csurran-cseppen szinonimái

ige
  • (pénz, jövedelem): csepeg-csupog (tájnyelvi), csorog-cseppen (tájnyelvi), jut, kerül, akad

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tősgyökeres

melléknév
  • törzsökös, tőrőlmetszett, régi, ősi
  • igazi, hamisítatlan, eredeti, valódi, valóságos
  • bennszülött
  • honos

mokány

melléknév
  • zömök, izmos, erős, keménykötésű, vaskos
  • szívós, stramm (bizalmas), belevaló (bizalmas), rátermett, bátor, kemény
  • önérzetes, határozott, hetyke (régies), kackiás, karakán
  • (régies): durva, vad, goromba, nyers, paraszt, idomtalan
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csurran-cseppen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cserép

főnév
  • agyagáru, edényáru, fazekasáru, agyagedény
  • virágcserép
  • törmelék, üvegcserép, üvegdarab, szilánk, töredék, darab
  • pala, fedkő, cseréptégla, tetőcserép
  • kályhacsempe

biztosan

határozószó
  • bizonyára, bizonyosan, bizonnyal, bízvást, kétségtelenül, kétségbevonhatatlanul, kétségen kívül, kétségkívül, okvetlenül, tagadhatatlanul, vitathatatlanul, bizton (régies)

betűkészlet

főnév
  • karakterkészlet (szaknyelvi), font (szaknyelvi)

baki

főnév
  • nyelvbotlás, elszólás
  • félrelépés, tévedés, melléfogás, baklövés, ballépés, gikszer (bizalmas), hiba

csomóz

ige
  • kötöz, köt, bogoz, hurkol, csombókol (tájnyelvi)
  • csomóba köt, kötegel, kepéz (tájnyelvi), kalangyál (tájnyelvi)

durran

ige
  • dörren, dördül, elsül, eldördül, csattan, pukkan, puffan, robban, detonál, (jég) rian, rottyan (régies), roppan (régies)

különlegesség

főnév
  • ritkaság, különösség, sajátosság, sajátság, érdekesség, furcsaság, jellegzetesség, attrakció, kuriózum, specialitás (idegen), unikum, egzotikum (idegen)
  • ínyencség

államminiszter

főnév
  • tárca nélküli miniszter

alapelem

főnév
  • alkotórész, alkotóelem, összetevő, komponens (szaknyelvi), kellék
  • alapismeret, alaptétel

anyag

főnév
  • matéria (régies), szubsztancia (régies)
  • nyersanyag
  • ruhaanyag, textil, textília, szövet, kelme
  • tárgy, tartalom, téma, szüzsé
  • (szleng): kábítószer, drog, narkó (bizalmas), por (szleng), fű (szleng), koksz (szleng)
  • alkohol

egyáltalán

határozószó
  • tulajdonképpen, voltaképpen, egyáltalában, egyáltaljában (tájnyelvi), egyáltalján (tájnyelvi), egyáltalján fogva (tájnyelvi)
  • (tagadásban): korántsem, közel sem, éppenséggel nem, a világért sem, a világ minden kincséért sem, semmi pénzért

elfordít

ige
  • félrefordít, elmozdít, elcsavar, elteker, elforgat
  • (lapot): elhajt, továbblapoz, továbbhajt, elforgat
  • (figyelmet): elvon, eltérít, elterel
  • (régies): (veszedelmet) elhárít

feltét, föltét

főnév
  • auflág (idegen), rávaló (tájnyelvi)

erre

határozószó
  • errefelé, ide
  • itt
  • ekkor, ezután

csúsztatás

főnév
  • (régies): csempészés
  • (bizalmas): félremagyarázás, megtévesztés, hazugság, ámítás, valótlanság

csendesít, csöndesít

ige
  • csendre int, lecsendesít, csitít, csígat (tájnyelvi)
  • nyugtat, békítget, csillapít, békít, szelídít, kérlel, vigasztal
  • halkít, enyhít
  • mérsékel, tompít, csitol (tájnyelvi), tilimít (tájnyelvi)

dobálódzik, dobálózi

ige
  • hajigálódik (tájnyelvi), hajigálóskodik (tájnyelvi), hajingál (tájnyelvi), hánygál (tájnyelvi)

érdemi

melléknév
  • érdemleges, lényegi, lényegbevágó, lényeges

dekoráció

főnév
  • dísz, díszítmény, díszítés, ékítmény, dekórum (régies)
  • kellék, díszlet
  • (régies): érdemrend, kitüntetés, rendjel, dekórum (régies)

boksz2

főnév
  • cipőkrém, cipőpaszta, cipőkenőcs, suviksz (bizalmas), cipőfénymáz

dőreség

főnév
  • oktalanság, bolondság, esztelenség, meggondolatlanság, marhaság, ostobaság, balgaság, butaság

erőltet

ige
  • erőszakol, forszíroz (bizalmas), szorgalmaz(valakire valamit)
  • unszol, ösztökél, nógat, sürget, kíntat (tájnyelvi)
  • ráerőltet, kényszerít, késztet, kénytet (régies), szorít (valakit valamire), kötelez
  • tukmál, oktrojál (idegen), disputál (valakire valamit) (régies)