógyforrás

főnév
  • gyógykút

fogó II.

főnév
  • harapófogó, laposfogó, csipesz, csíptető, szeghúzó (szaknyelvi), pincetta (régies)
  • fül, fogantyú, nyél, markolat, csappantyú
  • fogócska, fogósdi
  • (régies): csapda, kelepce

fésülködik

ige
  • fésülődik (tájnyelvi), simakodik (tájnyelvi)

fecsegő

melléknév
  • bőbeszédű, beszédes, közlékeny, szószátyár, locska (régies), locsi-fecsi, nyelves, lepcses, kotnyeles, cserfes, csacska, csatra (tájnyelvi), hetlekotla (tájnyelvi), csiricsáré (tájnyelvi), leffencs (tájnyelvi), fecskes (tájnyelvi), csiribiri (tájnyelvi), kacsasegg (durva), szófosó (durva)
  • pletykás, hírhordó, hírvivő
  • (patak): locsogó, csobogó, csörgedező

haddelhadd

főnév
  • szidás, verés, kikapás, nemulass, baj, szorultság, verekedés, veszekedés, perpatvar, összetűzés, összecsapás, balhé (bizalmas), bunyó (szleng)

hazug

melléknév
  • hazudozó, hazudós, szavahitetlen, hazugó (tájnyelvi), macskaszalajtott (tájnyelvi), csempe (tájnyelvi), szavajátszó (régies), messziről jött (tájnyelvi), két nyelvet ért (régies) Sz: beillene vajdának a cigányok között; botlékony szájú; dézsmálni kell a szavait; elhagyta az országútját; félreállt a lőccsel; fillent regimentjében tisztet viselhet; fodor a haja, sík a szája; foltos szájú; füst árán szelet ád; szája se áll arra, hogy igazat mondjon; horgasan esik-e, vagy egyenesen; kenyere a hazugság; Krisztust is letagadná a keresztfáról; letagadná a napot az égről; olyan egyenes a beszéde, mint a kasza; sima a szája; sokat ráncigálják a mentéje ujját; szája sem áll arra, hogy igazat mond; tizedeld a szavait
  • álnok, csalárd, kétszínű, képmutató, csaló
  • színlelt, tettetett, megjátszott, őszintétlen, hiteltelen, hamis, koholt

peregrinus II.

főnév
  • idegen, jövevény, vándor, zarándok (régies)

eltérő

melléknév
  • elhajló, széthajló, széttartó, divergens (szaknyelvi)
  • különböző, elütő, differens (szaknyelvi), más, másféle, másfajta, heterogén, másforma, másmilyen, diszkordáns (választékos)

elpihen

ige
  • lefekszik, lepihen, elalszik, elszenderül, elcsendesedik
  • meghal, elhuny, elnyugszik, kimúlik
  • elcsendesedik, lecsendesedik, elcsitul, lecsillapodik

bóbita

főnév
  • búb, tollbokréta, tollcsomó, tollpamat
  • fityula, főkötő

enged

ige
  • ereszt, mozdul
  • lanyhul, megereszkedik, ereszkedik, tágul, oldódik, lazul, alábbszáll, alábbhagy
  • enyhül, olvad
  • (régies): engedelmeskedik, meghajol, visszavonulót fúj, visszakozik, meghátrál, visszavonul, retirál (régies), visszaszív (bizalmas), feladja a harcot, feladja a játszmát, megadja magát, paríroz (régies), gazsulál (szleng), szót fogad, igazodik (valakihez), alkalmazkodik, kapitulál (szaknyelvi), meghódol, beletörődik, beleegyezik, belenyugszik, elfogad, tudomásul vesz, beadja a derekát, kötélnek áll, megalkuszik, meghunyászkodik
  • hozzájárul, engedélyez, hagy, tolerál, tűr, elvisel, elszenved
  • (vizet): bocsát, folyat, ereszt

hernyóselyem

főnév
  • nyersselyem, valódi selyem, kínai selyem

húzgál, huzigál

ige
  • ráncigál, cibál
  • húzogat

kipróbált

melléknév
  • bevált, alkalmas, bevett, jóváhagyott, megvizsgált, ellenőrzött, elismert, szabályos, szabályszerű
  • tapasztalt, gyakorlott, öreg, edzett, hétpróbás
  • hű, megbízható, rendületlen, kitartó

kapcsolatos

melléknév
  • kapcsolódó, összefüggő, fűződő, együtt járó, illető

hajszálrugó

főnév
  • órarugó

gyengül, gyöngül

ige
  • erőtlenedik, erejét veszti, lankad, fárad, tikkad, bágyad, satnyul, visszaesik, megcsappan, fogy
  • ernyed, enyhül, szelídül, mérséklődik, csillapodik
  • puhul, lágyul
  • halkul, (hang) elhal
  • esik, értéktelenedik, devalválódik (szaknyelvi)

hasonul

ige
  • idomul, igazodik, beolvad, beleolvad, asszimilálódik, alkalmazkodik

kalapos

főnév
  • kalapkészítő, kalapcsináló (régies), süveggyártó (régies)
  • kalapüzlet, kalapkereskedés

halott II.

főnév
  • holttest, tetem, hulla, porhüvely, megboldogult, elhunyt
  • dög (szleng)

fontolgat

ige
  • latolgat, mérlegel, hány-vet, meghánytorgat (régies), fontolóra vesz, irget-forgat (tájnyelvi), töpreng, tanakodik, rágódik, számítgat, (elméjében) forgat, gondolkodik, gondolkodóba esik, morfondíroz, megbecsül, számítást végez, spekulál, találgat, konfudál (tájnyelvi), vizsgál

hátulsó

melléknév
  • hátsó, hátul levő, utolsó, legutolsó, posterior (idegen), hátrulsó (tájnyelvi)

kaotikus

melléknév
  • zavaros, zűrös (bizalmas), zűrzavaros, rendezetlen, áttekinthetetlen, szervezetlen, fejetlen, kusza, zilált, anarchikus, összevissza