fáj szinonimái

ige
  • sajog, nyilallik, zsibog, csikar, ég, mar, szúr, hasogat, csíp, zsiborog (tájnyelvi), sérzik (tájnyelvi), bílik (tájnyelvi), bozsorog (tájnyelvi)
  • kínoz, gyötör, bánt, aggaszt, nyugtalanít, rosszulesik

faj szinonimái

főnév
  • nem, species (szaknyelvi)
  • emberfajta, rassz (szaknyelvi), fajzat (régies)
  • nép, nemzet, náció (régies)
  • nemzetség, család
  • fajta, féle, féleség, minőség, kategória, változat, válfaj
  • műfaj

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elálmélkodik

ige
  • elámul, elcsodálkozik, ámulatba esik

elit II.

főnév
  • színe-java, színe-virága, krémje, legjava
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fáj szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

értetlen

melléknév
  • nehéz felfogású, nehézfejű, lassú észjárású, fafejű, korlátolt, sötét, ostoba, oktalan, balga Sz: nem fér a tökfejébe; akár a lóval imádkozz, akár evvel beszélj
  • érzéketlen, közömbös, közönyös, apatikus, tompa
  • (régies): érthetetlen, értelmetlen

elkeseredik

ige
  • elszomorodik, kedvetlenedik, nekibúsul, kétségbeesik, elcsügged, elszontyolodik, odalesz, letörik, sírva fakad Sz: a búnak fenekébe esik

elfáraszt

ige
  • kimerít, elgyötör, elgyöngít, elcsigáz, ellankaszt, elbágyaszt, kitikkaszt, kiszipolyoz, megvisel, összetör, kicsinál (szleng), kikészít (bizalmas), kinyuvaszt (szleng)

dísztárgy

főnév
  • nipp (bizalmas), csecsebecse, szobadísz, mütyürke, fityegő, díszműáru (szaknyelvi)

évente

határozószó
  • évenként, esztendőnként

felköszöntő, fölkösz

főnév
  • áldomás, köszöntő, pohárköszöntő, tószt
  • gratuláció

minőségi

melléknév
  • kvalitatív (idegen)
  • klasszis (bizalmas), elsőrangú, príma, kiváló, kitűnő, első osztályú, márkás, szuper (bizalmas)

civil

melléknév
  • polgári, magán

cégtábla

főnév
  • cégér, címtábla, címer, jelvény, sild (régies)

ablakkeret

főnév
  • ablakráma

csendül

ige
  • kondul, szól, hangzik, cseng, peng, csilingel, kolompol, kong, zeng, zendül

félrelök

ige
  • ellök, eltaszít, eltol, félretol
  • félretesz, félredob, eldob, elvet, félrevet, kiselejtez, kiszuperál (bizalmas), megszabadul
  • elküld, elbocsát, kirúg (bizalmas), elhanyagol, cserbenhagy, otthagy, elárul, sorsára hagy
  • kifúr (valakit valahonnan) (bizalmas), kigolyóz (szleng), eltávolít

fogyatkozás

főnév
  • kevesbedés, veszteség, sorvadás
  • szűkölködés, nélkülözés, szegénység
  • hiba, hiány, kár, tökéletlenség, káló (szaknyelvi), defektus (régies), csorba, sérülés
  • betegség, hanyatlás, gyengülés, apadás, gyengeség, elerőtlenedés
  • (holdé): sötétülés, halványulás, fogyás

homokos2

melléknév, főnév
  • (szleng): homoszexuális, meleg, buzeráns (durva), buzi (durva), laboráns (szleng), baboskendő (szleng), kislány (szleng), köcsög (szleng)(bizalmas)

háborúzik

ige
  • háborút visel, hadakozik, harcol, csatározik, verekszik
  • veszekszik, perlekedik, viszálykodik

fajlagos

melléknév
  • jellemző, specifikus, sajátlagos (régies), fajszerű (régies)

erősítő

főnév
  • roboráns (szaknyelvi), erősítőszer
  • (tréfás): rövidital, tömény, szíverősítő (bizalmas)

felel

ige
  • válaszol, választ ad, visszaszól (bizalmas), visszaír, visszaüzen, visszavág, viszonoz, megfelel, felesel, replikázik
  • jelentkezik
  • beszámol, kollokvál, számot ad, elmond, kifejt
  • megokol, megmagyaráz
  • jótáll, helytáll, szavatol, kezeskedik, felelősséget vállal, garantál
  • bűnhődik, szenved (valamiért), lakol, szorul (bizalmas)(valamit)(valamit)

gyönyörködik

ige
  • élvez, csodál, bámul, betelik (valamivel), nem tud betelni vele, tetszeleg, hizlalja a szemét, legelteti a szemét (valakin, valamin), gusztál (régies), örömét leli

fauna

főnév
  • állatvilág

ellentét

főnév
  • ellentmondás, kontraszt (választékos), antagonizmus, oppozíció (szaknyelvi), antitézis (szaknyelvi), kontroverzia (idegen), differencia, diszharmónia, antonímia (szaknyelvi), diszparitás (szaknyelvi), polaritás (szaknyelvi)
  • szembenállás, nézetkülönbség, nézeteltérés, összeütközés, konfliktus, viszály, feszültség
  • (valaminek): ellenkezője, visszája, fonákja, fordítottja, inverze (szaknyelvi)

felhalmozódás, fölha

főnév
  • felgyülemlés, sokasodás, lerakódás, összetorlódás, megszaporodás, felszaporodás, tömörülés, összeállás, összehordás, akkumuláció (idegen), konglomeráció (idegen), tezaurálás (szaknyelvi)

ha

kötőszó
  • hogyha, amennyiben, hacsak, föltéve, hogy
  • amikor, valahányszor