proszektor jelentése

  • orvosi kórboncnok
  • tudományos latin prosector ‘ua.’ ← latin prosecare, prosectum ‘áldozati állatból az oltárra szánt részeket kivágja’: pro- ‘elő’ | secare ‘vág’

További hasznos idegen szavak

maltozúria

  • orvosi maltózvizelés
  • tudományos latin maltosuria ‘ua.’: lásd még: maltóz | görög uron ‘vizelet’

hebefrén

  • lélektan serdülőkori hasadásos elmezavarban szenvedő (személy)
  • német hebephrän ‘ua.’, lásd még: hebefrénia
A proszektor és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

audio-

  • (összetétel előtagjaként) a hallással, hangadással kapcsolatos
  • latin audio, audire ‘hall’

fecundatio

apothe-

apicitis

kiejtése: apicitisz
  • orvosi foggyökércsúcs-gyulladás
  • tudományos latin, ‘ua.’: apex, apicis ‘csúcs, hegy’ | -itis (gyulladásra utaló toldalék)

keratóma

  • orvosi a szaruréteg erős megvastagodása
  • tudományos latin ceratoma ‘ua.’: görög kerasz, keratosz ‘szarv, szaru’ | -óma (dagadásra utaló toldalék)

exemplifikáció

  • példákkal való bizonyítás
  • latin exemplificatio ‘ua.’: lásd még: exemplum | facere ‘csinál’

bazipetális

  • növénytan a csúcs felől a tő irányába tartó (folyamat, fejlődés)
  • angol basipetal ‘ua.’: lásd még: bázis | latin petere ‘odarohan, ráront’

gengszterizmus

  • banditizmus, szervezett bűnözés
  • a bűnbandák összefonódása hatalmi ágakkal
  • angol gangsterism ‘ua.’, lásd még: gengszter, -izmus

aleut

  • néprajz az Aleut-szigeteken és Alaszkában élő, az eszkimóval rokon nyelvű nép
  • e nép nyelve, e néphez tartozó személy
  • német aleutisch ‘ua.’ ← orosz Aleut ← ?

diglif

  • építészet kétvájatú téglalapból álló újkori frízdíszítő elem
  • angol, német diglyph ‘ua.’: görög di(sz)- ‘kétszer’ | glüphisz ‘vájat’ ← glüphó ‘vés’

homagiális

  • jobbágyi, hűbéri
  • átvitt értelemben alázatos
  • középkori latin homagialis ‘ua.’, lásd még: homágium

indogermán