elvonszol szinonimái
ige
- elhurcol, elrángat, elráncigál, elcibál, elvonszikál (tájnyelvi), elragad (régies)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
hivatalos
melléknév
- hivatali, szolgálati, hatósági, irodai, szervezeti, adminisztrációs, apparátusi (idegen)
- formális, bürokratikus(bizalmas)
- hiteles, szabályos, törvényes, illetékes, legális, engedélyezett, mértékadó, irányadó, szabványos, kötelező, előírásos, megszabott
- kimért, szertartásos, merev, hűvös, pedáns, korrekt, pontos, precíz, akkurátus, alapos
- (valahová): meghívott, idézett, citált (idegen), invitált (idegen), elvárt
elpáhol
ige
- elagyabugyál, megver, elnáspángol, eltángál, elkalapál (bizalmas), megrak (bizalmas), ellátja a baját, elnadrágol, elfenekel, megruház (bizalmas), megüt, megcsap, megvesszőz, megfenyít, megbotoz, megcsépel (régies), megbunyóz (szleng), megpotyol (tájnyelvi), kiherészel (tájnyelvi), meglazsnakol (tájnyelvi), megazsagol (tájnyelvi), elpüföl, elver, helybenhagy, eldönget, összever Sz: kiporolja a nadrágját; szíjat hasít a hátából; laposra ver
duma
főnév
- (szleng): beszéd, szöveg (szleng), szócséplés, szószaporítás, blabla (bizalmas), fecsegés, locsogás, halandzsa (bizalmas), hanta (szleng), hantázás, zöldség (bizalmas), társalgás, beszélgetés, terefere, traccs (bizalmas), vaker (szleng), rizsa (szleng), sóder (szleng), süketelés (szleng)
csere2
főnév
- (régies): erdő, haraszt, pagony, csalit, bozótos, kopács (tájnyelvi), cserjés
- (régies): cserfa, cser
bíráló II.
főnév
- kritikus, recenzens (szaknyelvi), műbíráló, műítész (régies), ítész (régies), szakértő, opponens (szaknyelvi), zsűritag
hashajtó
főnév
- hashajtó szer, hajtószer, purgatívum (szaknyelvi), purgó (régies, bizalmas), tisztító (régies), hastisztító (régies), szalajtó (régies), fostató (tájnyelvi, régies)
elzárás
főnév
- bezárás, lezárás, eltömés, eldugaszolás, eltorlaszolás, kikapcsolás, lecsukás
- bebörtönzés, szabadságvesztés, fogva tartás, fogság, rabság, lesittelés (szleng)
érvénytelen
melléknév
- semmis (szaknyelvi), hatálytalan
- lejárt, elavult, elévült, érvényét vesztett, tárgytalan
egyszer-másszor
határozószó
- egyszer-máskor (régies), néha, néha-néha, néhanapján, néhanap, nagy néha, időnként, ritkán, nagy ritkán, kivételesen, alkalomadtán, alkalmilag, esetenként, némelykor, egynémelykor, némelynap, olykor, olykor-olykor, véletlenül, imitt-amott, hébe-hóba, hébe-korba, elvétve, egyedszer-egyedszer (tájnyelvi)
eszményi
melléknév
- ideális, tökéletes, mintaszerű, fenséges, ábrándszerű, gyönyörű, magasztos, páratlan, példás, hasonlíthatatlan, utolérhetetlen, optimális
- plátói, elérhetetlen, légies, éteri