felel szinonimái

ige
  • válaszol, választ ad, visszaszól (bizalmas), visszaír, visszaüzen, visszavág, viszonoz, megfelel, felesel, replikázik
  • jelentkezik
  • beszámol, kollokvál, számot ad, elmond, kifejt
  • megokol, megmagyaráz
  • jótáll, helytáll, szavatol, kezeskedik, felelősséget vállal, garantál
  • bűnhődik, szenved (valamiért), lakol, szorul (bizalmas)(valamit)(valamit)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szagos

melléknév
  • illatos, illatozó, illatdús, jó szagú, illatosított, szagosított
  • balzsamos, fűszeres, aromás
  • büdös, bakszagú, avas, avatag, bűzös, rossz szagú, orrfacsaró, átható
  • csípős

megfordul

ige
  • hátrafordul, visszafordul, visszanéz, visszatekint
  • hátraarcot csinál, sarkon fordul, megperdül, megserdül (tájnyelvi), megpenderedik, megpenderül, körülfordul
  • visszájára fordul, megváltozik
  • oda-vissza megjár, térül-fordul
  • (valakin, valamin): függ (valakitől, valamitől), múlik (valakin, valamin)
  • (valahol): időzik, időt tölt
  • (gondolat): felbukkan, felvetődik, megjelenik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

faluvég

főnév
  • faluszél, vég (régies), szél (tájnyelvi), gyepsor (tájnyelvi), alvég (tájnyelvi), felvég (tájnyelvi), szeg (tájnyelvi), alszeg (tájnyelvi), felszeg (tájnyelvi), a kertek alja

előz

ige
  • megelőz, lehagy, elhagy, maga mögött hagy, elébe kerül (valaminek), elébe vág, maga mögé utasít, túlhalad

elmozdít

ige
  • megmozdít, odébbtesz, eltávolít, elvesz, elszállít
  • elküld, felmond, áthelyez, eltávolít, meneszt, letesz, elbocsát, felment, kitesz, kirak, kidob (bizalmas), kihajít, kipenderít, kiszuperál (bizalmas)

egybevágó

melléknév
  • egyező, azonos, adekvát, identikus (idegen), kongruens (idegen), konkordáns (idegen), egyazon, egyforma, megkülönböztethetetlen, felcserélhető, csereszabatos (szaknyelvi), egyenlő, összeillő, egyenértékű, egybeeső, egybehangzó, harmonikus

fék

főnév
  • kötőfék, gyeplő, zabla, zabola (régies), ere (régies), kantár (régies)
  • keréksaru (régies)
  • korlát, gát, akadály, határ, visszahúzó erő
  • szigor, felügyelés, fegyelem, korlátozás

fenyeget

ige
  • fenyegetődzik, fenyegetőzik, fenyít (régies), ijeszt, ráijeszt, ijesztget, riogat, rémisztget
  • sakkban tart
  • veszélyeztet, küszöbön áll, a levegőben lóg

műkedvelő

melléknév
  • amatőr, laikus, öntevékeny, nem hivatásos, műszerető (régies), műbarát (régies)
  • avatatlan, dilettáns, kontár, pancser (szleng)(bizalmas)

csínján

határozószó
  • vigyázva, kíméletesen, óvatosan, elővigyázatosan, körültekintően, körültekintéssel, szőrmentében (bizalmas), szőrmentén (bizalmas)
  • mértéktartóan, mértékletesen, módjával

cseh

főnév, melléknév
  • cseszkó (bizalmas), cselák (szleng)

alapfogalom

főnév
  • alapismeret, elemi ismeret

csúz

főnév
  • reuma, ízületi bántalom, szaggatás, hasogatás, köszvény, podagra (régies)
  • (régies): hurut, nátha

figyelmes

melléknév
  • éber, gondos, előrelátó, szemes, vigyázó, ügyelő, elővigyázatos, körültekintő, vigiláns (régies), figyelmetes (tájnyelvi)
  • udvarias, előzékeny, tapintatos, szíves, kuláns (régies)

függöny

főnév
  • kárpit, firhang (bizalmas), drapéria
  • (színházi) kortina (szaknyelvi), előfüggöny

időnként, időközönké

határozószó
  • ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időnként, időközönként, időről időre, hébe-hóba, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, esetenként, kivételesen, elvétve, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)

hantol

ige
  • beföd, temet, kapar, ás, hantot szór (valamire)

felelősség

főnév
  • kötelezettség, ódium (választékos), obligó (régies), tartozás, számadás, kötelem (régies), jótállás, kezesség, szavatosság

faji

melléknév
  • nemi, generikus (idegen)
  • speciális, specifikus
  • törzsi, etnikai

felsőbbrendűség, föl

főnév
  • felsőbbség, szupremácia (szaknyelvi), szuperioritás (idegen), kiválóság, kitűnőség, jelentőség, fontosság, érték, érdem
  • fejlettség, tökély, tökéletesség

halom

főnév
  • domb, dombocska, hant, bucka, emelkedés, földhányás, magaslat, földtúrás, töltés, földrakás, domborulat (választékos), hompok (tájnyelvi), döngöleg (tájnyelvi), ponk (tájnyelvi), laponyag (tájnyelvi)
  • rakás, kupac, garmada, sereg, kazal, boglya, halmaz, csomó, köteg, rahedli (szleng)

félholt

melléknév
  • alig élő, élőhalott, holteleven (tájnyelvi), féldöglött (tájnyelvi)
  • elvert, agyonvert

elsőrendű

melléknév
  • elsőrangú, kiváló, jeles, első osztályú, kitűnő, osztályon felüli, remek, pompás, remekbe készült, klasszikus, mintaszerű, példaszerű, tökéletes, utolérhetetlen, páratlan, kifogástalan, csodálatos, bámulatos, kimagasló, válogatott, kiemelkedő, briliáns, pazar, példás, fantasztikus, tüneményes, mesés, mesébe illő, minden képzeletet felülmúló, híres-neves, felséges, fenséges, egyedülálló, példátlan, extra, príma, eminens

felügyelő

főnév
  • felvigyázó, vigyázó, inspektor (régies), profosz (régies), provizor (idegen), kurátor, őr, gondnok, őrálló (régies), őrszem, ellenőr, kontrollőr (idegen)
  • rendőrfelügyelő, prefektus (régies)

hangtalan

melléknév
  • néma, nesztelen, zajtalan, zörejmentes, elnémult, megnémult, csendes, szótlan, siketnéma, kuka (tájnyelvi)