fejletlen szinonimái

melléknév
  • éretlen, kiforratlan, kezdetleges, tökéletlen, kezdeti, kialakulatlan, primitív, embrionális (idegen)
  • csenevész, satnya, elmaradott, csökevényes, visszamaradott, silány, nyamvadt, rudimentális (szaknyelvi), nyápic, csefre (tájnyelvi), cseplesz (tájnyelvi), csögbög (tájnyelvi), nyevere (tájnyelvi), csökött (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hervad

ige
  • fonnyad, szárad, sárgul, aszik, lankad, kókad, konyul, konnyad (tájnyelvi)
  • hanyatlik, sorvad, senyved, kornyadozik, gyengül, ösztövérkedik (régies), fogy, csökken
  • öregszik, fárad

pisztoly

főnév
  • stukker (szleng), stuki (bizalmas), mordály (régies), revolver, forgópisztoly, csúzli (szleng), parittya (szleng), pityu (szleng)
  • (szleng): fecskendő, tű
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fejletlen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

export

főnév
  • árukivitel, kivitel, exportálás, kiszállítás

előáll

ige
  • előlép, előjön, jelentkezik, kilép, megjelenik
  • (valamivel): előterjeszt, közzétesz, bejelent, bedob, kijelent (bizalmas), jön (valamivel) (bizalmas), javasol, proponál, indítványoz, hivatkozik (valamire), felhoz, említ, előad, kifejt, előjön (valamivel), előhozakodik (valamivel), bevall (valamit), kirukkol (bizalmas)
  • létrejön, keletkezik, alakul, formálódik, képződik, mutatkozik
  • bekövetkezik, előfordul, előadódik, megesik

elkoptat

ige
  • elhasznál, elnyű, elvisel (régies), elvásít (régies), elrongyol, elszaggat, elhord, leszolgál (tájnyelvi), timmed (tájnyelvi), kitapos (cipőt), elcsépel, elnyüstöl (tájnyelvi), elavít (régies)

durva

melléknév
  • érdes, egyenetlen, gyalulatlan, simítatlan (régies), megmunkálatlan, köszörületlen, nyers, kezdetleges, kérges, göcsörtös, ripacsos (tájnyelvi), rücskös, repedezett, szélfújta
  • nagy szemű, szemcsés, darabos
  • odavetett, vázlatos, elnagyolt
  • megközelítő, hozzávetőleges
  • sértő, erőszakos, kíméletlen, goromba, nyers, állatias, vad, bestiális, brutális, otromba, barbár, útszéli, bunkó, kegyetlen, közönséges, ordináré, udvariatlan, embertelen, drasztikus, csiszolatlan, primitív, agresszív, lelketlen, kőszívű, bugris, szívtelen, kemény szívű, szadista, szadi (szleng), furkó (szleng), durung, tuskó (bizalmas) Sz: durva, mint a pokróc; durva, mint a daróc
  • vaskos, erős, trágár, obszcén, ízléstelen, alantas, alpári, mocskos, malac (bizalmas), disznó, sikamlós, szennyes, szemérmetlen, illetlen, nyomdafestéket nem tűrő
  • faragatlan, bárdolatlan, parlagi, műveletlen, pallérozatlan, neveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan, barbár
  • (hang): rikoltó, rikácsoló, rekedtes, rezes

fárosz

főnév
  • világítótorony
  • irányító, vezérlő szellem, útmutató

feltár, föltár

ige
  • kinyit, széttár, kitár
  • felszínre hoz, kiás, kitermel
  • felfed, kitakar
  • felnyit, felvág
  • napvilágra hoz, megmutat, megismertet, kifejt, kiderít, felderít, leleplez, bevall, revelál (idegen), fellebbenti a fátylat, fényt derít (valamire), délszínre hoz (régies)

mozgó I.

melléknév
  • futó, járó
  • utazó, házaló
  • változó, ingó (szaknyelvi), mobilis (idegen), mobil (idegen), mobilizálható (idegen)(idegen)

csempe2

melléknév
  • (régies): törött, csorbult, csorba
  • (régies): hazug, csaló, csalárd
  • (száj): görbe, pittyedt, biggyedt, félreálló

csábító II.

főnév
  • udvarló, szépfiú, szoknyavadász, nőhódító, donhuán (választékos)

akar

ige
  • szándékozik, szándékszik, szándékában áll, igyekezik, el van szánva (valamire), szándékol (választékos), készül (valamire)
  • törekszik, iparkodik, tör (valamire), tervel, tervez, igényel (valamit)
  • kíván, óhajt, vágyik, vágyakozik

csomóz

ige
  • kötöz, köt, bogoz, hurkol, csombókol (tájnyelvi)
  • csomóba köt, kötegel, kepéz (tájnyelvi), kalangyál (tájnyelvi)

fenntartás

főnév
  • ébrentartás
  • támogatás, patronálás (idegen), szubvencionálás (szaknyelvi), finanszírozás (idegen), pénzelés, működtetés, üzemeltetés
  • korlátozás, kikötés, megszorítás, rezerváció, kautéla (szaknyelvi), restrikció (szaknyelvi), klauzula (szaknyelvi)
  • kételkedés, kétség, kétely, bizalmatlanság, aggály (választékos), skrupulus

főúr

főnév
  • főnemes, nemes, országnagy (régies), nagyúr (régies), arisztokrata, mágnás, kiskirály
  • (bizalmas): fizetőpincér, főpincér, fizető (bizalmas)

huszáros

melléknév
  • hetyke, nyalka, peckes, feszes, katonás, daliás, deli
  • gyors, talpraesett, határozott
  • vakmerő, merész

hall1

ige
  • felfog, érzékel, érez, ért, neszez (régies), megneszel, neszét veszi, fülel, fülét hegyezi, halldokol (tájnyelvi)
  • értesül, megtud (valakiről valamit), hírül vesz(valami elől)
  • hallgat, meghallgat

fejtörő

főnév
  • rejtvény, feladat, feladvány, talány, rébusz (idegen), találós kérdés, rejtély

evangélista

főnév
  • evangéliumszerző
  • hittérítő

felléptet, fölléptet

ige
  • szerepeltet, jelöl, javasol, indít, ajánl, kiválaszt

hajnalodik

ige
  • hajnallik, dereng, hasad a hajnal, pitymalodik, pitymallik (választékos), pirkad, virrad, pirkallik (tájnyelvi), pitymorodik (tájnyelvi), vidul (tájnyelvi)
  • reggeledik, világosodik, nappalodik

feldúl, földúl

ige
  • felforgat, szétdúl, felhány, fölkever, szétzilál, felprédál
  • lerombol, elpusztít, tönkretesz, kirabol, kifoszt, letarol
  • felzaklat, felizgat, felidegesít, felkavar, megráz
  • (nyugalmat): megront, megzavar, tönkretesz

előrehaladás

főnév
  • haladás, előremenetel, érvényesülés, eredményesség, fejlődés, emelkedés, előrelépés, térnyerés, gyarapodás, boldogulás, progresszivitás (idegen), progresszió, csinosodás (régies), előbbre jutás, előmenetel

félreismer

ige
  • aláértékel, lebecsül, alábecsül
  • túlértékel

hálás

melléknév
  • hálatelt, háládatos (tájnyelvi), lekötelezett, viszontszolgálatra kész, hálára kötelezett, hálaadatos (tájnyelvi)
  • hasznos, kifizetődő, bevált, tartós