feldúl, földúl szinonimái

ige
  • felforgat, szétdúl, felhány, fölkever, szétzilál, felprédál
  • lerombol, elpusztít, tönkretesz, kirabol, kifoszt, letarol
  • felzaklat, felizgat, felidegesít, felkavar, megráz
  • (nyugalmat): megront, megzavar, tönkretesz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

egyféle

melléknév
  • egyfajta, egynemű, hasonló, egyforma, azonos, ugyanolyan, azonegy (régies), homogén, uniformis
  • bizonyos, valamilyen, valamifajta, valamiféle

valószerű

melléknév
  • élethű, életszerű, életszagú, valóságszagú, reális
  • hihető
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feldúl, földúl szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

falat

főnév
  • darabka, harapás, falás, csepp, befalás (tájnyelvi), harapat (tájnyelvi), nyelet (tájnyelvi)
  • apróság, csöppség

előterjeszt

ige
  • beterjeszt, javasol, előirányoz, indítványoz, felajánl, előad, kezdeményez, benyújt, jelent, közread, nyilvánosságra hoz, exponál (idegen), prezentál, proponál (régies), közzétesz, kifejt, beszámol, referál, megismertet(valamitől)
  • (valakit valamire): javasol, ajánl, felterjeszt

elmenetel

főnév
  • elmenés, elvonulás, távozás, elutazás

egy II.

névmás
  • valamely

fejletlen

melléknév
  • éretlen, kiforratlan, kezdetleges, tökéletlen, kezdeti, kialakulatlan, primitív, embrionális (idegen)
  • csenevész, satnya, elmaradott, csökevényes, visszamaradott, silány, nyamvadt, rudimentális (szaknyelvi), nyápic, csefre (tájnyelvi), cseplesz (tájnyelvi), csögbög (tájnyelvi), nyevere (tájnyelvi), csökött (tájnyelvi)

fennhéjázó

melléknév
  • dölyfös, gőgös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), kevély, hetyke, kérkedő, hivalkodó, felfuvalkodott, fennsőbbséges, pökhendi, pöffeszkedő, elbízott (régies), elbizakodott, önhitt, öntelt, elhitt (régies), magahitt (régies), tollaskalapos (tájnyelvi), nagyképű, beképzelt, felvágós (bizalmas), megjátszós (bizalmas), pakolós (szleng), fölényes, fölényeskedő

műbírálat

főnév
  • bírálat, kritika, színikritika
  • recenzió (szaknyelvi), ismertetés

csillagzat

főnév
  • csillagkép, konstelláció (régies), égi jegy (régies), csillagjegy, jegy
  • végzet, sors, fátum (választékos)

csáva

főnév
  • pác, bőrpác, csávázólé, cserzőlé, cserlé, tímárcser (régies)
  • (tájnyelvi): moslék
  • (kifejezésben): baj, szerencsétlenség, galiba, slamasztika, pác, kutyaszorító

alant I.

határozószó
  • lenn, lent, alul, mélyen

csurran-cseppen

ige
  • (pénz, jövedelem): csepeg-csupog (tájnyelvi), csorog-cseppen (tájnyelvi), jut, kerül, akad

fiatalember

főnév
  • ifjú, ifjonc, fiú, legény, siheder, suhanc, gyerekember, fiatalúr, fickó, fickólegény (tájnyelvi), finak (tájnyelvi)

főnév
  • gyep, pázsit
  • fűszál
  • zöldtakarmány
  • (tájnyelvi): gyom, dudva, gaz
  • (szleng): kábítószer, kábszer (bizalmas)
  • marihuána, marcsa (szleng), grász (szleng), kender (szleng), zöldség (szleng)
  • (régies): gyógynövény, gyógyfű
  • (szleng) (melléknévi használat): gyenge (valamiben)

idióta

melléknév
  • buta, ostoba, bárgyú, szamár, tökfilkó, bamba, tyúkeszű, dinka (bizalmas), kuka (bizalmas), süsü (bizalmas), barom (durva), marha (durva), hatökör, stupid

hangverseny

főnév
  • koncert, dalest (szaknyelvi)
  • (bizalmas): zsivaj, lárma

feledhetetlen

melléknév
  • felejthetetlen, emlékezetes, maradandó, kitörölhetetlen, örök, örökkévaló, múlhatatlan, időtálló
  • gyönyörű, élményszerű, csodás, csodálatos, tüneményes, bámulatos

fagypont

főnév
  • nullfok, nullpont, dermedéspont

felség, fölség

főnév
  • (megszólításként is): uralkodó, fenség, majesztás (idegen), sire (idegen)
  • méltóság, magasztosság, fennköltség, emelkedettség
  • (régies): fensőbbség, tekintély

hallószerv

főnév
  • fül

felhány, fölhány

ige
  • felkapál, fellapátol, felás, feldúl, feltúr
  • feldobál, felhajigál, felszór, felhantol, felrak, halomba rak, felhalmoz
  • átkutat, felforgat
  • felhánytorgat, felemleget, felpanaszol, szemére vet, szemére lobbant, hibáztat, felhoz

elsinkófál

ige
  • ellop, elcsen, elemel, elsikkaszt, elcsíp, magához vesz, elvisz, eldug, zsebre tesz, zsebre dug (bizalmas), megdézsmál, elcsór (szleng), elmismásol (bizalmas), elcsakliz (bizalmas), megcsap (szleng), rajzol (szleng), elidegenít (szaknyelvi), eltulajdonít, zabrál (szleng), megfúj (szleng), zsebel (szleng)
  • (régies): elherdál, elpazarol, elpocsékol

feltör, föltör

ige
  • széttör, megtör
  • (talajt): felszánt
  • (zárat): felfeszít, kifeszít
  • kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
  • előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
  • felszakad (választékos), kitör (valakiből)
  • felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
  • meggazdagodik

hangnem

főnév
  • stílus, beszédmodor, hangvétel, hangszín, tónus, modor, alaphang