ekklészia jelentése

  • történelem népgyűlés az ókori Athénban
  • görög, ‘ua.’ ← ekklétosz ‘összehívott’: ek- ‘ki, elő’ | kaleó ‘hív’
  • lásd még: ecclesia, eklézsia

További hasznos idegen szavak

duellum

  • párbaj
  • latin ősi duellum, később bellum ‘háború’ (a ~ a duo ‘kettő’ beleértése folytán nyerte ‘párviadal’ értelmét a középkori latinban)
A ekklészia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

mikrolit

  • ásványtan szemmel nem látható, parányi kristály
  • régészet általában mértani alakú, pattintott kovakő szilánk a középső kőkorszakból
  • lásd még: mikro- | görög lithosz ‘kő’

embriológia

  • biológia az embrió kialakulásával, fejlődésével és életjelenségeivel foglalkozó tudományág
  • lásd még: embrió, -lógia

rúpia

  • pénzegység Délkelet-Ázsia több országában
  • hindi rúpijah ‘ua.’ ← szanszkrit rúpja ‘vert ezüst’ ← rúpa ‘szépség’

klematisz

  • növénytan iszalag
  • latin clematis ‘ua.’ ← görög klématisz ‘venyige’

abblende

  • fényképezés az objektív fényrekeszének fokozatos szűkítése, elsötétedés
  • távközlés tévékép eltűnése fokozatos kisebbedéssel
  • német, ‘ua.’: német ab- ‘le, el’ | lásd még: blende

obsoletus

kiejtése: obszolétusz
  • elavult, divatjamúlt, feledésbe merült
  • latin, ‘ua.’ ← obsolere, obsoletus ‘elavul, kimegy a szokásból’: ob- ‘le-, el-’ | solere ‘szokik’

oktáva

  • vallás nagyobb katolikus ünnepet követő hét
  • vallás e hét utolsó napja
  • irodalom nyolcsoros versszak, stanza, lásd még: ottava rima
  • latin (feria) octava ‘nyolcadik (ünnepnap)’ ← octavus ‘nyolcadik’

orogén

  • geológia hegységképző
  • geológia a hegységképző erők által létrehozott
  • német orogen ‘ua.’: görög orosz ‘hegy’ | lásd még: -gén

kántál

  • énekes adománygyűjtést végez
  • + átvitt értelemben csúnyán, elnyújtottan énekel
  • átvitt értelemben éneklő hanghordozással szaval, beszél
  • latin gyakorító cantare ‘énekel’ ← canere, cantum ‘ua.’
  • lásd még: bicinium, kantáta, kantiléna, kántor, kántus, sanzon

gravitációs kollapszus

  • csillagászat nagy tömegű égitest összeomlása rendkívül kis kiterjedésű, roppant sűrűségű állapotba
  • lásd még: gravitáció, kollapszus

flamó

  • szleng éhség
  • német argó flamoh ‘ua.’