hangnem szinonimái

főnév
  • stílus, beszédmodor, hangvétel, hangszín, tónus, modor, alaphang

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

alatt

névutó
  • keresztül, által, át, folyamán, közben, során
  • idejében, korában

bányászik

ige
  • fejt, kifejt, kitermel, ás, kiás, bont, kiaknáz, váj, kiváj, jöveszt (szaknyelvi)
  • felkutat, kutakodik, keresgél, megkeres, utánajár, átkutat, kikutat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hangnem szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

haddelhadd

főnév
  • szidás, verés, kikapás, nemulass, baj, szorultság, verekedés, veszekedés, perpatvar, összetűzés, összecsapás, balhé (bizalmas), bunyó (szleng)

főkötő

főnév
  • fejkötő, bóbita, csepesz (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): pofon
  • (régies): konty

fogékony

melléknév
  • érzékeny, kifinomult, gyors felfogású, szenzibilis (szaknyelvi), szenzitív (szaknyelvi), nyílt eszű, intelligens, érző, értelmes, érdeklődő, tanulékony, nyitott, receptív (szaknyelvi), eszes, hajlítható, alakítható
  • hajlamos (valamire)

felcsillan, fölcsill

ige
  • feltűnik, felvillan, megcsillan, felfénylik, felragyog

hálás

melléknév
  • hálatelt, háládatos (tájnyelvi), lekötelezett, viszontszolgálatra kész, hálára kötelezett, hálaadatos (tájnyelvi)
  • hasznos, kifizetődő, bevált, tartós

hiánytalan

melléknév
  • teljes, egész, sértetlen, ép, hibátlan, kerek, befejezett, kifogástalan, csonkítatlan, csorbítatlan, maradéktalan, hibamentes, makulátlan, szeplőtlen (régies), kezdetlen, bontatlan, komplett, intakt (szaknyelvi), integrális (idegen)

pitypang

főnév
  • pongyola pitypang, gyermekláncfű, lámpavirág (tájnyelvi), láncvirág, láncfű, májusivirág, pimpimpáré (tájnyelvi), kutyatej, cikória (tájnyelvi), kislányfű (tájnyelvi)
  • (szleng): ejtőernyős

emelőszerkezet

főnév
  • emelőmű, elevátor, emeltyű (régies), nyilaló (tájnyelvi)

eltéveszt

ige
  • elnéz, elhibáz, melléfog, elvét, összecserél, elbakaláz (tájnyelvi)

borotvapenge

főnév
  • zsilett, zsilettpenge

erőltet

ige
  • erőszakol, forszíroz (bizalmas), szorgalmaz(valakire valamit)
  • unszol, ösztökél, nógat, sürget, kíntat (tájnyelvi)
  • ráerőltet, kényszerít, késztet, kénytet (régies), szorít (valakit valamire), kötelez
  • tukmál, oktrojál (idegen), disputál (valakire valamit) (régies)

hitetlenkedik

ige
  • kételkedik, kétkedik, bizalmatlankodik, gyanakodik, él a gyanúperrel, tamáskodik, nem hisz a szemének

igenlés

főnév
  • helyeslés, megerősítés, helybenhagyás, beleegyezés, jóváhagyás, erősítés, bólintás, fejbólintás, biccentés, tanúságtétel
  • akarás, kívánás, törekvés

kitartás

főnév
  • helytállás, türelem, céltudatosság, következetesség, szívósság, szilárdság, állhatatosság, rendíthetetlenség, elszántság, merészség, makacsság, konokság, eltökéltség, perszeverancia (idegen), perszisztencia (idegen)
  • állandóság, megmaradás, folytonosság, állóképesség
  • hűség, ragaszkodás, engedelmesség, lojalitás, elvhűség

kecskerágó

főnév
  • kecskerágító, papsapka

hangszalag

főnév
  • hangszál (szaknyelvi)
  • magnetofonszalag, magnószalag, kazetta, magnókazetta

gyűrött

melléknév
  • ráncos, megviselt, barázdált, kialvatlan, megtört
  • vasalatlan, kutyarágott (tájnyelvi) Sz: olyan, mintha a kutya szájából húzták volna ki

házkutatás

főnév
  • házmotozás, motozás, házvizsgálat, perkvizíció (régies), hipis (szleng), hipiselés (szleng), ciánozás (szleng)

karó

főnév
  • rúd, dorong, pózna, cövek, nyárs, oszlop, ágas (tájnyelvi)
  • (szleng): elégtelen, egyes, szeka (szleng), szekunda (régies), karó (szleng), fa (szleng)
  • (szleng): hímvessző, fütyi (bizalmas)

harmatos

melléknév
  • nedves, vizes, nyirkos, lustos (tájnyelvi), locsos (tájnyelvi), cafos (tájnyelvi), lamos (tájnyelvi), csahos (tájnyelvi)
  • (választékos): üde, hamvas
  • ártatlan

frigy

főnév
  • szövetség, szerződés, kötelék, kötés (régies), egyezmény
  • (választékos): házasság, nász
  • (régies): fegyverszünet, békekötés

helytartó

főnév
  • kormányzó, rezidens (idegen), gouverneur (régies), helyettes
  • alkirály
  • (a fejedelem helytartója): tiszttartó (régies)
  • (ókori perzsa helytartó): satrapa (régies)
  • (indiai helytartó): nábob
  • (Krisztus földi helytartója): pápa
  • (püspök, érsek helyettese): helynök, vikárius (régies)

kavar

ige
  • kever, habar (régies), kötyföl (tájnyelvi), kütyül (tájnyelvi), pempetyel (tájnyelvi), karéjol (tájnyelvi)
  • zavar, összekuszál, bonyolít, kutyul (bizalmas), beleüti az orrát