felcsillan, fölcsill szinonimái

ige
  • feltűnik, felvillan, megcsillan, felfénylik, felragyog

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

születik

ige
  • világra jön, napvilágot lát, életre kel
  • létrejön, kialakul, keletkezik, lesz, terem, szülemlik (tájnyelvi), megjelenik, feltűnik, felbukkan, kerekedik
  • származik, ered, támad

felszolgáló, fölszol

főnév
  • pincér, tálaló, ételfogó, étekfogó, asztalnok (régies), szolga, szolgálattevő, kellner (régies), steward (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felcsillan, fölcsill szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fakanál

főnév
  • főzőkanál, keverőkanál, fakalán (tájnyelvi)

előreszalad

ige
  • előrefut, előrerohan, előreszáguld, előresiet
  • elhamarkodik (valamit)

elme

főnév
  • ész, értelem, tudat, agy, felfogóképesség, sütnivaló (bizalmas), intelligencia
  • agymunka, agyműködés
  • szellem, koponya, fej, zseni, lumen (bizalmas), lángész, penge (szleng)

égető

melléknév
  • perzselő, forró, parázsló, izzó, égő, lángoló, tűző, tüzes, tikkasztó, hevítő, rekkenő, fullasztó, fojtó, sütős (tájnyelvi)
  • égő, sajgó, kínzó, mardosó, maró, csípő, csípős, kausztikus (idegen)
  • sürgős, sürgető, szorongató, határidős, fontos, akut, halasztást nem tűrő, életbe vágó, alapvető, kényszerítő, szükséges, nyomasztó, flagráns (idegen)

fejedelmi

melléknév
  • uralkodói, hercegi, kegyúri, vezéri, fővezéri, nagyúri, szuverén, monarchikus
  • fenséges, felséges, pompás, fényűző, nagyszerű, kiváló, előkelő, pazar, értékes, busás

fémmunkás

főnév
  • vasmunkás, vasas (bizalmas)

mutató

főnév
  • (óráé): óramutató, nyelv, tű, kar
  • index, regiszter, névmutató, tárgymutató, szómutató
  • jegyzék, szójegyzék, lajstrom (régies)
  • katalógus
  • mutatószám, indexszám, paraméter (szaknyelvi)
  • (szaknyelvi): indikátor (szaknyelvi), mutatótábla, jelzőtábla, jelző, nyíl
  • (régies): cégér, cégtábla, címtábla, jel, jegy, jelvény
  • (tájnyelvi): mintakép, példakép
  • ízelítő, kóstoló

csikorgás

főnév
  • nyikorgás, nyekergés, (hóé) ropogás, recsegés

csatasor

főnév
  • hadrend, hadsor (régies), arcvonal

alakítás

főnév
  • formálás, kiformálás, megformálás
  • (szerepé): megjelenítés, ábrázolás, kreáció, megszemélyesítés, előadás, játék
  • szervezés, alapítás, létrehozás, létesítés

csuha

főnév
  • kámzsa, ruha, gúnya
  • habitus
  • (régies): szűr, daróc, szokmány (tájnyelvi), zeke (tájnyelvi), dolmány (régies), köntös

fészkelődik

ige
  • izeg-mozog, mozgolódik, feszeng, mocorog, forgolódik, nem leli a helyét, nem találja a helyét, helyezkedik, izgelődik-mozgolódik (tájnyelvi), vackolódik (tájnyelvi) Sz: nyű van a seggében; kukac van a seggében
  • (régies): fészkel, fészket ver, lakást ver

futóhomok

főnév
  • folyóhomok (régies), sívó homok (tájnyelvi), homokföld, homoksivány (tájnyelvi), sivány (tájnyelvi), sivatag (tájnyelvi)
  • föveny

identitás

főnév
  • azonosság, megegyezés, egyezés
  • önazonosság, öntudat

hangos

melléknév
  • hallható, messze hangzó
  • zajos, lármás, harsány, zsivajgó, nagyhangú, eget verő, fülsiketítő, fülhasogató, dobhártyarepesztő, bömbölő, rikácsoló, ricsajos, fülsértő, átható

feldob, földob

ige
  • felhajít, levegőbe dob, felvet
  • föltesz, felrak
  • (bizalmas): felvidít, felélénkít, stimulál, ösztönöz, felvillanyoz, felpezsdít, lelkesít
  • (szleng): besúg, elárul, beköp, felad, bemószerol (szleng), lebuktat (szleng)

facsemete

főnév
  • csemete, fácska, sudár (régies), surja (tájnyelvi)

félrelök

ige
  • ellök, eltaszít, eltol, félretol
  • félretesz, félredob, eldob, elvet, félrevet, kiselejtez, kiszuperál (bizalmas), megszabadul
  • elküld, elbocsát, kirúg (bizalmas), elhanyagol, cserbenhagy, otthagy, elárul, sorsára hagy
  • kifúr (valakit valahonnan) (bizalmas), kigolyóz (szleng), eltávolít

hallás

főnév
  • hallgatás, hallgatódzás, fülelés, megneszelés, neszelés
  • hallóképesség, hallóérzék
  • zenei hallás

felgyógyul, fölgyógy

ige
  • meggyógyul, megerősödik, felépül, kilábal, lábra áll, erőre kap, feljavul, helyrejön, összeszedi magát, visszanyeri erejét, visszanyeri egészségét, rendbe jön, fellábadozik (tájnyelvi), feltámbálódik (tájnyelvi)

elriaszt

ige
  • elijeszt, elűz, elrettent, elrezzent (tájnyelvi), elugraszt (bizalmas), elhesseget, elhajt, elkerget, elzavar, elriogat (tájnyelvi), elkedvetlenít, kedvét szegi, elbátortalanít, megrémít, megfélemlít, eltántorít, lebeszél

féltékeny

melléknév
  • szerelemféltő, féltékonyos (tájnyelvi)

hanem

határozószó
  • de, mindazáltal, mindazonáltal, mindamellett, ám, csakhogy, mármost, ámbár, habár, holott
  • azonban, mégis, noha, dacára, mindenesetre, feltétlenül
  • csupán, alig