konstelláció jelentése

  • csillagászat csillagállás
  • csillagkép
  • átvitt értelemben helyzet, körülmények, a dolgok állása
  • késő latin constellatio ‘csillagzat’: con- ‘együtt’ | stella ‘csillag’

További hasznos idegen szavak

szotnya

  • történelem kozák lovasszázad
  • orosz. ‘ua.’ ← szot ‘száz’
A konstelláció és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

nominál-

  • névleges (pl. bér)
  • német nominal ‘ua.’, lásd még: nominális

heteroklízia

  • nyelvtan az a jelenség, hogy egy főnév más-más eseteiben más-más tő szerint ragozódik
  • tudományos latin heteroklisia ‘ua.’: görög heterosz ‘másik, más’ | kliszisz ‘hajlítás, hajtogatás, ragozás’ ← klinó ‘hajlít’

kontroverzus

  • jogtudomány vitás, vitatható, peresíthető
  • ellentmondó
  • latin controversus ‘ua.’, lásd még: kontroverzia

dekli

  • fedél, fedő
  • bizalmas fejfedő
  • kéregpapír, kartonpapír (lásd még: papundekli)
  • német Deckel ‘fedő’ ← decken ‘fed’

inicializál

  • számítástechnika számítógépet elindít
  • számítástechnika kezdőértékeket megad
  • számítástechnika kezdőértéket változókhoz rendel
  • angol initialize ‘ua.’ ← initial ‘kezdeti, induló’, lásd még: iniciális

konkréció

  • geológia üledékes kőzet hézagaiban kiváló és kristályosodó mész- vagy kovazárvány
  • tudományos latin concretio ‘ua.’ ← latin concrescere, lásd még: konkrét

regulás

  • szigorú, rendtartó, rendszerető, rendmániás
  • magyar, lásd még: regula
  • magyar rigolyás

mártirium

  • vértanúság, vértanúhalál
  • latin martyriumgörög martürion ‘ua.’, tkp. ‘tanúskodás, tanúságtétel’, lásd még: mártír

in favorem

  • jogtudomány valakinek a javára (ti. dönt)
  • latin, ‘ua.’: latin in ‘-ba, -ra’ | favor ‘kedvezés’ ← favere ‘kedvez’
  • lásd még: favorit, főn

rezignáció

  • beletörődés, lemondás
  • középkori latin resignatio ‘ua.’ ← késő latin resignare, resignatum ‘felad, lemond’, eredetileg ‘felbont, eltöröl’: re- ‘vissza’ | signare ‘megpecsétel’

hipocentrum

  • geológia a földrengés fészke, kiindulási pontja a föld mélyében
  • német Hypozentrum ‘ua.’: görög hüpo ‘alatt’ | lásd még: centrum

szektariánus

  • vallás valamely szekta tagja, híve
  • átvitt értelemben elhajló, elvakult, vakbuzgó
  • újkori latin sectarianus ‘szektához tartozó’, lásd még: szekta

diszacharid

  • kémia kettős cukor (pl. répacukor)
  • angol disaccharidelatin disaccharidum ‘ua.’: görög di(sz) ‘kétszer’ | szakkharon ‘cukor’

aedilis

kiejtése: édilisz
  • történelem magasrangú városi köztisztviselő az ókori Rómában, a rendfenntartás, élelemosztás és cirkuszi játékok felügyelője
  • latin, ‘ua.’ ← aedes ‘épület, templom’ (kezdetben a templomok gondozása is az ~ek feladata volt)