melléknév a megpróbáltatásokat bölcs nyugalommal viselő, szilárd, rendíthetetlen, állhatatos
higgadt, kiegyensúlyozott, szenvtelen
latinstoicus ← görögsztoikosz ‘ua.’, tkp. ‘a Sztoához tartozó’ ← görögSztoa (Poikilé) ‘(festett) oszlopcsarnok’, épület Athénban, ahol a sztoicizmus hívei tartották összejöveteleiket
vallás egyházközség, gyülekezet (főleg a protestáns egyházakban)
középkori latinecclesia ‘gyülekezet, egyház, gyülekezeti hely, templom’, lásd még: ekklészia (újlatin származékai: francia église, spanyol iglesia, portugál igreja, olasz chiesa ‘templom, egyház’)
A sztoikus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
kereskedelem kelet-ázsiai bennszülött kereskedő, közvetítő a helyi piac és a külföldi tőke között (a 19–20. század fordulóján)
politika Aki idegen érdekeket jó pénzért kiszolgál, akár úgy is, hogy ezzel árt a saját hazájának. Ma leginkább a hazaáruló kifejezés enyhébb, árnyaltabb változataként használják.
vallás ókori keresztény, a szentháromság dogmáját tagadó eretnekség, amely szerint az Atya, Fiú és Szentlélek nem három külön személy, hanem csak az egy Isten működési módozatai
latinmodalismus ‘módbeliség’, lásd még: modális, -izmus
