feltör, föltör szinonimái
ige
- széttör, megtör
- (talajt): felszánt
- (zárat): felfeszít, kifeszít
- kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
- előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
- felszakad (választékos), kitör (valakiből)
- felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
- meggazdagodik
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
könyörög
ige
- kér, kérlel, kérve kér, eseng, instál (régies), esedez, esedezik, rimánkodik, koldul (valamit), zsirmálkodik (régies), keserveskedik (tájnyelvi), pitiz (bizalmas), kunyerál, kuncsorog, kunyermálódik (tájnyelvi), kunnyog (tájnyelvi), kéricsél (tájnyelvi), apprekál (idegen)
- imádkozik, folyamodik, leborul, letérdel, fohászkodik (választékos), segítségül hív, istenkedik (tájnyelvi), imád (régies), orál (idegen), szuplikál (idegen)
omladozik
ige
- töredezik, málladozik, mállik, porlik, morzsolódik, pusztul, düledezik, roskad, rogyadozik, tönkremegy
felidegesít, fölideg
ige
- felbosszant, felingerel, felmérgesít, feldühít, dühösít, megharagít, felhergel, felizgat, felbőszít, feltüzel, dühbe hoz, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felzaklat, fellobbant, felajz, felkorbácsol, felfokoz, stimulál, feldúl, felheccel, bepöccent (szleng), bepörget (szleng), felcukkol (szleng), kiidegel (szleng)
enyeleg
ige
- évődik, cicázik, kacérkodik, kokettál, játszadozik, kötődik, dévajkodik, pajzánkodik, flörtöl, udvarol, teszi a szépet, legyeskedik, édeleg, turbékol, incselkedik, kellemkedik, bájolog, hetyeg (bizalmas), macáz (tájnyelvi), petyeg (tájnyelvi), smacizik (szleng)
elutasítás
főnév
- visszautasítás, megtagadás, kosár, kikosarazás, elvetés, repudiáció (idegen), ellenzés
elesik
ige
- elbukik, felbukik, elvágódik, hanyatt esik, elterül (bizalmas), lecsücsül, elzuhan, orra bukik, hanyatt vágódik, elhasal, hasra esik, fejre áll, hasra vágódik, felbuklik (tájnyelvi), felkalingyázik (tájnyelvi), felböcölezik (tájnyelvi), elnyal (szleng), eltanyázik (szleng), eltaknyol (szleng), eltaccsol (szleng), elzúg (bizalmas), seggre ül (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld; elterül, mint a palacsinta; leteszi a szűrét; leteszi a kvintáját; megismerkedik az anyafölddel; nyulat fogott; nyuzgát fogott; olyat esik, mint egy zsák
- (harcban): meghal, életét veszti, hősi halált hal, elpusztul, odavész, ottmarad, elhullik Sz: otthagyja a fogát
nézeteltérés
főnév
- nézetkülönbség, véleménykülönbség, különbség, ellentét, differencia
- összeszólalkozás, veszekedés, konfliktus, viszály, civódás, súrlódás, kocódás (tájnyelvi), összetűzés, szóváltás, purparlé, disszonancia, diszharmónia
dákó
főnév
- lökőrúd
- (szleng): hímvessző, tag, szerszám (szleng), farok (bizalmas), fütykös (bizalmas), hancúrléc (tréfás), kuki (bizalmas), bot (szleng)
- (régies): handzsár (régies), szekerce
dőreség
főnév
- oktalanság, bolondság, esztelenség, meggondolatlanság, marhaság, ostobaság, balgaság, butaság
isteni
melléknév
- istentől eredő, mennyei, szent, istenszerű, csodás, örök, felsőrendű
- finom, remek, kitűnő, nagyszerű, felséges, csodálatos, óriási, pompás, pazar, kiváló, elsőrangú, gyönyörű, élvezetes, elbájoló, elbűvölő, angyali, tündéri
henyél
ige
- lustálkodik, tétlenkedik, hever, heverészik, hasal, lazsál (bizalmas), lóg (bizalmas), lebzsel, lézeng, tesped, döglik (durva), tücskérez (régies), amerikázik (szleng), herélkedik (tájnyelvi), hedergél (tájnyelvi), döglődik (pejoratív) Sz: csak a lábát lógázza; ölbe tett kézzel ül; süti a makkot (valahol); lopja a napot; a köldökét vakarja; henyél, mint a kopott ispán; megüli Szent Heverdel napját; hever, mint a kuvasz a szalmán; elnyúlik, mint a kunok ebe; mereszti a seggét (durva); a tökét vakarja (durva)
felháborodik, fölháb
ige
- méltatlankodik, megütközik, elszörnyed, fennakad, felbosszankodik, megharagszik, haragra gerjed, feldühödik, felhördül, felfortyan, felzúdul, felhorkan, feltámad (tájnyelvi), megbotránkozik, indignálódik (régies), fellát (tájnyelvi)
hébe-hóba
határozószó
- ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időközönként, időnként, időről időre, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, esetenként, kivételesen, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)
helytartó
főnév
- kormányzó, rezidens (idegen), gouverneur (régies), helyettes
- alkirály
- (a fejedelem helytartója): tiszttartó (régies)
- (ókori perzsa helytartó): satrapa (régies)
- (indiai helytartó): nábob
- (Krisztus földi helytartója): pápa
- (püspök, érsek helyettese): helynök, vikárius (régies)