infrakció jelentése

  • orvosi csontrepedés, szét nem váló csonttörés
  • orvosi horpadásos csonttörés
  • tudományos latin infractio ‘ua.’ ← infringere, infractum ‘megtör, letör’: in- (nyomatékos) | frangere ‘tör’
  • lásd még: fragilis, frakció, refraktor, szuffraganeus

További hasznos idegen szavak

insert mode

kiejtése: inzert mód
  • számítástechnika beszúrás mód, olyan üzemmód, amelyben az új karakter a meglévők közé ékelődik
  • angol, ‘ua.’: lásd még: inzert | modelatin modus ‘mód’

gikszer

  • zene a hang megbicsaklása ének közben
  • átvitt értelemben botlás, melléfogás, baklövés, felsülés, baki
  • + játék lecsúszott lökés biliárdban
  • ausztriai német Gickser ‘hangbicsaklás’ ← német hangutánó szó gicksen ‘rikkant’
A infrakció és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

jacquemart

kiejtése: zsakmar
  • művészet kalapácsos alak, amely városházák vagy templomok toronyóráján kalapácsütéseivel jelzi az időt
  • francia, ‘ua.’, eredetileg Jacques à marteau ‘Kalapácsos Jakab’ ← marteau ‘kalapács’ ← olasz martello ‘ua.’

szasimi

  • konyhaművészet japán étel apróra vágott nyers halból, reszelt retekkel és szójaszósszal
  • japán, ‘ua.’: szasi ‘darabokra tép’ | mi ‘hús’

stilb

  • fizika a fénysűrűség mértékegysége
  • német Stilb ‘ua.’ ← görög sztilbó ‘fénylik, ragyog’

autogén

  • műszaki olyan hegesztés jelzője, ahol a két fém szúrólángtól megolvadva, idegen kötőanyag nélkül forr össze
  • német autogen ‘ua.’, tkp. ‘saját fajtájú’: lásd még: auto- | görög genea ‘nem, faj’

chaudeau

laringológia

  • orvosi gégészet
  • tudományos latin laryngologia ‘ua.’, lásd még: laringo-, -lógia

graciózus

archimandrita

  • vallás kolostori elöljáró, apát a görögkeleti egyházban
  • latin, ‘ua.’ ← görög arkhimandritész ‘ua.’, tkp. ‘főpásztor’: lásd még: archi- | mandra ‘nyáj, karám’

bestiárius

  • történelem vadállatokkal küzdő gladiátor a római arénákban
  • művészet oszlopfő valós vagy képzelt állatok figuráival
  • latin bestiarius ‘ua.’ ← bestia ‘vadállat’