felver, fölver szinonimái

ige
  • felriaszt, felébreszt, felzavar, felráz, fellármáz, alarmíroz (régies)
  • (alkalmi építményt): felállít, összeállít, felhúz, felüt
  • (gaz): benő, belep, ellep
  • (árat): felhajt, felemel, felsrófol (bizalmas)
  • (régies): feldúl, kirabol
  • felkutat, felkajtat (tájnyelvi), fürkész, keres

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

privilégium

főnév
  • kiváltság, előjog, kedvezmény, szabadság, mentesség, kivétel, kegy, mentesítés
  • (régies): szabadalom

kiskanál

főnév
  • teáskanál, kávéskanál, mokkáskanál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felver, fölver szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felkelt, fölkelt

ige
  • felébreszt, felriaszt, felver, felzavar, fellármáz, álmából kelt, felráz, kiugraszt (ágyból)
  • előidéz, létrehoz, feltámaszt, megindít, megmozgat, felkavar, felgerjeszt

építtet

ige
  • felrakat, felhúzat, felépíttet

elvesz

ige
  • magához vesz, elhúz, elránt, átvesz, elszed, lecsíp
  • elkoboz, elragad, elrabol, megkaparint, csen, csór, elmarkol, elkarmol (tájnyelvi), elzsebel, elmar (szleng), elzabál (bizalmas), elcsikar (tájnyelvi), elhappol (szleng), elharácsol (régies), elbitorol (régies), eldúl (régies)
  • ellop, elemel, eltulajdonít, eloroz, megfúj (szleng), elcsakliz (bizalmas), hozzányúl (valamihez), lenyúl (szleng), megdézsmál, elsikkaszt
  • kivon, levon
  • igénybe vesz, elfoglal, kitölt
  • feleségül vesz, nőül vesz, beköti a fejét, oltárhoz vezet, feleséget vesz (tájnyelvi), asszonyt visz a házhoz, megfeleségesedik (tájnyelvi)

életveszélyes

melléknév
  • nyaktörő, kockázatos, veszedelmes

felsőfokú, fölsőfokú

melléknév
  • felső, legmagasabb fokú
  • legfelső

földhözragadt

melléknév
  • szegény, nincstelen, koldusszegény, vagyontalan, ínséges, ágrólszakadt Sz: szegény, mint a templom egere; se inge, se gatyája
  • kicsinyes, közönséges

1

ige
  • növekedik, növöget, nőttön-nő, fejlődik, magasodik, nyúlik, nagyobbodik, cseperedik
  • szaporodik, sokasodik
  • gyarapodik, dalmahodik (tájnyelvi)
  • fokozódik, emelkedik, dagad, duzzad, elharapódzik, tágul, bővül, terjed, árad Sz: nő, mint a bolondgomba; úgy nő, mintha húznák
  • (bajusz): pelyhedzik
  • serken, zsendül, terem, szálasodik, tenyészik, burjánzik, hajt
  • keletkezik, fejlődik

díjazás

főnév
  • díj, fizetés, fizetség, munkabér, munkadíj, bér, bérezés, taksa, illetmény, illeték, honorárium, tiszteletdíj, járandóság, dotáció, juttatás, javadalmazás

dédapa

főnév
  • dédpapa, dédapóka, dédi, dédiapó (tájnyelvi), dédöregapa (tájnyelvi), másikapa (tájnyelvi), másikapó (tájnyelvi), igenöregapa (tájnyelvi), jóbapa (tájnyelvi), jótátá (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): nagyapa

arány

főnév
  • arányosság, méretarány, mértékviszony, nagyságviszony, hányad, kvóta (szaknyelvi), ráta (régies), méregyen (régies), menzúra (idegen), proporció (idegen), megoszlás
  • aránypár (szaknyelvi)
  • méret, nagyság, mérték, dimenzió, mérv (választékos)
  • összhang, megfelelés

dresszíroz

ige
  • idomít, betör, betanít, edz
  • szoktat, ránevel, nevel, treníroz, rákapat (tájnyelvi)
  • (szaknyelvi): formáz

furkósbot

főnév
  • furkó, fütykös, husáng, dorong, bunkó, bunkósbot, nagybot, fustély (régies), gerundium (régies, tréfás), csáfirta (tájnyelvi), lazsnak (tájnyelvi)

gusztusos

melléknév
  • gusztust keltő, étvágygerjesztő, ínycsiklandó, guszta (bizalmas)
  • kívánatos, vonzó
  • ízléses

ittas

melléknév
  • részeg, italos, borgőzös, mámoros, beszeszelt, illuminált, kapatos, pityókás (bizalmas), spicces (bizalmas), mólés (szleng), becsípett, becsiccsentett (bizalmas), gagyos (régies), gajdos (régies), mátos (szleng), piás (szleng), lutykos (tájnyelvi), káptyás (tájnyelvi), mázgós (tájnyelvi)

hétvége

főnév
  • víkend, szombat-vasárnap

felvilágosít, fölvil

ige
  • tájékoztat, informál, megmagyaráz, megvilágít, megértet (valakivel valamit), felokosít (tájnyelvi), kiokosít, megokosít (tájnyelvi), kitanít (bizalmas), útbaigazít, feleszel (tájnyelvi), felnyitja a szemét (valakinek), beavat (valamibe), felhomályosít (tréfás)

felhúz

ige
  • felvon, felemel, fölteker
  • felvonszol, felrángat, felcibál, felcsaptat (régies), fölcsévél (régies)
  • felakaszt, fellógat, felköt
  • felvesz, felölt, felcsatol, magára ölt, belebújik
  • (falat): felépít, felállít, rak
  • (sátrat): felver
  • (rugós szerkezetet): működésbe hoz
  • felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felizgat, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)

fogócska

főnév
  • fogó, fogósdi, cicajáték, cicázás, kergető, kergetőzés, cika (tájnyelvi), cicás (tájnyelvi), cika-mátka (tájnyelvi)

hellén

melléknév, főnév
  • görög

fergeteg, förgeteg

főnév
  • zivatar, forgószél, szélvész, szélvihar, vihar, orkán, tornádó, hurrikán, zegernye (tájnyelvi)

éreztet

ige
  • érzékeltet, kifejez, észrevétet (valakivel), tudtára ad, sejtet, szuggerál

fordulat

főnév
  • körbeforgás
  • változás, váltás, átalakulás, fordulópont, krízis
  • (régies): kanyarulat
  • kifejezés, szókapcsolat

hervad

ige
  • fonnyad, szárad, sárgul, aszik, lankad, kókad, konyul, konnyad (tájnyelvi)
  • hanyatlik, sorvad, senyved, kornyadozik, gyengül, ösztövérkedik (régies), fogy, csökken
  • öregszik, fárad