apszis jelentése

  • építészet templom főhajójának félköríves lezárása a főoltár mögött
  • csillagászat keringő égitest pályájának a központi égitesttől legközelebb, illetve legmesszebb eső pontja
  • latin apsisgörög apszisz ‘hurok, kerék, körív’ ← aptó ‘illeszt’

További hasznos idegen szavak

borát

  • kémia a bórsav sója
  • német Borat ‘ua.’, lásd még: bór

bájt

A apszis és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

ptialin

  • orvosi keményítőbontó enzim a nyálban
  • tudományos latin ptyalin ‘ua.’: ptüalosz ‘nyál, köpet’ ← hangutánó szó ptüó ‘köp’ | -in (vegyületre utaló toldalék)

grádus

  • fokozat, rang
  • fizika fok mint mértékegység
  • nyelvtan a melléknév valamelyik foka (alap-, közép-, felső-) a latin grammatikában
  • zene fok, hangfok
  • latin gradus ‘ua.’, tkp. ‘lépcső(fok)’ ← gradi ‘lép’
  • lásd még: gradáció

enfin

kiejtése: anfen
  • végre
  • francia, ‘ua.’: enlatin in ‘-ban’ | finlatin finis ‘vég’

konfúzor

  • fizika áramlástani mérésekre való eszköz, szűkülő keresztmetszetű cső
  • építészet légcsatorna
  • német Konfusor ‘ua.’ ← latin confundere, lásd még: konfundál

brevi manu

  • rövid úton, formaságok nélkül, teketória nélkül
  • latin, ‘ua.’, tkp. ‘rövid kézzel’: brevis ‘rövid’ | manus ‘kéz’

biofág

  • biológia élőlényekkel, szerves anyaggal táplálkozó
  • lásd még: bio- | görög phagein ‘eszik’

inkarnáció

  • vallás megtestesülés
  • latin incarnatio ‘ua.’, lásd még: inkarnál

diligenter

  • szorgalmasan, buzgón
  • latin, ‘ua.’, lásd még: diligencia

pentaklórfenol

  • kémia olyan fenol, melynek a gyűrűhöz kapcsolódó hidrogénatomjait klóratom helyettesíti, fakonzerváló, gombásodás elleni és gyomirtó szer
  • lásd még: penta-, klór, fenol

nomen gentile

  • történelem nemzetségnév, a három elemű ókori római név középső eleme, pl. (Caius) Iulius (Caesar)
  • latin, ‘ua.’: nomen ‘név’ | gentilis ‘nemzetséghez tartozó’ | lásd még: gens

digitus

kiejtése: digitusz
  • ókori római hosszmérték, a hüvelyk megfelelője, 1,8 cm
  • latin, ‘ua.’, tkp. ‘ujj’, lásd még: digit

strigula

  • pipa, kipipálás, jegyzék vagy kimutatás ellenőrzött vagy elintézett tételei mellé húzott kampó alakú jel
  • német Striegel ‘lóvakaró’ ← latin strigilis ‘kaparóvas’ ← stringere, strictum ‘összehúz, szorít’
  • lásd még: stressz

attraktáns

  • biológia az óhajtott nemi partnerre ható csalogató szaganyag
  • angol attractant ‘ua.’, lásd még: attrakció

obligát

  • kötelező, szokványos, elmaradhatatlan
  • német obligat ‘ua.’ ← latin obligatus ‘köteles’, lásd még: obligál

geotermikus gradiens

  • geológia a hőmérséklet emelkedésének mértéke a Föld belseje felé haladva, hosszegység/hőfok alapján
  • lásd még: geotermikus, gradiens