fanyar szinonimái
melléknév
- savanyú, savanykás, borízű, kesernyés, keserű, fanyarkás, sanyargós (tájnyelvi), húzós (tájnyelvi), vadízű (tájnyelvi)
- éretlen, zöld
- barátságtalan, kellemetlen
- rosszmájú, epés, csípős, csipkelődő (humor)
- kényszeredett, kelletlen, kedvetlen, fancsali
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
közelebbi
határozószó
- szorosabb, közvetlenebb
- részletesebb, pontosabb
- közelebb eső, közelebb fekvő, innenső, következő
álmos
melléknév
- fáradt, alhatnék (tájnyelvi), alhatnékja van (tájnyelvi), aluszékony, álomittas, pisla (tájnyelvi), szunyi (tájnyelvi) Sz: akkorákat pislog, mint az urasági ökör; álmos, mint a Pilátus macskája; Apagyra készül a szeme; elaludna egy tál pitéért; elaludna egy tepsi máléért, ha soha meg nem adnák is; hívja az ágy; keresztbe áll a szeme; laposakat pislant; majd eldől az álmosságtól; majd leragad a szeme; olyanokat pislog, mint egy füles tallér
- lomha, tunya, rest, lusta
- álmosító, egyhangú, monoton, lassú, vontatott, egykedvű
esküszik
ige
- esküt tesz, esküvel fogad, megfogad, esküdözik, ígér, bizonykodik, fogadkozik
- házasságot köt, esküvőt tart
ellenlábas
főnév
- vetélytárs, rivális, opponens (szaknyelvi), antagonista (régies), antipodus (választékos), konkurens
- rosszakaró, ellenség, ellenfél, haragos
elhalálozás
főnév
- meghalás, haláleset, elmúlás, elhunyta (valakinek), eltávozás, jobblétre szenderülés
melléknév
- buckás, dimbes-dombos, egyenetlen, púpos, hepehupás, hegyes, dönyörös (tájnyelvi), partos (tájnyelvi), hoporcsos (tájnyelvi), halmos, bérces (tájnyelvi)
- emelkedő
- domború, kidomborodó
felolvad, fölolvad
ige
- fölenged, kiolvad, kienged, feloldódik, cseppfolyós lesz, cseppfolyóssá válik, kiforrad (tájnyelvi)
modifikáció
főnév
- módosítás, változtatás, átalakítás
- módosulás, megváltozás, elváltozás
- (szaknyelvi): módosulat, változat
csakugyan
határozószó
- valóban, igazán, tényleg, ténylegesen, komolyan, igazából, igazában, okvetlenül, kétségtelenül, kétségkívül, persze, igaziból (bizalmas), igazándiból (bizalmas), csakugyanvalóst (tájnyelvi)
cifra II.
főnév
- (régies): dísz, díszítés, sallang, cifrázat, cikornya, cicoma
- (tájnyelvi): hasmenés, hasmars (bizalmas), szapora (tájnyelvi), fosás (durva)
- (birtokszóként): neheze, dandárja
- (régies): nulla, zéró, zérus
adományoz
ige
- ad, ajándékoz, juttat, adakozik, spendíroz (bizalmas), donációzik (régies), kiutal
- ráruház, átruház
csibész
főnév
- csirkefogó, gazember, gazfickó, gézengúz, kópé, himpellér, imposztor (régies), pernahajder, pokolravaló, jómadár, jó firma, kapcabetyár, ebadta, máriásadta (tájnyelvi), ganef (szleng), gauner (bizalmas), mihaszna, semmirekellő, senkiházi, lókötő, aszfaltbetyár, lacibetyár (tájnyelvi)
- (gyerek): rosszaság, rosszcsont, rosszposztó, ördögfióka, ördögfattya (tájnyelvi), utcagyerek, utcakölyök, anyaszomorító, kutyanáció (tájnyelvi), ebugatta (tájnyelvi)
hosszában
határozószó
- mentén, mentében, hosszirányban, hosszant, folytában, mellett, elejétől utójáig, elejétől végéig, háthosszában (tájnyelvi)
fáradságos
melléknév
- fáradalmas, vesződséges, nehéz, keserves, verejtékes, fárasztó, kemény, megerőltető, kimerítő, bajos, terhes, gyötrelmes, strapás (bizalmas), difficilis (idegen), kenyérgőzös (tájnyelvi)
érzéketlen
melléknév
- érzéstelen, érzéktelen (régies), zsibbadt
- élettelen, dermedt, holt
- apatikus, fásult, nemtörődöm, flegma (bizalmas), flegmatikus, közönyös, közömbös, rideg, taplólelkű
- kifejezéstelen, semmitmondó, indifferens (idegen)
- részvétlen, szívtelen, keményszívű, kérlelhetetlen, kőszívű, embertelen, szeretetlen, szenvtelen, cinikus, lelketlen, antihumánus, kíméletlen, könyörtelen, fagyos, hideg, hűvös, frigid, halvérű, fatökű (durva), egykedvű, letargikus, sztoikus, rezignált, blazírt, bénult, tompult, indolens (idegen) Sz: aludttej folyik az ereiben; érc a szíve, kőszikla a nyaka; hideg, mint a föld; jég van a hóna alatt; kő van a szíve helyén; nincs szíve; olyan hideg, mint a jégcsap; olyan hideg, mint a pápista pap; száraz, mint a tapló
felfordul, fölfordul
ige
- felborul, feldől, felbillen, fejére áll, oldalára billen, felbukik, felhenteredik (tájnyelvi), felkarul (tájnyelvi), felhömpölyödik (tájnyelvi)
- kimúlik, elhullik, meghal, elpusztul, megdöglik (durva), bekrepál (szleng), kinyuvad (durva), feldobja a bakancsot (szleng), elpatkol (durva), kinyiffan (szleng), kipurcan (szleng)
elmúlás
főnév
- megszűnés, véget érés, befejeződés, pusztulás, megsemmisülés, semmivé válás
- halál, vég, enyészet (választékos)
felkap, fölkap
ige
- fölemel, felcsíp, felragad, felfog, felnyalábol, felszed, összeszed, összemarkol
- felhúz, magára vesz, magára húz, magára ránt, felvesz
- divatba hoz, keletbe hoz (régies)
- felszáll, felugrik