fennhéjázó szinonimái

melléknév
  • dölyfös, gőgös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), kevély, hetyke, kérkedő, hivalkodó, felfuvalkodott, fennsőbbséges, pökhendi, pöffeszkedő, elbízott (régies), elbizakodott, önhitt, öntelt, elhitt (régies), magahitt (régies), tollaskalapos (tájnyelvi), nagyképű, beképzelt, felvágós (bizalmas), megjátszós (bizalmas), pakolós (szleng), fölényes, fölényeskedő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

riaszt

ige
  • ébreszt, felriaszt, felébreszt, felzavar, felver, fellármáz
  • (választékos): ijeszt, rémít, rettent
  • riadóztat
  • figyelmeztet

parasztgazdaság

főnév
  • parasztbirtok, farm
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fennhéjázó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felment, fölment

ige
  • mentesít, diszpenzál (idegen), exonerál (idegen), feloldoz, abszolvál (szaknyelvi), szalvál (idegen)
  • megszabadít, felszabadít
  • felmond, elbocsát, felfüggeszt, elmozdít, eltávolít, meneszt, útnak ereszt, levált, hivatalától megfoszt, kirúg (bizalmas), lapátra tesz (szleng)
  • tisztáz, igazol, rehabilitál, ártatlannak nyilvánít, elejti a vádat, felmentő ítéletet hoz

erdőkerülő

főnév
  • kerülő, erdőgazda, erdész, erdőőr, erdőcsősz, csősz, vadőr

emancipált

melléknév
  • egyenjogú, önállósodott, önálló, független

elgázol

ige
  • elüt, feldönt, halálra gázol, keresztülmegy (valakin), átmegy (valakin), nekimegy, agyongázol
  • (régies): legázol, eltapos, eltipor, összezúz

feltár, föltár

ige
  • kinyit, széttár, kitár
  • felszínre hoz, kiás, kitermel
  • felfed, kitakar
  • felnyit, felvág
  • napvilágra hoz, megmutat, megismertet, kifejt, kiderít, felderít, leleplez, bevall, revelál (idegen), fellebbenti a fátylat, fényt derít (valamire), délszínre hoz (régies)

főz

ige
  • párol, puhít, abál, köveszt (tájnyelvi)
  • szakácskodik, főzőcskézik, kotyvaszt (pejoratív), buktatárkodik (tájnyelvi), korficol (tájnyelvi)
  • kifőz, fertőtlenít, megtisztít, desztillál
  • kivon, előállít (szeszt)
  • (titokban): tervez, forral, kiagyal, kimódol, szándékában áll
  • kér, kérlel, udvarol, fűz (bizalmas)
  • rábeszél, puhít, győzköd, gyúr (bizalmas)

nyakigláb

melléknév
  • nyurga, magas, hórihorgas, hosszúlábú, égimeszelő, colos (bizalmas), langaléta, coli (bizalmas)

disznó I.

főnév
  • sertés, malac, sertvés (régies), koca, coca, hízó, röfi (bizalmas), poca (tájnyelvi), cuga (tájnyelvi), kucu (tájnyelvi)
  • (herélt) ártány
  • (nőstény) emse, göbe (tájnyelvi)
  • (fiatal) süldő, frisling (tájnyelvi)
  • tintafolt, tintapecsét, tintapaca (bizalmas), pacni (bizalmas), malac
  • (kártyában): ász, egyszem (régies), csicsa (szleng), csuli (szleng), diebe (szleng), kétszem (szleng), svinya (szleng), túra (szleng)
  • senkiházi, szarházi (durva), gazember

demagóg I.

főnév
  • hordószónok (pejoratív), népámító, néplázító, népvezér (régies), népbolondító (tájnyelvi)

archeológus

főnév
  • régész, régiségbúvár

durran

ige
  • dörren, dördül, elsül, eldördül, csattan, pukkan, puffan, robban, detonál, (jég) rian, rottyan (régies), roppan (régies)

függőfolyosó

főnév
  • körfolyosó, gang (bizalmas)

gyanakvó, gyanakodó

melléknév
  • bizalmatlan, bizalmatlankodó, óvatos, kétkedő, kételkedő, hitevesztett

izzadt

melléknév
  • verejtékes, verítékes, lucskos, csatakos, loncsos (tájnyelvi), vizes (bizalmas), nedves, nyirkos (tenyér), gyöngyöző (homlok)
  • párás, gőzös, nedves, nyirkos

hidegpadló

főnév
  • cementpadló, műkő
  • kőpadló

fent

határozószó
  • fenn, felül, a magasban, tetején, odafönn, kukkon (tájnyelvi)
  • fentiekben, az előzőekben, az előbbiekben, feljebb, előzőleg
  • ébren, talpon

felkészülés, fölkész

főnév
  • előkészület, készülődés, hozzákészülés, összeszedelőzködés, nekigyürkőzés, alapozás, edzés, tréning, gyakorlás
  • anyaggyűjtés
  • tanulás

folyamatos

melléknév
  • folytonos, összefüggő, megállás nélküli, állandó, szakadatlan, szüntelen, tartós, folyó, permanens, megszakítatlan, sorozatos, szünet nélküli, nonstop

hengerel

ige
  • simít, lenyomat, egyenget, lapít, laposít, mángorol
  • győz, arat, tarol

fiadzik

ige
  • fial, kölykezik, ellik
  • szaporodik, kamatozik, gyarapodik

erőtlen, erőtelen

melléknév
  • gyenge, elgyengült, elerőtlenedett, beteges, inaszakadt (régies), elesett, fáradt, bágyadt, bágyatag (választékos), kókadt, enervált, energiátlan, ernyedt, petyhüdt, satnya, árnyékból gyúrt (tájnyelvi), gornyadt (tájnyelvi), pilledt (tájnyelvi)
  • (régies): nyurga, vézna, vanyiga (tájnyelvi), élhetetlen
  • hatástalan, erélytelen, lagymatag, langyos, határozatlan, tétova, tehetetlen
  • bágyadt, bágyatag (választékos), gyenge, halvány, fakó, elhaló (hang), fátyolos (hang)
  • vérszegény, vértelen, élettelen, suta (érv), gyatra (kifogás), lapos (fejtegetés)

fortyog

ige
  • bugyborékol, bugyog, pöfög
  • dühöng, morgolódik, bosszankodik, füstölög

hiánytalan

melléknév
  • teljes, egész, sértetlen, ép, hibátlan, kerek, befejezett, kifogástalan, csonkítatlan, csorbítatlan, maradéktalan, hibamentes, makulátlan, szeplőtlen (régies), kezdetlen, bontatlan, komplett, intakt (szaknyelvi), integrális (idegen)