ruptúra jelentése

  • orvosi repedés, csontrepedés
  • + töredék
  • latin ruptura ‘ua.’ ← rompere, ruptum ‘tör, törik’
  • lásd még: erupció, rutin

További hasznos idegen szavak

poikilit

  • geológia nagy kristályai belsejében kisebbeket tartalmazó (kőzetszerkezet)
  • angol poikilite ‘ua.’: görög poikilosz ‘tarka, pettyes, különféle’ | -it (ásványra utaló toldalék)
A ruptúra és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

sztalagmit

  • geológia a barlang aljáról felfelé növekvő cseppkőképződmény
  • német Stalagmit ‘ua.’: görög sztalagma, tkp. sztalak-ma ‘csepp’ | -it (ásványra utaló toldalék), lásd még: sztalaktit

ipszilon

  • nyelvtan az y betű neve
  • a görög ábécé huszadik betűje, ←, Y, ókori hangértéke ü
  • középkori latin ypsilon ‘ua.’ ← görög ü pszilon ‘csupasz, egyszerű (ti. egytagú) ü’ (a bizánci korban már ugyanúgy hangzott a kétbetűs ei és oi is, vagyis i-nek)

blama

  • felsülés, kínos helyzet
  • magyar elvonás, lásd még: blamál

heterokron

  • informatika időpontjában csak véletlenül egybeeső
  • tudomány szokatlan időben kialakuló
  • görög heterosz ‘másik, más’ | khronosz ‘idő’

centroméra

  • genetika a kromoszóma mozgási középpontja
  • genetika ennek elsődleges befűződése
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: centrum | görög merosz ‘rész’

geokorona

  • meteorológia a felső légkör ionizált hidrogénatomjai által kibocsátott sugárzás
  • lásd még: geo- | latin corona ‘koszorú’

pentagonális

  • ötszögű, ötszögletű
  • angol pentagonal ‘ua.’, lásd még: pentagon

lektórium

  • építészet korábbi felolvasó emelvényből kialakult szentélyrekesztő fal középkori templomokban
  • középkori latin lectorium ‘ua.’, tkp. ‘felolvasóhely’ ← legere, lectum ‘olvas’
  • lásd még: legenda

hüposztil

  • építészet olyan csarnok jelzője, amelynek mennyezetét egy vagy több oszlopsor tartja
  • görög, ‘ua.’: hüpo ‘alul’ | sztülosz ‘oszlop’

hematit

  • ásványtan vörösvasérc
  • angol haematite ‘ua.’: görög haima, haimatosz ‘vér’ | -it (ásványra utaló toldalék)

acephalia

lakáj

  • libériás urasági inas, belső szolga, komornyik előkelő házban
  • német Lakaifrancia laquais ‘ua.’ ← újgörög ulakesztörök ulak ‘küldönc, gyorsfutár’

minét

  • zene a menüett régi magyaros formája
  • lásd még: menüett