fanyar szinonimái

melléknév
  • savanyú, savanykás, borízű, kesernyés, keserű, fanyarkás, sanyargós (tájnyelvi), húzós (tájnyelvi), vadízű (tájnyelvi)
  • éretlen, zöld
  • barátságtalan, kellemetlen
  • rosszmájú, epés, csípős, csipkelődő (humor)
  • kényszeredett, kelletlen, kedvetlen, fancsali

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rohadt

melléknév
  • poshadt, nyálkás, korhadt, redves, reves, megrothadt, megrohadt, romlott, erjedt, penészes, pimpós, dohos, avas, dögös (tájnyelvi)
  • (durva): hitvány, elaljasodott, züllött, aljas, alávaló, mocskos, galád, tetves, szemét
  • (pejoratív): egyetlen, árva

zürjén

melléknév, főnév
  • komi
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fanyar szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

esküszik

ige
  • esküt tesz, esküvel fogad, megfogad, esküdözik, ígér, bizonykodik, fogadkozik
  • házasságot köt, esküvőt tart

ellenlábas

főnév
  • vetélytárs, rivális, opponens (szaknyelvi), antagonista (régies), antipodus (választékos), konkurens
  • rosszakaró, ellenség, ellenfél, haragos

elhalálozás

főnév
  • meghalás, haláleset, elmúlás, elhunyta (valakinek), eltávozás, jobblétre szenderülés

melléknév
  • buckás, dimbes-dombos, egyenetlen, púpos, hepehupás, hegyes, dönyörös (tájnyelvi), partos (tájnyelvi), hoporcsos (tájnyelvi), halmos, bérces (tájnyelvi)
  • emelkedő
  • domború, kidomborodó

ezred2

főnév
  • évezred

felolvad, fölolvad

ige
  • fölenged, kiolvad, kienged, feloldódik, cseppfolyós lesz, cseppfolyóssá válik, kiforrad (tájnyelvi)

modifikáció

főnév
  • módosítás, változtatás, átalakítás
  • módosulás, megváltozás, elváltozás
  • (szaknyelvi): módosulat, változat

csakugyan

határozószó
  • valóban, igazán, tényleg, ténylegesen, komolyan, igazából, igazában, okvetlenül, kétségtelenül, kétségkívül, persze, igaziból (bizalmas), igazándiból (bizalmas), csakugyanvalóst (tájnyelvi)

cifra II.

főnév
  • (régies): dísz, díszítés, sallang, cifrázat, cikornya, cicoma
  • (tájnyelvi): hasmenés, hasmars (bizalmas), szapora (tájnyelvi), fosás (durva)
  • (birtokszóként): neheze, dandárja
  • (régies): nulla, zéró, zérus

adományoz

ige
  • ad, ajándékoz, juttat, adakozik, spendíroz (bizalmas), donációzik (régies), kiutal
  • ráruház, átruház

csibész

főnév
  • csirkefogó, gazember, gazfickó, gézengúz, kópé, himpellér, imposztor (régies), pernahajder, pokolravaló, jómadár, jó firma, kapcabetyár, ebadta, máriásadta (tájnyelvi), ganef (szleng), gauner (bizalmas), mihaszna, semmirekellő, senkiházi, lókötő, aszfaltbetyár, lacibetyár (tájnyelvi)
  • (gyerek): rosszaság, rosszcsont, rosszposztó, ördögfióka, ördögfattya (tájnyelvi), utcagyerek, utcakölyök, anyaszomorító, kutyanáció (tájnyelvi), ebugatta (tájnyelvi)

félsziget

főnév
  • földnyelv

font2

melléknév
  • fonott, fonadékos, összefont, fonatos, fűzött

hosszában

határozószó
  • mentén, mentében, hosszirányban, hosszant, folytában, mellett, elejétől utójáig, elejétől végéig, háthosszában (tájnyelvi)

hahó

módosítószó
  • hó!, hé!, ide figyelj!, ide figyeljenek!, halihó!
  • szia! (bizalmas), üdvözöllek!

fáradságos

melléknév
  • fáradalmas, vesződséges, nehéz, keserves, verejtékes, fárasztó, kemény, megerőltető, kimerítő, bajos, terhes, gyötrelmes, strapás (bizalmas), difficilis (idegen), kenyérgőzös (tájnyelvi)

érzéketlen

melléknév
  • érzéstelen, érzéktelen (régies), zsibbadt
  • élettelen, dermedt, holt
  • apatikus, fásult, nemtörődöm, flegma (bizalmas), flegmatikus, közönyös, közömbös, rideg, taplólelkű
  • kifejezéstelen, semmitmondó, indifferens (idegen)
  • részvétlen, szívtelen, keményszívű, kérlelhetetlen, kőszívű, embertelen, szeretetlen, szenvtelen, cinikus, lelketlen, antihumánus, kíméletlen, könyörtelen, fagyos, hideg, hűvös, frigid, halvérű, fatökű (durva), egykedvű, letargikus, sztoikus, rezignált, blazírt, bénult, tompult, indolens (idegen) Sz: aludttej folyik az ereiben; érc a szíve, kőszikla a nyaka; hideg, mint a föld; jég van a hóna alatt; kő van a szíve helyén; nincs szíve; olyan hideg, mint a jégcsap; olyan hideg, mint a pápista pap; száraz, mint a tapló

felfordul, fölfordul

ige
  • felborul, feldől, felbillen, fejére áll, oldalára billen, felbukik, felhenteredik (tájnyelvi), felkarul (tájnyelvi), felhömpölyödik (tájnyelvi)
  • kimúlik, elhullik, meghal, elpusztul, megdöglik (durva), bekrepál (szleng), kinyuvad (durva), feldobja a bakancsot (szleng), elpatkol (durva), kinyiffan (szleng), kipurcan (szleng)

gyümölcsözik

ige
  • jövedelmez, hasznot hajt, kamatozik, hoz, eredményez, terem

fehérjetartalmú

melléknév
  • proteintartalmú, proteines, fehérjedús, testépítő, sejtépítő

elmúlás

főnév
  • megszűnés, véget érés, befejeződés, pusztulás, megsemmisülés, semmivé válás
  • halál, vég, enyészet (választékos)

felkap, fölkap

ige
  • fölemel, felcsíp, felragad, felfog, felnyalábol, felszed, összeszed, összemarkol
  • felhúz, magára vesz, magára húz, magára ránt, felvesz
  • divatba hoz, keletbe hoz (régies)
  • felszáll, felugrik

hadovál

ige
  • (szleng): beszél, fecseg, hetet-havat összehord, összevissza beszél, mellébeszél