patomímia jelentése

  • orvosi a betegség színlelése, álbetegség
  • tudományos latin pathomimia ‘ua.’, lásd még: pato-, mimus

További hasznos idegen szavak

ektázis

  • nyelvtan rövid magánhangzó megnyúlása a kiejtésben (pl. körút kőrút)
  • latin ectasis ‘ua.’ ← görög ektaszisz ‘megnyújtás’ ← ektanüó ‘kinyújt’: ek- ‘ki’ | tanüó ‘nyújt, feszít’

improvizátor

  • rögtönző művész
  • német Improvisatorfrancia improvisateur ‘ua.’, lásd még: improvizál
A patomímia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

obiit

  • meghalt (régi sírkövek feliratában)
  • latin, ‘ua.’, tkp. ‘eltávozott’ ← obire, obitum ‘elmegy’: ob- ‘meg-, el-’ | ire ‘megy’
  • lásd még: exitál, koitál

fazetta

  • szabályos sokszögű sík felület csiszolt drágakövön, üvegtárgyon
  • orvosi a fogpótlás fémvázának porcelán vagy műanyag borítása
  • tudományos latin facettafrancia kicsinyítő képzős facette ‘ua.’ ← face ‘mértani test síklapja’, eredetileg ‘arc’ ← latin facies ‘arc’

sider-

krisztológia

  • vallás a Jézus Krisztusra mint megváltóra és isteni személyre vonatkozó tanok összessége
  • vallás az ezekkel foglalkozó hittudományi ág
  • tudományos latin Christologia ‘ua.’: görög khrisztosz ‘felkent’ (a héber Masijah fordítása, lásd még: Messiás)khrió ‘megken’ | lásd még: -lógia
  • lásd még: krizma

exekráció

  • eskü, esküdözés
  • vallás elátkozás, kiátkozás az egyházból
  • latin ex(s)ecratio ‘ua.’ ← ex(s)ecrari, exsecratus ‘esküdözik, átkozódik’: ex- ‘ki’ | sacer ‘szent, átkozott’

defekt

  • üzemzavar, meghibásodás
  • sérülés, kár
  • melléknév hiányos, selejtes, sérült (példány, pl. könyv)
  • német Defekt ‘ua.’, lásd még: defektus

aszillabikus

  • nyelvtan szótagot önállóan nem alkotó (hang)
  • német asyllabisch ‘ua.’: görög a- ‘nem’ | lásd még: szillabikus

levantei

  • történelem a Földközi-tenger keleti medencéjéhez tartozó, onnan való, vele kapcsolatos (középkori megnevezés)
  • olasz levante ‘ua.’, tkp. ‘kelet’ ← (sole) levante ‘felkelő (nap)’ ← levarse ‘felemelkedik’, lásd még: levator

amarillisz

  • növénytan liliomféle, sárgásvörös virágú hagymás dísznövény
  • latin Amaryllisgörög amarüllisz ‘ua.’, tkp. ‘fényes’ ← amarüsszó ‘fénylik’

nimfa

  • mitológia a természeti erőket megtestesítő alacsonyabb rendű istennő a görög regékben
  • állattan rovarbáb
  • latin nympha ‘ua.’ ← görög nümphé, tkp. ‘menyasszony, fiatalasszony’

olifant

  • művészet elefántcsontból díszesen faragott harci és vadászkürt a középkorban
  • ófr oliphant ‘elefánt’ ← latin elephas, elephantisgörög elephasz, elephantosz ‘ua.’ ← ?

ataraxia

  • szenvedélymentesség, a lélek nyugalma, rendíthetetlenség, hidegvér
  • görög, ‘megzavarhatatlanság.’: a- ‘nem’ | taraxisz ‘zűrzavar’ ← tarasszó ‘felkavar’

puerpera

  • orvosi gyermekágyas asszony
  • latin, ‘gyermekszülő (nő)’: puer ‘gyermek, fiú’ | parere ‘szül’
  • lásd még: parentéla