felelőtlenség szinonimái

főnév
  • lelkiismeretlenség, gondatlanság, könnyelműség, hanyagság, megbízhatatlanság
  • szertelenség, zabolátlanság, megfontolatlanság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

valahogy, valahogyan

határozószó
  • valamiképpen, valamiként, úgy-ahogy, így-úgy, jól-rosszul, csak-csak
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felelőtlenség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fanyar

melléknév
  • savanyú, savanykás, borízű, kesernyés, keserű, fanyarkás, sanyargós (tájnyelvi), húzós (tájnyelvi), vadízű (tájnyelvi)
  • éretlen, zöld
  • barátságtalan, kellemetlen
  • rosszmájú, epés, csípős, csipkelődő (humor)
  • kényszeredett, kelletlen, kedvetlen, fancsali

elpaterol

ige
  • (szleng): eltüntet, eltávolít, kidob, kihajít

elnéptelenedés

főnév
  • kiüresedés, kihalás

egy-egy

számnév
  • egynéhány, egyik-másik, olyik (választékos), egyik-egyik (tájnyelvi)

fékezhetetlen

melléknév
  • féktelen, zabolázhatatlan, vad, tomboló, eszeveszett, dühödt, bősz, ádáz, szilaj, szertelen, fegyelmezetlen, áradó, túláradó, túlcsorduló, legyőzhetetlen, leküzdhetetlen

fényképészet

főnév
  • fotográfia (régies), fényképezés
  • fotóművészet

műszak

főnév
  • munkaidő, szolgálat, munkaszak, szakmány (régies), váltás, parti (szaknyelvi), siht (idegen), sikta (bizalmas), turnus

csipetke

főnév
  • csipedett (tájnyelvi), csipegetett (tájnyelvi), csipicsusza (tájnyelvi), szaggatott (tájnyelvi), körmöncsipi (tájnyelvi)

cselekedet

főnév
  • cselekvés, tett, faktum (régies), aktus, akció, működés, művelet, eljárás, cselekmény, ténykedés, viselkedés, lépés, erőfeszítés, erőkifejtés, fáradság, törekvés, mutatvány, remeklés, bravúr, véghezvitel, cselekvény (régies), tétemény (régies), tét (régies), tétel (régies)

alapkő

főnév
  • talpkő, fenékkő (régies), fundamentum (régies)

csürhe

főnév
  • tömeg, csőcselék, söpredék, népség, banda, bagázs (bizalmas), gyülevész népség, pereputty (bizalmas), mob (idegen), csajvadék (tájnyelvi)

filmcsillag

főnév
  • filmsztár, mozicsillag, mozisztár, sztár

fülke

főnév
  • falmélyedés, falbemélyedés, beszögellés, beugrás, benyíló, alkóv, kamra, niche (régies)
  • utasfülke, szakasz, rekesz, boksz, szeparé (régies), kabin, kabinet (régies), kajüt, kupé, zárka

ifjú I.

melléknév
  • fiatal
  • ifjúi, ifjonti, fiatalos
  • fejlődésben lévő, zsenge, bimbózó

hanyatló

melléknév
  • halódó, dekadens (választékos)
  • erőtlen, bizonytalan, ingatag, roskatag, roskadozó, romló, megviselt, letűnő
  • visszafejlődő, regresszív (idegen), retrográd (szaknyelvi), süllyedő

felépítés, fölépítés

főnév
  • megépítés, létrehozás, megvalósítás, megteremtés
  • alapozás, alapítás
  • alkat, fizikum
  • szerkezet, konstrukció, kompozíció, struktúra, váz

fáklya

főnév
  • szövétnek (régies), gyertya, lámpás
  • géniusz, vátesz, nagy szellem

felszabadul, fölszab

ige
  • kiszabadul, szabadul, megszabadul
  • mentesül, fesztelenné válik, megkönnyebbül, feloldódik

halszálka

főnév
  • szálka, haltüske (tájnyelvi), halcsont (tájnyelvi)

felhúz

ige
  • felvon, felemel, fölteker
  • felvonszol, felrángat, felcibál, felcsaptat (régies), fölcsévél (régies)
  • felakaszt, fellógat, felköt
  • felvesz, felölt, felcsatol, magára ölt, belebújik
  • (falat): felépít, felállít, rak
  • (sátrat): felver
  • (rugós szerkezetet): működésbe hoz
  • felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felizgat, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)

elszabadul

ige
  • elmenekül, elfut, megszökik, meglép (bizalmas), elszelel, elillan Sz: a távozás hímes mezejére lép
  • (indulat): kitör, kirobban, fellobban, felgerjed, felébred

felüvölt, fölüvölt

ige
  • felkiált, felordít, elkiáltja magát, felkurjant, elkurjantja magát, elbődül, felcsattan

hangzó II.

főnév
  • magánhangzó, vokális (szaknyelvi), szonáns (szaknyelvi)(szaknyelvi)