konzervál jelentése

  • megőriz, megóv, megtart, karbantart
  • konyhaművészet tartósít, befőz, eltesz
  • latin conservare ‘megőriz, megment’: con- (nyomósító) | servare ‘őriz’ ← servus ‘(házőrző) szolga’
  • lásd még: rezerva, szervilis

További hasznos idegen szavak

post partum

kiejtése: poszt partum
  • orvosi szülés után
  • tudományos latin, ‘ua.’: post ‘után’ | partus ‘szülés’ ← parere, partum ‘szül’
  • lásd még: parentéla
A konzervál és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

imperszonális

  • személytelen
  • angol impersonal ‘ua.’ ← latin in- ‘nem’ | lásd még: perszonális

akut

  • orvosi heveny, heves, hirtelen fellépő, (betegség)
  • feszült, kiélezett, válságos (helyzet)
  • sürgető, égető
  • német akut ‘ua.’ ← latin acutus ‘éles, hegyes, csípős’ ← acuere, acutum ‘hegyez, köszörül’ ← acus ‘tű’

de facto

kiejtése: de faktó
  • jogtudomány ténylegesen, tény szerint (elfogad, elismer)
  • átvitt értelemben valósággal
  • melléknév tény szerinti (elismerés)
  • latin, ‘ua.’: de ‘róla, szerinte’ | lásd még: faktum

bilobatus

  • növénytan kétkaréjos (levél)
  • tudományos latin, ‘ua.’: bi(s) ‘kétszer’ | görög lobosz ‘karéj, lebeny, cimpa’

kommoráció

  • stilisztika időzés, késlekedés (írásban, szónoklatban), a fontos gondolat többszörös megközelítése különböző formákban
  • latin commoratio ‘ua.’: con- (nyomatékos) | morare, moratum ‘késlekedik’ ← mora ‘habozás, késlekedés’
  • lásd még: mora, moratórium

hierokrácia

  • papi uralom
  • angol hierocracy ‘ua.’: görög hierosz ‘szent’ | krateó ‘uralkodik’ (az arisztokrácia és hasonló szavak mintájára)

deformál

  • eltorzít, elferdít, alaktalanná tesz
  • latin deformare ‘ua.’: de- ‘el, félre’ | forma ‘alak, szépség’

congé

kiejtése: konzsé
  • irodalom búcsúvers, középkori francia lírai verstípus, melyben a költő hazájától, városától vagy szerelmétől vesz búcsút
  • francia, ‘búcsú’ ← latin commeatus ‘útnak indulás’, lásd még: commiato

opeion

  • építészet kör alakú nyílás a kupola zárópontján a belső tér megvilágítására
  • görög kicsinyítő képzős ópeion ‘szemecske’ ← ópsz, óposz ‘szem’

nátrit

  • kémia nátronszóda, a szikes kivirágzásokban előforduló, kristályvizet tartalmazó nátriumkarbonát
  • lásd még: nátr(ium) | -it (ásványra utaló toldalék)