Idegenszótár

homogenitás jelentése

  • egyneműség
  • német Homogenität ‘ua.’, lásd még: homogén

További hasznos idegen szavak

metodológia

  • tudomány a tudományos kutatás módszertana
  • tudomány valamely tudományban alkalmazott kutatási módszerek összessége
  • német Methodologie ‘ua.’: lásd még: metódus, -lógia

pozicionál

  • elhelyez, helyzetbe hoz
  • francia positionner ‘ua.’, lásd még: pozíció
A homogenitás és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

gardedám

  • idősebb nő, aki társaságban fiatal lány(ok)ra felügyel
  • ausztriai német Gardedame ‘hölgy-őrző’: francia garder ‘őriz’ ← garde, lásd még: gárda | dame ‘hölgy’, lásd még: dáma (a garde-port ‘kikötő-őr’ s hasonló francia szavak mintájára)

femininum

  • nyelvtan nőnem
  • latin (genus) femininum ‘női (nem)’, lásd még: feminin

baziliszkusz

  • mitológia sárkánygyík, legendás ókori lény, amely pillantásával öl
  • állattan tarajos leguán
  • latin basiliscus ‘ua.’ ← görög kicsinyítő képzős basziliszkosz ‘kígyófajta’, tkp. ‘kis király’ ← baszileusz ‘király’ (az id. Plinius szerint a ~ fején látható fehér foltok koronához hasonlítanak)

apellatívum

  • nyelvtan köznév, közfőnév
  • tudományos latin (nomen) appellativum ‘hivatkozó (név)’, lásd még: apellál

paranthelion

  • meteorológia melléknap, a nappal szemben és halványabban látszó tünemény jégkristályfelhőkön
  • tudományos latin, ‘ua.’: görög para- ‘mellett’ | ant(i) ‘átellenben’ | héliosz ‘nap’

monogenezis

  • biológia ivartalan szaporodás
  • biológia az ember vagy valamely faj változatait egyetlen ősre visszavezető felfogás
  • nyelvtan a világ valamennyi nyelvét egyetlen ősnyelvből származtató elmélet
  • tudományos latin monogenesis ‘ua.’, lásd még: mono-, genezis

szillabikus

  • nyelvtan szótagalkotó, olyan mássalhangzó, amely más mássalhangzók társaságában szótagot alkothat (pl. l, r: cseh Vltava, horvát Krk)
  • tudományos latin syllabicus ‘szótagszerű, szótaghoz tartozó’ ← syllaba ‘szótag’, lásd még: szillaba

lazarista

  • vallás vincentinus, belső és külső misszióban dolgozó férfi kongregáció (fogadalom nélküli rend) tagja
  • német Lazarist ‘ua.’ ← Saint-Lazare, párizsi kolostor, ahol a 17. században Paulai Szent Vince a rendet megalapította

pro anno

  • egy évre, évente
  • latin, ‘ua.’: pro- ‘-ért, -ként’ | annus ‘év’

anemóna

  • növénytan szellőrózsa
  • latin anemona ‘ua.’ ← görög anemosz ‘szél’

landsmĺl

kiejtése: lanszmol
  • nyelvtan az újnorvég (nynorsk) nyelvváltozat korábbi neve, tkp. ‘vidéki nyelv’, mert az északi vidékek parasztnyelvének tájszólásait egyesítette
  • norvég, ‘ua.’: land ‘ország, vidék’ | mĺl ‘nyelv’

holocén

  • geológia a földtörténeti újkor negyedidőszakának utolsó, ma is tartó korszaka
  • német Holozän ← latin holocaenus ‘ua.’: görög holósz ‘egészen’ | kainosz ‘új’