felsőfokú, fölsőfokú szinonimái

melléknév
  • felső, legmagasabb fokú
  • legfelső

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

masamód

főnév
  • (régies): varrólány, varrónő
  • (régies): kalaposlány, divatáruslány

sehol

határozószó
  • sehol sem, sehon (tájnyelvi), sehun (tájnyelvi), sehutt (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felsőfokú, fölsőfokú szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felfegyverkezik, föl

ige
  • páncélt ölt, felvértezi magát, fegyverbe öltözik
  • felszereli magát

eme

névmás
  • ez, emez, ezen, e

eltakarít

ige
  • elhord, elrak, eltesz, elpakol, elrámol, elsöpör
  • (régies): eltemet, elföldel, elhantol (választékos), koporsóba helyez, örök nyugalomra helyez
  • eltüntet, eltávolít

eldurvul

ige
  • megkérgesedik, megkeményedik, kicserepesedik
  • elvadul, elbarbárosodik, elállatiasodik, elparasztosodik, (vita) elfajul, elmérgesedik

felmondás, fölmondás

főnév
  • előadás, beszámoló, elbeszélés, ismétlés, eléadás (régies)
  • elmozdítás, elbocsátás, elküldés, felmentés, eltávolítás, menesztés, kirúgás (bizalmas), lapátra tétel (szleng), kicsapás
  • lemondás, leköszönés, távozás, visszavonulás

folytatólagos

melléknév
  • folyamatos, megszakítás nélküli, szakadatlan, hozzákapcsolt, folytonos, folyószámos (szaknyelvi), permanens, rendszeres, kiapadhatatlan

népi

melléknév
  • populáris, vulgáris
  • plebejus, egyszerű, naiv
  • paraszti, néprajzi, etnikai

délután II.

főnév
  • délest (régies), délhajlat (tájnyelvi)

csúcspont

főnév
  • tetőpont, tetőfok, korona, csúcs, delelő, csúcsérték, zenit (szaknyelvi), kulminációs pont, maximum, forrpont, klimax (választékos), apex (szaknyelvi), krízis (betegségé)
  • virága (valaminek), virágzás, virulás, színe-java, dísze-virága (valaminek), virágkor, betetőzés
  • beteljesülés, kielégülés, orgazmus, ejakuláció

analfabéta

főnév
  • írástudatlan
  • műveletlen, tudatlan, tanulatlan, iskolázatlan, járatlan, hozzá nem értő, tájékozatlan, hatökör (valamihez)
  • tapasztalatlan

dokkmunkás

főnév
  • rakodómunkás, kikötőmunkás, dokker (idegen)

földmunkás

főnév
  • kubikos, kubukos (tájnyelvi)

gorilla

főnév
  • (bizalmas): testőr, kísérő, őr

irgalmatlan

melléknév
  • könyörtelen, könyörületlen, kíméletlen, embertelen, szívtelen, keményszívű, kőszívű, kegyetlen, embernyúzó, érzéketlen, részvétlen, vad, durva, hajthatatlan, kérlelhetetlen, ellenséges

hegyez

ige
  • farag, spiccel (szaknyelvi), hegyesít, köszörül

felszakad, fölszakad

ige
  • felnyílik, feltépődik, felhasad, felbomlik, felreped, felpattan, felfakad, felválik, felrugallik (régies), fölfejlik (régies)
  • megújul, felidéződik, felemlítődik, felelevenül, megidéződik
  • oszladozik, szétoszlik
  • kifakad, kitör, feltör

felelőtlenség

főnév
  • lelkiismeretlenség, gondatlanság, könnyelműség, hanyagság, megbízhatatlanság
  • szertelenség, zabolátlanság, megfontolatlanság

finomkodik

ige
  • kényeskedik, affektál (idegen), negédeskedik, pipeskedik (tájnyelvi), pipiskedik

haza

főnév
  • szülőhaza, szülőföld, szülőhely, hon, anyaföld, pátria, otthon
  • lakóhely, előfordulás, lelőhely

felver, fölver

ige
  • felriaszt, felébreszt, felzavar, felráz, fellármáz, alarmíroz (régies)
  • (alkalmi építményt): felállít, összeállít, felhúz, felüt
  • (gaz): benő, belep, ellep
  • (árat): felhajt, felemel, felsrófol (bizalmas)
  • (régies): feldúl, kirabol
  • felkutat, felkajtat (tájnyelvi), fürkész, keres

enyhülés

főnév
  • javulás, könnyebbség, csillapodás, remisszió (szaknyelvi), mérséklődés, megnyugvás, lankadás, alábbhagyás, alábbszállás, csökkenés, szűnés
  • melegedés, olvadás
  • frissülés

fogékonyság

főnév
  • érzékenység, szenzibilitás (szaknyelvi), hajlandóság, készség, diszpozíció (szaknyelvi), tehetség, hajlam, érzék, hajlamosság, prediszpozíció (idegen), vonzódás, vonzalom, receptivitás (szaknyelvi)

hébe-hóba

határozószó
  • ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időközönként, időnként, időről időre, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, esetenként, kivételesen, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)