fekély szinonimái

főnév
  • ulcus (szaknyelvi), tályog, sipoly, gennyedés, gyűlés (bizalmas), kelés, kelevény (régies), gyülevény (régies), fene (régies), tarjag (régies), torongy (régies), kolis (régies), bitonya (régies), süly (régies), csuma (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

eldönt

ige
  • feldönt, felborít, fellök
  • elhatároz, eltökél, rászánja magát, kimondja a végső szót, rezolvál (régies), lezár, befejez, dűlőre visz, megpecsétel, véget vet, elintéz, fixál (valamit) (bizalmas)

felvég

főnév
  • faluvég, faluszél, felszeg (tájnyelvi), gyepsor (tájnyelvi), kertek alja
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fekély szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ezen

melléknév
  • ez, emez, eme, e

előfutam

főnév
  • selejtező, elődöntő

elkülönül

ige
  • különválik, szeparálódik, elhatárolódik, elválasztódik, szétválasztódik, izolálódik (szaknyelvi)
  • differenciálódik

dühroham

főnév
  • dühkitörés, kitörés, dühöngés, őrjöngés, önkívület, tombolás, epeömlés, paroxizmus (szaknyelvi), fúria (régies)

fatörzs

főnév
  • törzs, törzsök (régies), suháng (tájnyelvi), geszt (régies), sudár (szaknyelvi)
  • tönk, fatönk, fatuskó, tuskó, farönk, rönk, tőke, csutok (tájnyelvi), csutkó (tájnyelvi), fatönköly (tájnyelvi), rönköly (tájnyelvi)

feltesz, föltesz

ige
  • felhelyez (választékos), felrak, felpakol, felerősít, ráerősít
  • felszállít, felültet (járműre)
  • odatesz (ételt)
  • kitesz (ékezetet)
  • elhatároz, tervbe vesz, eltökél, elszánja magát, szándékol, szándékozik, szándékában áll(valamiről)
  • feltételez, vélelmez (szaknyelvi), gyanít, sejt, vél, posztulál (szaknyelvi)

muhar

főnév
  • gyom, gaz, dudva, bojtorján, mohar (tájnyelvi), paraj (tájnyelvi), gyimgyom (tájnyelvi), burján (tájnyelvi)

csenget, csönget

ige
  • csendít, pendít, kondít, kongat, zenget, csilinkol (tájnyelvi), csörömpöl (bizalmas)
  • (bizalmas): felhív, telefonál, odacsenget (bizalmas)

csaknem

határozószó
  • majdnem, jóformán, szinte, megközelítőleg, hozzávetőleg, körülbelül, kábé (bizalmas), úgyszólván, gyakorlatilag, mintegy, többé-kevésbé, közel, már-már, hajszál híján, kis híja, hogy, kis híján, kevés híja, hogy, kevés híján, majdhogynem, csakhogy nem, majd (tájnyelvi), cirka (bizalmas), usque (idegen), kvázi (bizalmas)

akármeddig

határozószó
  • bármeddig

csontváz

főnév
  • tetemváz (régies), szkeleton (idegen)
  • csontrendszer, csontozat
  • (pejoratív): csontkollekció, gebe, madárijesztő, csont és bőr, saját maga árnyéka, egyszálbél, piszkafa, paszulykaró (tájnyelvi), konyhagyalázó (tájnyelvi)
  • halál, kaszás

fényesség

főnév
  • fény, világosság, ragyogás, csillogás, tündöklés
  • fényerő, fényerősség

francia

melléknév, főnév
  • frank (régies), franciaországi, gall

húzózár

főnév
  • cipzár, villámzár

halló

módosítószó
  • figyelem!, hé!, maga ott! (bizalmas), tessék!

fékevesztett

melléknév
  • féktelen, zabolátlan, duhaj, gátlástalan, gáttalan, fegyelmezetlen, rakoncátlan, elvadult, szilaj, vad, nekibőszült, ellenállhatatlan, eszeveszett, tomboló, viharos, túláradó, őrült

évi

melléknév
  • esztendei, annalis (idegen)
  • évenkénti, éves

felmerül, fölmerül

ige
  • felbukkan, feltűnik, felötlik, felvillan, feldereng, felrémlik, felsejlik, keletkezik, megjelenik, feljön, felszínre kerül, felvetődik, előadódik, előkerül, előfordul, jelentkezik, támad, fakad

hajós I.

melléknév
  • hajózási, tengerészeti, tengerjáró

felél, fölél

ige
  • elhasznál, elfogyaszt, felhasznál, hasznosít, elkölt, elapaszt, elél (tájnyelvi)
  • (régies): feléled, életre kel, magához tér

előretörés

főnév
  • kitörés, támadás, előnyomulás, roham, ostrom, megrohanás
  • fellendülés, virágzás, fejlődés

felröppen, fölröppen

ige
  • felrepül, felszáll, elszáll, kiröppen, felemelkedik
  • (hír): szárnyra kel, terjedni kezd, kiszivárog

halkan

határozószó
  • suttogva, súgva, susogva, félhangon, szordínóval (szaknyelvi), piano (szaknyelvi), zajtalanul, nesztelenül, lábujjhegyen, lassan (tájnyelvi), félszájra (tájnyelvi)