imputáció jelentése

  • ráfogás, vád(askodás)
  • beszámítás
  • latin imputatio ‘ua.’, lásd még: imputál

További hasznos idegen szavak

fácit

  • végeredmény, végösszeg
  • német Fazit ‘ua.’ ← latin facit ‘tesz, kitesz (valamennyit)’ ← facere ‘tesz, csinál’
  • lásd még: facilitás

autotelia

  • önállóság, függetlenség
  • görög, ‘ua.’: autotelész ‘független’: autosz ‘maga’ | teleó ‘végez, határoz’
A imputáció és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

infidelitás

  • + hűtlenség, pártütés
  • latin infidelitas ‘ua.’, lásd még: infidélis

antipatikus

  • ellenszenves, visszatetsző, taszító, kiállhatatlan
  • német antipathisch ‘ua.’, lásd még: antipátia

negativista

  • főnév tagadó, mindenre elutasítással válaszoló személy
  • melléknév elutasító (magatartás)
  • német Negativist, negativistisch, lásd még: negativizmus

acestoma

kiejtése: acesztóma
  • orvosi sebsarjadzás
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← görög akesztosz ‘gyógyítható’ ← akeszisz ‘gyógyítás’

spekulál

  • töpreng, gondolkodik, töri a fejét
  • mérlegel, tervez, számítgat
  • üzérkedik, nyerészkedik
  • német spekulieren ‘ua.’ ← latin speculari, speculatus ‘megles, megfigyel’ ← specula ‘őrtorony, leshely, lőrés’ ← specere ‘néz’

bokszol

2
  • cipőt ken, fényez
  • lásd még: boksz3

exportál

  • kereskedelem kivisz (terméket idegen országba)
  • német exportierenfrancia exporter ‘ua.’ latinexportare ‘kihord’: ex- ‘ki’ | portare ‘visz’

skandalum

  • botrány, botrányos eset
  • késő latin scandalum ‘ua.’ ← görög szkandalon ‘a botránkozás oka’, eredetileg ‘rugós állatcsapda’

mikrométer

  • egy mikron mint hosszmértékegység
  • műszaki századmilliméternyi pontosságú üzemi mérőeszköz
  • lásd még: mikro-, méter

schm-

  • lásd még: sm-

faiseur

donáció

  • jogtudomány templomnak, egyházi intézménynek tett adomány, alapítvány
  • latin donatio, lásd még: donátor

obulus

  • történelem kis értékű ezüspénz az ókori Athénban
  • történelem pénzdarab, amelyet az ókori görögök a halott nyelve alá tettek Kharónnak, az alvilági Sztüx folyó révészének fizetségéül
  • történelem Árpád-kori magyar ezüstpénz
  • latin obulusgörög obolosz ‘pénznem és súlymérték’ ← eredetileg obelosz ‘kis vas- vagy ezüstpálca, amelyet pénzként használtak’, tkp. ‘nyárs’
  • lásd még: obeliszk

modalista

  • vallás a modalizmust valló ókori eretnek
  • latin, ‘ua.’, lásd még: modalizmus

szupernóva

  • csillagászat nagy tömegű csillag, amelynek fényessége gravitációs robbanás folytán órák alatt sokszáz milliószorosra növekszik, és anyaga nagy részét szétszórja az űrben
  • lásd még: szuper-, nóva