felfegyverkezik, föl szinonimái

ige
  • páncélt ölt, felvértezi magát, fegyverbe öltözik
  • felszereli magát

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elidegeníthetetlen

melléknév
  • eladhatatlan, átruházhatatlan
  • elévülhetetlen, visszavonhatatlan, megtámadhatatlan, elválaszthatatlan, öröklött, velejáró, hozzátartozó

bacilus

főnév
  • baktérium, baci (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felfegyverkezik, föl szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

faszeg

főnév
  • csap, facsap, csapszeg, faék, pecek (bizalmas)

elrohan

ige
  • elrobog, elviharzik, elvágtat, elnyargal, elzúg, elszáguld, eliramodik, elfut, elszalad, elsiet, elpucol (szleng), eltávozik, elinal, megfutamodik, elmenekül, kereket old, elsöpör (szleng)
  • (idő): elfut, elszalad, elrepül

eloszt

ige
  • feloszt, szétoszt, kioszt, osztályoz, adagol, kiadagol, megfelez, felparcelláz, kiporcióz, elosztályoz (tájnyelvi), elarányoz (tájnyelvi)
  • ütemez

egyesülés

főnév
  • összeolvadás, egybeforrás, összekeveredés, elegyedés, összefogás, összeömlés, egybetorkollás, összekapcsolódás
  • szövetkezés, szövetség, társulás, szervezet, egyesület, fúzió, integráció (idegen), koalíció, unió, korporáció (régies), konfraternitás (idegen)

félbeszakad

ige
  • félbemarad, abbamarad, szünetel, kihagy, megszakad, felbomlik

fertály

főnév
  • negyedóra, fertályóra (régies)
  • negyedév, évnegyed
  • negyed, városnegyed, lakónegyed
  • környék
  • negyed, negyedrész
  • (hátsó): fenék, alfél, hátsó fél

nádas

főnév
  • ingovány, mocsár, láp, turján (tájnyelvi), nádló (tájnyelvi), bringó (tájnyelvi), cseret (tájnyelvi)

csízió

főnév
  • (régies): verses naptár, kalendárium
  • (tájnyelvi): jóslás, jövendőmondás
  • jóskönyv

csepeg, csöpög

ige
  • hull, pereg, csepereg, folyik, csurog, szivárog, folydogál, csordogál, cseperészik, csurog-csepeg, szemerkél, szemelget (tájnyelvi), permetez, (könny) potyog, gyöngyözik, csepellérezik (tájnyelvi), csoronkál (tájnyelvi), levedzik (tájnyelvi)

albizottság

főnév
  • szekció

darabont

főnév
  • őr, hajdú

fityegő

főnév
  • függelék, mütyürke, mütyür, zsuzsu, bigyó (bizalmas), fütyölék (régies), csilleng (régies), csingilingi (bizalmas), toldalék (régies), csüllöngő (tájnyelvi), pillempáty (tájnyelvi)

fütykös

főnév
  • bot, bunkó, bunkósbot, dorong, husáng, furkó, vessző, virgács, celőke (tájnyelvi), csigar (tájnyelvi)
  • (szleng): hímvessző, fasz (durva), farok (bizalmas), fütyi (bizalmas), kuki (bizalmas), pöcs (durva), szerszám, csök (tájnyelvi)

igény

főnév
  • kívánság, követelés, óhajtás, szükséglet, kívánalom, jogosultság, kereslet, kereset (szaknyelvi)

harcképtelen

melléknév
  • fegyvertelen, erőtlen, eszköztelen, tehetetlen, legyőzött

felfordulás, fölford

főnév
  • rendetlenség, összevisszaság, zűrzavar, kuszaság, kavarodás, fejetlenség, káosz, felbolydulás, rendzavarás, balhé, hajcihő (bizalmas), cirkusz, kalamajka, ramazúri, diliház (bizalmas), bolondokháza, hacacáré (bizalmas), ribillió, zenebona, anarchia, rumli (bizalmas), zsibvásár, kupleráj (pejoratív), konflagráció (idegen), konfúzió (választékos), dúveszte (tájnyelvi), kuferc (tájnyelvi)

fanyar

melléknév
  • savanyú, savanykás, borízű, kesernyés, keserű, fanyarkás, sanyargós (tájnyelvi), húzós (tájnyelvi), vadízű (tájnyelvi)
  • éretlen, zöld
  • barátságtalan, kellemetlen
  • rosszmájú, epés, csípős, csipkelődő (humor)
  • kényszeredett, kelletlen, kedvetlen, fancsali

feltár, föltár

ige
  • kinyit, széttár, kitár
  • felszínre hoz, kiás, kitermel
  • felfed, kitakar
  • felnyit, felvág
  • napvilágra hoz, megmutat, megismertet, kifejt, kiderít, felderít, leleplez, bevall, revelál (idegen), fellebbenti a fátylat, fényt derít (valamire), délszínre hoz (régies)

hangfogó I.

melléknév
  • hangtompító, hanggátló (fal), zörejfogó, zörejelhárító (szaknyelvi)

felkelt, fölkelt

ige
  • felébreszt, felriaszt, felver, felzavar, fellármáz, álmából kelt, felráz, kiugraszt (ágyból)
  • előidéz, létrehoz, feltámaszt, megindít, megmozgat, felkavar, felgerjeszt

elszomorodik

ige
  • elszontyolodik, elkomorul, elhagyja magát, magába roskad, reményét veszti, elkedvetlenedik, letörik, lekonyul, elkeseredik, bánkódik, elbúsul, kesereg, búsong, búslakodik, emészti magát, elfancsalodik (tájnyelvi), elkompolodik (tájnyelvi), elkuncsorodik (tájnyelvi), elszompolyodik (tájnyelvi), megfelhőzik (tájnyelvi), elkámpicsorodik, kétségbe esik, elszorul a szíve

fémjelzés

főnév
  • ponc (szaknyelvi), poncolás (szaknyelvi), próba, nemesfém-hitelesítő jel

haragszik

ige
  • mérgelődik, bosszankodik, morog, dúl-fúl, acsarkodik, zabol (szleng), vicsorog, dohog, duzzadoz (tájnyelvi), fujakodik (tájnyelvi), horgol (tájnyelvi)
  • neheztel, appehendál (régies), orrol, fúj (bizalmas), pikkel (bizalmas), pipás (valakire) (szleng), kirúg (valakire) Sz: falra mászik, a plafonon van; az orrában van (valami); be van gerjedve; csomót kötött az orrán; dúl- fúl mérgében; ellenszenvvel viseltetik (valaki iránt); emészti a méreg; epét hány; foga van rá; fogát vicsorítja (választékos); forr az epéje; forr benne a lélek; fortyog a dühtől; fortyog benne a harag; görbe szemmel néz (valakire); hülyét kap; konyít reá, mint a rossz ló az országútra; lila a feje; majd megpukkad; majdnem a lúdméreg eszi meg; nehéz szíve van (valakire); nem lát a pipától (szleng); pöszög, mint a kása; rágja a nyelvét; reszket a dühtől; szikrázik a szeme haragjában; szívja magát; tüzet fúj az orra likán; üti a guta; van valami a begyében; vasvillaszemeket mereszt; vöröset lát