freskó szinonimái

főnév
  • falfestmény, mennyezetfestmény

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sürgölődik

ige
  • sürög-forog, tesz-vesz, sürög (régies), sürgelődik (régies), forgolódik, ugrál (valaki körül), buzgólkodik, ügyeskedik, hangyálkodik (régies), sertepertél (bizalmas), szorgolódik (tájnyelvi), szorgoskodik, sirög (tájnyelvi), sifitel (tájnyelvi)

csepeg, csöpög

ige
  • hull, pereg, csepereg, folyik, csurog, szivárog, folydogál, csordogál, cseperészik, csurog-csepeg, szemerkél, szemelget (tájnyelvi), permetez, (könny) potyog, gyöngyözik, csepellérezik (tájnyelvi), csoronkál (tájnyelvi), levedzik (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a freskó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fogas3

melléknév
  • fogazott, csipkézett
  • nehezen megoldható, nehéz, fogós, problematikus, gondot okozó, bonyolult, kényes, kínos, meggondolkodtató, elgondolkodtató

fedd

ige
  • dorgál, korhol, szid, megró, pirongat, szapul, leckéztet, lehord (bizalmas), letol (bizalmas), odamond, kioktat, iskoláz (régies), fenyít (régies), porít (régies), riogat (régies), kárpál (tájnyelvi), ragmál (tájnyelvi), regnál (tájnyelvi)
  • ostoroz, büntet

ezred1

számnév
  • ezredrész

elreppen, elröppen

ige
  • elrepül, elszáll, elrebben, tovaszáll, szárnyra kel
  • eltűnik, elmúlik, eltelik

forró

melléknév
  • zubogó, forrásban levő, lobogó, fövő, párolgó, gőzölgő, heveteges (régies)
  • tüzes, izzó, égető, meleg, áthevült
  • kánikulai, trópusi, tropikus (szaknyelvi), délszaki, egzotikus, tűző, tikkasztó
  • heves, lángoló, bensőséges, áhítatos, indulatos, lobbanékony, vehemens, rajongó, lázban égő, parázs, odaadó, temperamentumos, eszeveszett, őrült
  • (tájnyelvi): lázas, belázasodott

grimbusz

főnév
  • veszekedés
  • botrány, zűr, baj, kellemetlenség, kalamajka, ramazúri, fölfordulás, kavarodás, rendetlenség

ortológia

főnév
  • nyelvhelyesség

éjjel-nappal

határozószó
  • állandóan, szakadatlan, megállás nélkül, folyton-folyvást, mindig, mindegyre, egyhuzamban, szünet nélkül, szünös-szüntelen, vég nélkül, nonstop, éjt nappallá téve, éjtnap (tájnyelvi), éjtsnap (tájnyelvi)

egyenetlen

melléknév
  • érdes, durva, buckás, gödrös, göröngyös, hegyes, hepehupás, dombos, rögös, göcsörtös, darabos, barázdált, rovátkás, ráncos, redős, bütykös, göcsös (tájnyelvi), zökögős (tájnyelvi), grádicsos (tájnyelvi), hoportyos (tájnyelvi), kátyalos (tájnyelvi), csajtorjás (tájnyelvi), girbe-gurba, oldalgós (tájnyelvi), varancsagos (tájnyelvi)
  • változó, hullámzó, ingadozó, szabálytalan, szaggatott, szakadozott, rapszodikus, tökéletlen, pontatlan, kiegyensúlyozatlan, döcögő, döcögős, akadozó

bálna

főnév
  • cet, cethal (tájnyelvi)

elérkezik

ige
  • (valakibe): megérkezik, eljut, odaér, elér, kilyukad, elkerül (régies)
  • eljön, elkövetkezik, bekövetkezik, felvirrad (választékos), felderül (választékos), beköszönt, ráköszönt (régies), eljő (régies)
  • (tájnyelvi): ráér, érkezése van

gyászeset

főnév
  • haláleset, tragédia, csapás

hangadó I.

melléknév
  • irányadó, mértékadó, vezető, befolyásos, mérvadó

karkötő

főnév
  • karperec, karszorító (régies), karcsat (régies), kösöntyű, karlánc, kargyűrű, bracelet (régies), brazléta (tájnyelvi)
  • bilincs, mancsova (régies)
  • (régies): karszalag

idióta

melléknév
  • buta, ostoba, bárgyú, szamár, tökfilkó, bamba, tyúkeszű, dinka (bizalmas), kuka (bizalmas), süsü (bizalmas), barom (durva), marha (durva), hatökör, stupid

front

főnév
  • harctér, harcmező, hadszíntér, küzdőtér
  • arcvonal
  • arc, arcél, homlok, homlokzat, homlokfal, oromfal
  • előrész
  • tömörülés, tömb, egységfront
  • frontátvonulás, időjárás-változás

flanel

főnév
  • parget (régies), barhent (régies)

gerinctelen

melléknév
  • gyenge jellemű, befolyásolható, megalkuvó, puha gerincű, csúszó-mászó, jellemtelen, elvtelen, szolgalelkű, köpönyegforgató, puhány, állhatatlan, hitvány, kóciporos (tájnyelvi) Sz: úgy táncol, ahogy fütyülnek; úgy fordul, ahogy a szél fúj; minden nyeregbe illik a segge (durva)

hűbéres

melléknév
  • feudális

fűlik

ige
  • fűl (választékos, régies)
  • bemelegszik, izzad, fülled
  • (tájnyelvi): megpenészedik, megromlik

fekély

főnév
  • ulcus (szaknyelvi), tályog, sipoly, gennyedés, gyűlés (bizalmas), kelés, kelevény (régies), gyülevény (régies), fene (régies), tarjag (régies), torongy (régies), kolis (régies), bitonya (régies), süly (régies), csuma (tájnyelvi)

gonosz I.

melléknév
  • rossz, rosszindulatú, rosszakaratú, rosszlelkű, sötét lelkű, álnok, kemény szívű, szívtelen, kőszívű, ádáz, kegyetlen, méregkeverő, cudar
  • aljas, alávaló, lator, csalárd, gaz, bestye (régies), galád, szadista, brutális, embertelen, pokolravaló, ördögi, sátáni, pokoli, démoni, feketemájú (tájnyelvi), istenverte, infernális (régies), elvetemült Sz: az ördög boronája; az ördög cimborája; egyenként szedegeti ki a szemszőrt; egyenként veregeti ki a zápfogakat; ember bőréből fűzné a bocskorát; emberhússal hájasodik; fától szakadt ember; füstös bottal jár; hét ördög lakik benne; Istentől elrugaszkodott; kutyát szopott, nem anyát; megnyúzza, mielőtt megöli; mézből is mérget szí; nincs lelke, csak párája; nyers, mint a tápéi gyékény; ő is ember, lelkétől megválva; ördög ül a szívén, ott is a közepén; ördöggel határos; pokolravaló; repceszalmán kellene megégetni; rókával bélelt, farkassal prémezett; rossz bordában szőtték; sárkánytejet szopott; talpon áll benne az ördög; tüskére való
  • pajkos, huncut, incselkedő, ingerkedő, fránya (tájnyelvi), ördöngös

idén

határozószó
  • ez évben, ebben az évben, folyó évben