antimagnetikus jelentése
fizika a mágneses hatásnak ellenálló
fizika mágneseződés ellen védő
lásd még: anti- , magnetikus
További hasznos idegen szavak
halvány szürkésbarna, a nyers posztó színéhez hasonló
francia drap ‘posztó’ ← késő latin drappus ‘rongy’ ← kelta ?
A antimagnetikus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
zene refrénes szerkezetű, könnyed, gunyorosan érzelmes műdal, kabarédal
francia couplet ‘ua.’, eredetileg ‘párvers’ ← couple ‘pár’ ← latin copula ‘kötelék’
lásd még: kopulál
művészet formabontó, a művészet hatékony társadalmi szerepét valló művészeti irányzat az első világháború idején
filozófia az öncélű cselekvés kultuszát hirdető világnézeti felfogás a 20. század elején
német Aktivismus ‘ua.’, lásd még: aktív , -izmus
zene mélyhegedű, karhegedű, viola, hegedűhöz hasonló, annál kissé nagyobb vonós hangszer
német Bratsche ‘ua.’ ← olasz (viola) da braccio ‘karra való (hegedű)’ ← latin brachium ‘kar’ ← görög brakhion ‘mellső láb’
filozófia a dialektikát mellőző, annak elveivel ellentétes
lásd még: anti- , dialektikus
politika megbélyegzés
vallás a vallásos stigmák megjelenése
angol, német stigmatisation ‘ua.’, lásd még: stigma
játék rúd a biliárdgolyó lökésére
szleng hímvessző
ausztriai német Dako ‘ua.’ ← spanyol taco ‘magas cipősarok, dugó, dákó’ ← ?
történelem telekkönyv, adónyilvántartás a török birodalomban
török , ‘ua.’ ← bizánci görög diftera ← görög diphthera ‘hártya, pergamen, oklevél’
lásd még: diftéria
bizalmas fény, ragyogás, tündöklés
német Glanz ‘ua.’
filozófia oksági, okszerű, okozati
középkori latin causalis ‘oki, okszerű’ ← causa ‘ok, ügy’
földrajz az európai szárazföldnek a Földközi- és Északi-tenger közé eső része
tudományos latin , ‘ua.’: inter ‘között’ | mare, maris ‘tenger’
művészet gömbös testű, egyfülű ókori görög merítőkancsó, amellyel a kratérből az ivócsészékbe merték a vízzel vegyített bort
görög , ‘ua.’: oinosz ‘bor’ | khoé ‘kiöntés’ ← khusz ‘kanna’