anemoklasztikus jelentése

  • geológia a szél által letarolt és felhalmozott (üledék)
  • német anemoklastisch ‘ua.’: görög anemosz ‘szél’ | klasztész ‘tördelő, zúzó’ | klaó ‘tör’

További hasznos idegen szavak

maréchal

emittál

  • fizika kibocsát, kisugároz
  • + politika kiküld, követségbe küld
  • latin emittere, emissum ‘ua.’: e(x)- ‘ki, el’ | mittere ‘küld’
A anemoklasztikus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

bonifikatőr

  • kereskedelem kommersz borpárlatokban alkalmazott ízjavító anyag, növényi kivonat
  • francia bonificateur ‘ua.’ ← bonifier ‘javít, jobbá tesz’, lásd még: bonifikál

plusquamperfectum

kiejtése: pluszkvamperfektum
  • nyelvtan régmúlt, a főmondatban szereplőnél korábban lezárult múlt
  • latin, ‘ua.’, tkp. ‘több, mint befejezett’: plus ‘több’ | quam ‘mint’ | perfectus ‘befejezett’, lásd még: perfekt

masallah

  • (ha) Allah így akarja (a belenyugvás, tetszés vagy csodálkozás kifejezése mohamedán népeknél)
  • arab má sá ‘llah ‘így akarja Allah’

ciszta

  • orvosi hólyagszerű, folyadékot tartalmazó kóros üreg az emberi testben
  • biológia betokozódott alacsonyabb rendű élőlények szilárd védőburka
  • régészet szarkofág alakú etruszk hamvveder
  • latin cysta ‘tok’ ← görög küsztisz ‘hólyag’
  • lásd még: cisztolit, cisztoszkóp

alla turca

kiejtése: alla turka
  • zene törökösen, török modorban (adandó elő)
  • olasz, ‘ua.’: allalatin ad ille ‘ahhoz’ | turcolatin Turcus ‘török’

manuále

  • kézikönyv
  • újkori latin semlegesnemű manuale ‘kézi, kézbe való dolog’ lásd még: manuális

affixoid

  • nyelvtan olyan szóelem az eszperantó nyelvben, amely affixumként is és szótőként is használható
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: affixum | -id ‘-szerű’ ← görög eidosz ‘külső’

kelta

  • főnév történelem, néprajz az ókorban nagy és jelentős, ma már csak néhány milliós lélekszámú indoeurópai népcsoport
  • e népcsoport ma élő nyelvei (ír, walesi, breton)
  • melléknév e népcsoporttal, nyelveivel kapcsolatos
  • latin Celtae ‘kelták’, talán ‘harcosok’ (óskandináv hildr ‘háború’, litván kalti ‘lesújt’)

gvárdián

  • vallás házfőnök, kolostori elöljáró a ferences, kapucinus és minorita rendházakban
  • középkori latin guardianus ‘rendházfőnök’, tkp. ‘őriző, gondnok’ ← késő latin guarda ‘őrizet, oltalom’, lásd még: gárda

kordialitás

  • szívélyesség
  • meghittség
  • latin cordialitas ‘ua.’, lásd még: kordiális

dezintegrátor

  • katonai alakulatától elszökik
  • átvitt értelemben valamely ügyet, pártot gyávaságból vagy érdekből cserbenhagy
  • német desertieren ←fr déserter ‘ua.’ ← latin deserere, desertum ‘elhagy’: de- ‘el’ | serere ‘fűz, illeszt’

kalcium-karbonát

  • kémia mészkő
  • német Kalziumkarbonat ‘ua.’, lásd még: kalcium, karbonát

jaktáció

  • orvosi heves hánykolódás, mozgásroham
  • tudományos latin iactatio ‘ua.’ ← gyakorító iactare, iactatum ‘dobál’ ← iacere, iactum ‘dob’
  • lásd még: ejektor

kondenz-

  • fizika gőzből lecsapódott (víz)
  • a magas légkörben jégszemcseként kicsapódó párából álló (csík repülőgép után)
  • német kondens- ‘ua.’, lásd még: kondenzál