Idegenszótár

detritusz jelentése

  • orvosi elbomlott állati és növényi szövet, sejt maradványa
  • biológia folyók, tavak vizében lebegő vagy a fenékre ülepedett parányi, szerves és szervetlen eredetű szemcsék
  • geológia a talajban található szerves eredetű törmelék, a humusz eleme
  • tudományos latin detritus ‘törmelék’, tkp. ‘reszelék’ ← deterere, detritum ‘lereszel’: de- ‘el’ | terere ‘reszel, dörzsöl’

További hasznos idegen szavak

Atlanthropus

  • késő pleisztocén kori ősember, akinek maradványait az Atlasz hegységben találták meg
  • tudományos latin Atlanthropus ‘ua.’: Atl(asz) ‘észak-afrikai hegység’ | görög anthroposz ‘ember’

faiseur

A detritusz és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

racionális

  • értelemmel felfogható
  • ésszerű, okszerű, indokolt, következetes
  • matematika két egész szám hányadosaként kifejezhető (szám)
  • francia, angol rational ‘ua.’, lásd még: ráció

altáji

  • néprajz a török, mongol, mandzsu és tunguz népekre vonatkozó
  • nyelvtan e népek feltehető, de máig vitatott nyelvi közösségével kapcsolatos
  • az őshazaként feltételezett Altaj hegység nevéről ← török ala-da; kiejtése: aladáj ‘tarka hegy’

agglomerál

  • felhalmoz, összegyűjt, tömörít
  • kohászat ércet darabosít
  • latin agglomerare, agglomeratum, tkp. ad-glomerare ‘gombolyagba teker, összezsúfol, csoportosít’: ad- ‘hozzá, össze’ | glomerare ‘gombolyít’ ← glomus, glomeris ‘gombolyag’ (globus alakváltozata, lásd még: glóbusz)

racemát

  • kémia olyan szerves vegyület, amelyben a jobbra és balra forgató enantiomerek (lásd ott) egyenlő arányban vannak jelen, ezért a poláros fény síkját nem forgatja el
  • német Razemat ‘ua.’, lásd még: racém

autokratór

  • történelem teljhatalmú katonai vezér az ókori Athénban
  • történelem a bizánci császárok címe
  • görög, ‘diktátor, császár’, lásd még: autokrata

araiosztülosz

  • építészet levegős elrendezésű ógörög oszloprend, amelyben az oszlopok távolsága nagyobb, mint az átmérő háromszorosa
  • görög, ‘ua.’: araiosz ‘vékony, ritka’ | sztülosz ‘oszlop’

gregárius

  • vallás falusi, lelkészkedő (papság)
  • + nyájas, társaságkedvelő
  • latin gregarius ‘a nyájhoz, a csapathoz tartozó’ ← grex, gregis ‘nyáj’
  • lásd még: grézs

nacionalizmus

  • történelem, politika a független nemzeti állam megteremtésére törekvő politikai eszmerendszer (főleg a 19. században, utóbb pedig a függetlenségért küzdő gyarmati országokban)
  • politika a nemzetállam fenntartását és erősítését célzó, a nemzetiségi törekvéseket visszaszorító ideológia
  • német Nationalismus ← francia nationalisme ‘ua.’, lásd még: nacionális

exoszféra

  • meteorológia a Föld légkörének legkülső, kb. 5800 km magasságban kezdődő rétege
  • lásd még: exo-, szféra

ochlokrácia

  • a csőcselék uralma
  • latin ochlocratia ← görög okhlokratia ‘ua.’: okhlosz ‘csőcselék’ ← okhleó ‘zaklat’ | kratosz ‘uralom, erő’ (a demokrácia és hasonlók mintájára)

óberkommandó

  • katonai főparancsnokság
  • német Oberkommando ‘ua.’: ober ‘felső, fő-’ | lásd még: kommandó
  • lásd még: óbester

quo-

lexikográfia

  • nyelvtan szótárírás, szótárkészítés, szótárszerkesztés
  • nyelvtan szótártudomány, szótárirodalom
  • angol lexicography ‘ua.’, lásd még: lexikon, -gráfia